Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. január 26. hétfő, 17:28

„Reformer a romhalmazon”

Az elmúlt évben az Élet és Irodalomban heves vitát gerjesztett Kőszeg Ferenc cikke, amelyben a szerző keményen bírálta Magyar Bálintot, aki szerinte az SZDSZ-nek létrehozója és egyben tönkretevője volt. Írására számos felháborodott reflexió és – ennél jóval kevesebb – véleményét megerősítő írás is érkezett.

Achs Károly mint pedagógus az oktatáspolitikus Magyar Bálintról közölte gondolatait a vita során. Az ő írására reagált Révész Sándor, a Népszabadság publicistája (akinek korábban kifejtett véleményét Achs vitatta), majd – mivel kollégánk a Köznevelést is bírálta – Szunyogh Szabolcs, a Köznevelés főszerkesztője. Achs válaszolt ugyan ezekre, s a két ellencikkel vitatkozó további írások is érkeztek a szerkesztőségbe, ezek azonban nem jelentek meg a lapban.

Az ÉS tehát a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. Mi azonban nem tekinthetjük annak, egyrészt azért, mert a vitathatatlanul válságban lévő oktatáspolitikáról, a pedagógusok ellehetetlenülő helyzetéről esik benne szó. Másrészt pedig azért, mert sértőnek tartjuk azt a módot, ahogyan kollégánk véleményét – a két megalázó hangvételű reflexiót követően – egyszerűen lesöpörték a színről. Ezért döntöttünk úgy, hogy a rendelkezésünkre álló, az Élet és Irodalomnál nyilván szűkebb körű nyilvánosság előtt adjuk közre álláspontunkat.

Ezt megelőzően felidézzük Achs ominózus cikkét, valamint Révész és Szunyogh válaszait.

Achs Károly: Reformer a romhalmazon. 2008. november 21.
(Részletek)

… A saját szakmám ismerőjeként van néhány mondatom Magyar oktatáspolitikusi teljesítményéről. Különösen úgy, hogy Révész Sándor Kőszeggel vitatkozva elveti a sulykot: „Kevés reform hatolt olyan mélyre, és jutott el olyan messzire, mint az, amelyet ő vitt a vállán. Magyar Bálintra az oktatásügy szemléletformáló, korszakalkotó reformereként emlékszik majd az utókor, s elhomályosul az a szerep, amelyet az SZDSZ elsorvasztásában játszott. Ha a jelen a rovására igazságtalan, akkor a jövő meg majd a javára lesz az.” (Öncél és közcél, ÉS, 2008/38., szept. 19.)

Révész azt teszi újságíróként, amit Magyar Bálint miniszterként. Úgy fogalmaz meg ítéletet, hogy csak kívülről szemlélve, tankönyvszerűen ismeri az általa bemutatott területet, talán még mindenféle ürüggyel el is hessegeti a terepről érkező jelentéseket, kiabálásokat, jajszavakat, a saját elképzeléseivel való konfrontációt elkerülendő becsukja a szemét a valóság előtt. Révésztől még kisebb hiba: ő egy szerkesztőségi szobában teszi ezt. Magyar Bálint viszont a terület minisztereként viselkedett így!

Nem Magyar Bálint személye, hanem az oktatásügy katasztrofális helyzete miatt nem tehetjük meg, hogy elengedjük a fülünk mellett az előbbi véleményt.

(…)

A magyar iskolaügy jószerivel halott. Némi életjelenséget mutat még, de ez ne tévesszen meg senkit. Az éppen végzett pedagógus messze elkerüli a pályát. Ha mégsem, két héten belül rászokik a nyugtatóra. (…) Az adminisztráció elviselhetetlen. A légkör elviselhetetlen. A kiszolgáltatottság elviselhetetlen. Tervezni nemhogy négy évre, de néhány hónapra sem lehet. Tanárfórumok, tanárblogok tanúsága szerint a letargia, a depresszió, a válság, a menekülési szándék országos méretű.

Ha így van (márpedig így van), akkor a romhalmaz tetején talán enyhe túlzás „korszakalkotó reformerként” emlegetni az elmúlt korszaknak a szakmára leginkább ránehezedő alakját.

(…)

Magyar Bálint nem szerette a szakmát. Én nem emlékszem egyetlen pozitív megnyilvánulására sem a tanártársadalommal kapcsolatban. Viszont lehivatalnokozott bennünket: „… az alaptanterv bevezetése (…) a hivatalnokival szemben valódi értelmiségi szerepet teremt a pedagógusoknak”. (Magyar Nemzet, 1997. október 17.) (…) Magyar képtelen volt meglépni a legfontosabbat: nyugalmat, derűt, kiegyensúlyozottságot, biztonságot létrehozni a Terepen. Képtelen volt kipréselni magából még a leginnovatívabb tanárok felé is ezt a két mondatot: „Látom, hogy jókat találtok ki, olyanokat, amelyek nekünk eszünkbe se jutnának, látjuk, hogy ezerrel dolgoztok a gyerekekért. Az lesz a legjobb, ha adok nektek feltételeket, lehetőséget, dolgozzatok saját belátásotok szerint, ti tudjátok legjobban, mire van szükség, bízom bennetek.”

(…) Nézzük meg a minisztérium lapját, a Köznevelést, mert rácsodálkozhatunk az oktatásirányításban lévő olyan mentalitásra, attitűdre, amely egy korszakalkotó reformer idejében nemigen nyilvánulhatna meg. A magyar pedagógustársadalom első számú lapja bizony nem éli fénykorát mostanában. Csak az egyik árulkodó jel a lap képanyaga. Meg kell számolni, minisztersége idején hány felvételen szerepelt Magyar Bálint, hányszorosa ez a szám az összes aktív tanár igazi iskolai pillanatban elkapott fényképének, hány helyen láttuk a boldogan mosolygó Magyar Bálintot boldogan mosolygó gyerekek között boldogan mosolyogni, természetesen úgy, hogy semmiféle harmóniaelcsúfító tanár ne rondítson be a képbe.

A teljes cikk: Reformer a romhalmazon.

Révész Sándor: Vita nincs! 2008. november 28.
(Részletek)

Aki nem tudja, hogy a liberalizmus nem párt, hanem világnézet, és se csalódni, se hinni nem lehet benne egy párttal kapcsolatos tapasztalatok alapján, komolytalan ember (lásd Achs Károly: Reformer a romhalmazon, ÉS, 2008/47., nov. 21.).

A különböző irányzatokon belüli és az irányzatok közötti vitákat általában nem érdemes keverni, de mindkettő fontos. A liberálisok és antiliberálisok közötti vitának is volna értelme, az oktatásüggyel kapcsolatban kivált, de vitatkozni csak azzal lehet, aki vitatkozni akar.

Achs nem akar. Csak ütni-vágni akar, ezzel az akarattal pedig nincs mit kezdeni. Fogalma sincs, mit tudok és honnan arról, amiről szó van, de mindenesetre megállapítja, hogy semmit. Ezt egyetlen kétségbevonhatatlan tény alapján jelenti ki az én esetemben éppúgy, mint Magyar Bálintéban, hogy ti. nem járunk és nem dolgozunk iskolába(n). Tök mindegy, mennyi tapasztalatot halmoztunk fel életünk során, mennyit tanultunk, olvastunk, kutattunk, hányféle iskolával kerültünk kapcsolatba diákként, szülőként, pedagógusok hozzátartozóiként, aki nem gyakorló tanár és/vagy a tapasztalatai Achs tanár úréval nem esnek egybe, életidegen űrlény, annak a véleménye hazája legfontosabb közszolgáltatásával kapcsolatban nem érvényes és nem számít.

Achs helyzetleírását mikroirrealistának nevezném. A mikroirrealisták a tapasztalati tanár és a tapasztalati valóság ellenségeként tekintenek azokra, akik a helyzet és a folyamatok objektív leírásához nem elégséges, de nélkülözhetetlen átfogóbb kutatásokra, adatokra támaszkodnak, és ezek alapján árnyalt, összetett és kevésbé végletes képet alkotnak.

(…) Valóban azt gondolom, hogy „kevés reform hatolt olyan mélyre, és jutott el olyan messzire, mint az, amelyet” Magyar Bálint „vitt a vállán”, de azt egyáltalán nem gondolom, hogy elég mélyre hatolt volna, és elég messzire jutott volna. Többek között azért nem, mert a tárca jelenlegi vezetése tényleg amorf és tohonya. Ebben legalább egyetértünk.

Achs a reformokról úgy akar vitatkozni, hogy nem akar. Ha akarna, nyilván mondana róluk érdemben is valamit, de nem mond. Egy büdös szót sem. (…) Lehet úgy vélni, hogy Magyar Bálint jót akart, de rosszul csinálta. Egy dolgot nem lehet: úgy vitatkozni Magyar Bálint reformjairól, hogy azok tartalmához egyáltalán nem viszonyulunk.

A teljes cikk: Vita nincs!

Szunyogh Szabolcs: Kedvetlenül és fáradtan. 2008. december 12.
(Részletek)

Ha a cikk (Achs Károly: Reformer a romhalmazon ÉS, 2008/47., nov. 21.) például a Magyar Nemzetben jelent volna meg, ahová alapvetően való, nem is reagálnék rá, de az ÉS mégiscsak egy színvonalas lap. Achs Károly némely írását már volt szerencsém visszaadni, mert éppen ilyen üres demagógia volt, mint ez, viszont egy – egyébként harciasan kormányellenes tanulmányáról – értékelő recenziót közöltünk, mert abban voltak érvek. Nem vagyunk nagyon gyávák, csak kicsit, amennyire egy függő lapnak muszáj, vagy talán annyira sem, de ezt döntsék el az olvasók, a Köznevelés számlájára kiutalt sértegetésekről alkosson véleményt az, aki olvassa a Köznevelést. Úgyhogy hát erről ennyit.

De Magyar Bálintról mondanék néhány szót. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen újságíró, aki emelt hangon és hevesen vitatkozott vele, bár lehet, hogy ezt megtette más is. Bálinttal lehetett vitatkozni, mert nagyon normális miniszter volt. Úgy gondolom, hogy minden Klebelsberg óta regnáló oktatási miniszterről lesz a jövő nagy pedagógiai lexikonában egy lábjegyzet, de Magyar Bálintról legalább egy oldal fog szólni.

Miért? Azért, mert azokra a negatív jelenségekre (és még egy csomó másikra, amelyekről például a Köznevelésből tájékozódhattak az olvasók) éppen az a politika kínálta a gyógyszert, amivel először Fodor Gábor minisztersége idején, aztán Magyar Bálint másfél miniszteri periódusában az SZDSZ megpróbálkozott. Persze hogy ez az elméleti magasságokhoz képest megalkuvásnak látszik, hiszen valóság-paraméterei között megkísérelt liberalizmus volt (kisebbik koalíciós partner stb.), mint ahogy Kossuth Lajos se akkor állt elő a Duna-konföderáció tervével, amikor éppen kormányzott, de azért nem volt rossz kormányzó.

A teljes cikk: Kedvetlenül és fáradtan.

SZJ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.09.21.
Gyarmathy Éva: Bizonytalanságban hagyott oktatási rendszer
yerekek, diákok, pedagógusok, oktatók és szülők kapkodják a fejüket, hogy mi folyik itt, hogyan lehetne megoldani a megoldhatatlan feladványt, amit az oktatásirányítás rárótt minden ré...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.21.
Távoktatásra állnak át a felsőoktatási intézmények Prágában
Szombaton 2046 új koronavírus-fertőzést mutattak ki a laboratóriumok Csehországban, ami a járvány kezdete óta az eddig legmagasabb hétvégi napi szám - derült ki az egészségügyi miniszt...
(Forrás: népszava)
--
2020.09.21.
Kásler: Ösztöl a hetedikes fiúk is megkaphatják a HPV elleni oltást
Kásler a hétfői sajtótájékoztatóján azt is elmondta, az oltás – mint a lányok esetében is – önkéntes és ingyenes, a védőoltást a szülői beleegyező nyilatkozat után az iskolákban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.21.
Eltűnő gyerekek, széthajszolt szülők, magukra hagyott tanárok = Siker ??? – válasz a digitális oktatásról szóló cikkünk reflexióira. SZERZŐ: Setényi János, Szepesi Balázs
Ekkora felháborodást Összkép cikk talán még nem váltott ki. Hogyan lehetett siker a karanténiskola, mikor sok tanár és szülő szétdolgozta magát, rengeteg gyerek ki- vagy lemaradt? Ezzel...
(Forrás: összkép.hu)
--
2020.09.20.
L. Ritók Nóra: Ami beleég az emberbe
Ezek a történetek nem múlnak. És mindig jönnek újabbak. Küzdünk, harcolunk, végre az egyik helyen már nem jellemzők, de akkor felbukkan egy másik faluban. Vagy egy odaköltöző családban...
(Forrás: hvg.hu/a nyomor széle )
--
2020.09.19.
Az alsósok szülei is bemehetnek gyerekükkel a lázmérésre
Az érdekképviselet vezetője megkésettnek látja a hőmérőzést. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, Szabó Zsuzsa nemrég azt nyilatkozta lapunknak, nemhogy iskolaorvosokból, még...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep