Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. február 2. hétfő, 6:10

Fenyő D. György

Húsz tézis az osztályfőnöki munkáról

Az első tizennégy tézis: helyzetkép

1. Az osztályfőnöki munka egész környezete az elmúlt húsz évben megváltozott, ezért az osztályfőnöki munka is elbizonytalanodott. Újra kellene definiálni, milyen feladatai és lehetőségei vannak az osztályfőnököknek, milyen felkészítésre és milyen segítségre, milyen háttérre van szükségük.

2. Az osztályfőnökség az elsősorban oktatási célkitűzésű iskolákban szükségképpen elsősorban adminisztratív feladattá válik. Ez értelemszerűen csökkenti pedagógiai jelentőségét, ezáltal presztízsét mind a tanárok, mind a diákok, mind a társadalom (például a szülők és az iskolafenntartók) szemében.

3. Ma nagyon sok iskolában a tanárok egy jelentős része nyűgnek, nagy tehernek, minden szempontból aránytalanul nagy terhelésnek érzi az osztályfőnöki munkát.

4. Az osztályfőnöki munka nehezen mérhető, alig számszerűsíthető. A munka mennyisége még csak-csak számon tartható, minősége azonban szinte egyáltalán nem.

5. Az osztályfőnöki munka – ha valaki lelkiismeretesen végzi – rendkívül időigényes. Egy háromnapos osztálykirándulás előkészítése minimum 12 munkaóra (vagyis legalább másfél teljes munkanap), egy erdei iskola előkészítése minimum 20 munkaóra (két munkanapnál több), egy múzeumlátogatásé két munkaóra – és a mindenhol csak azt jeleztük, hogy mennyi az a legkevesebb idő, amennyi alatt elő lehet készíteni az adott programot. Arról nem beszéltünk, hogy időnként ennek sokszorosára van szükség, és nem beszéltünk az ott-tartózkodás idejéről és munkaintenzitásáról.

6. Az osztályfőnöki munka nagyon nagy pszichikus terhet jelent a tanárok többsége számára (és inkább a lelkiismeretesek, felelősségteljesek, igényesek számára). Kevés iskolában működik olyan pedagógiai rendszer, ami segítene ezeket a pszichikus és morális terheket megosztani (működő és méltányosan elismert osztályfőnök-helyettesi rendszer, iskolapszichológus, esetmegbeszélő csoport stb.).

7. A rendszerváltás idején megszűnt az osztályfőnöki órák kötelező tanterve. Ez hatalmas szabadságot adott, ugyanakkor el is bizonytalanította az osztályfőnöki szakmát és az osztályfőnöki órákat. Ha semmi nem kötelező, akkor minden lehet kötelező; ha minden az osztályfőnöki órára tartozik, akkor semmi nem tartozik igazán rá.

8. Elvileg az osztályfőnöki óra feladata az iskolai értékek és normák átadása, közvetítése, az osztályprogramok szervezése, lebonyolítása, az iskolai programok szervezése. Elsődleges feladata az osztály tanulmányi, magatartási és munkafegyelmi helyzetének nyomon követése. Feladata lehet a moduláris és kereszttantervi témák feldolgozása, így az állampolgári nevelés, az erkölcsi nevelés, az egészségre nevelés, a tanulásmódszertan, a nemzeti hagyományok és az európai értékek közvetítése, a pályaorientáció és életpálya-építés. Gyakran ide kerülnek az emléknapok és kisebb ünnepségek, és ide kerülhet minden egyéb, a dohányzásellenes felvilágosítástól a szexuális nevelésig. Ez így túl sok, emellett a tanárok zöme nincs mindegyikre felkészülve, és – érthető módon – szinte senkinek nincs mindegyikről valódi, tehát hiteles mondanivalója, naprakész tudása, megnyugtató rálátása.

9. Egy évben van 30 osztályfőnöki óra, négy év alatt ez 120, nyolc év alatt 240 óra. Ez hatalmas lehetőség, nagy órakeret: egy nyelvet például meg lehet tanulni a középfokú szinten ennyi tanórával. Mégis: az osztályfőnöki órák ideje általában rosszul kihasznált idő; nincs elég ötlete, eszköze, módszere a tanárok zömének, hogy tartalmasan kitöltse azt. Emellett nincs az osztályfőnöki órának elég legitimitása a diákok szemében, hogy együttműködőek legyenek az osztályfőnöki órák tartalmas kihasználásában.

10. Az iskola és a család közötti viszony megváltozása, a magánszféra és az emberi jogok határozottabb érvényesítése miatt az iskola beleszólási lehetősége a diákok életébe határozottan csökkent. Ezzel együtt több korábban bevett eljárás, nevelési módszer és pedagógiai színtér eltűnt vagy háttérbe szorult, mint például a családlátogatás, a délutáni szaktanári fogadóóra stb. Olyan új formák és eszközök azonban, amelyek a mai életritmushoz, gondolkodásmódhoz, információáramláshoz igazodnának, alig vannak.

11. Az osztályfőnöki tevékenység annál fontosabb lenne, minél nehezebb. Egy problémás diákokkal teli osztályban hatalmas a jelentősége, és bár egy rendezettebb családi viszonyokkal és jó tanulmányi helyzetben lévő osztály számára is meghatározóan fontos, de messze nem annyira. Minél több a problémás gyerek, annál több a problémás család, és annál kisebb az együttműködési hajlam, szándék és igény a diákokban és a családokban. Ezért annál nehezebb az osztályfőnök munkája, minél inkább szükség van rá, és egyúttal annál több ellenállást kell leküzdenie, és valószínűleg annál kevesebb sikerélményt nyújt neki.

12. A pedagógusok teljesítményértékelése, a nagyon szorosan vett óraelszámolás rendkívül sokat ártott az osztályfőnöki munkának, illetve minden olyan tevékenységnek, ami több, mint ami az iskola minimális tevékenysége. Azóta nehezebben mennek el osztályok moziba, múzeumba, író–olvasó találkozóra, könyvtárlátogatásra. Ezt pedig a kulturálisan rosszabb helyzetben élő diákok – és azok az osztályok, amelyekben a kulturálisan rosszabb körülmények között élő diákok közül sok van – sínylik meg elsősorban.

13. Az osztályfőnökök mögött nem áll konkrét szakmai háttér, amilyen az egyes szaktárgyak mögött áll. Tudja minden szaktanár, hogy az egyetemek mely tanszékeihez, a tudományos akadémia melyik intézetéhez, melyik tanári szervezethez és mely kollégákhoz forduljon, ha kérdései vannak. Az osztályfőnök mögött nem áll ilyen szakmai és intézményi háttér, az osztályfőnökök nem alkotnak egy szakmai tömböt, ezért esetlegesebb az információáramlás, a felkészülés, a szakmai konzultáció lehetősége.

14. A példaképekről szóló vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek jelentős része nem tud olyan felnőttet megnevezni, akit eszményképül választana, és akik választanak, azok is szinte csak elvétve találnak a tanárok között eszményképet. Arra a kérdésre, hogy kihez fordulnának bizalmas, nagy problémáikkal, a gyerekek zöme szintén nem nevez meg tanárt. Ez viszont érezhető jele egy értékválságnak, annak, hogy a gyerekek zöme nem az iskolán belül találja meg az orientációs pontokat, ha ugyan megtalálja.

Az utolsó hat tézis: alaptételeink

1. Akár akarjuk, hogy egy iskola neveljen, akár nem, mindenképpen nevel. Ha mással nem, a rossz példával, az oda nem figyeléssel, a rossz szervezéssel, a lélektelenséggel. Akár akarjuk, akár nem, az iskola mindenképpen elsősorban szociális színtér, a diákok életének, beszélgetéseinek, haragvásainak, barátságok és szerelmek születésének, az első társadalmi tapasztalatok megszerzésének színtere.

2. Elsősorban az osztályfőnökök jelentik a diákok számára az iskolai elvárásokat, a normákat, emellett az osztályfőnök képes figyelni minden egyes diákra, ő tudja az egész iskolai létet humanizálni, elsősorban az ő tevékenysége által válhatnak a tanítási intézmények a szocializáció tudatos színtereivé.

3. Az osztályfőnök elsősorban az osztályban lezajló folyamatok irányításával, a csoportnorma, csoportmorál, a csoportfolyamatok irányításával érhet el jelentős eredményeket. Ugyanakkor a közösségi nevelés eszménye manapság rosszul cseng: az egyéni életpálya-építésre, az egyéni haladásra, a differenciált foglalkozásra helyeződtek át a pedagógia hangsúlyai.

4. Egy 10-12 éves gyereknek, amikor az alsó tagozatról fölkerül, rendszeres odafigyelésre van szüksége még sokáig. A nem szakrendszerű oktatás bevezetése részleges válasz arra a problémára, hogy az ilyen korú diákok még általában nem felkészültek a tíz-tizennégy szaktárgy befogadására (és a tíz-tizennégy tanárhoz való alkalmazkodásra). Nem ad választ viszont arra, hogy a gyerekek iskolai életében a személyes odafigyelésre is igény van.

5. Egy kamasznak-serdülőnek sokkal több érzelmi, intellektuális, testi, morális problémája és kérdése van, mint amennyit az ember felnőttként el tud képzelni. Támaszra, segítségre szorul, olyan emberek figyelmére, akikkel naponta találkozik, együtt van. Mind a kisebbeknek, mind a nagyobbaknak nagy szükségük van az iskolai életben a biztonságra, a rendre, az áttekinthetőségre, ezt pedig az osztályfőnök tudja közvetíteni számukra.

6. Egy 10-18 éves gyerek azt ismeri meg a világból, amit megmutatnak neki. Annyi mindent lát, annyi mindent tapasztal, az lesz a horizontja, amit a felnőttektől kap. A felnőtt társadalom senkire át nem hárítható felelőssége, hogy ez a horizont elég tágas legyen, hogy ebben az életkorban morális, érzelmi, intellektuális értelemben egyaránt kellően felvértezze. Az osztályfőnöki tevékenység, az osztályfőnöki óra, kirándulás, tábor, erdei iskola, múzeumlátogatás, közös munkavégzés és a többi mind-mind ezt szolgálhatnák.

2 üzenet

  1. achs szerint:

    Kedves Gyuri!

    Számomra az osztályfőnöki munka a tetőpont, még ha az adminisztrációm színvonala… meg az adminisztráció közbeni káromkodásaim… hát… Meg akkor is, ha igazi harmóniába épp olyan két osztállyal kerültem, akiknél nem voltam ofő, talán épp ezért: mentesültem az igazolatlan órák utáni nyomozástól, kollégák panaszkodásaitól.

    Általában egyetértek Veled. De hadd tegyek néhány megjegyzést némely pontodhoz, hol erősítésként, hol kicsi árnyalásként.

    1. "Újra kellene definiálni": csak óvatosan, nehogy újabb agyonszabályozássá fajuljon az ügy. Ha rajtam múlna, nem definiálnék semmit (maximum azt, hogy az igazolások, bizonyítványok írása, jegyző értesítése nem tartozik a feladatai közé!!) Amúgy kb. csak ennyit: értelmes, érzékeny felnőttként adjon biztonságot a gyereknek, mutasson meg vállalható utakat stb.
    Segítség, háttér persze, hogy kellene, de csak legyen ott a háttérben, ha bajban vagyok. Amúgy hadd menjek a saját fejem szerint.

    3. Tényleg iszonyatos teher van rajtunk, de a környezetemben nem sok emberen látom, hogy nyűgként élné meg az osztályfőnökséget. Mi is szeretünk tartozni valakikhez. A nyűg nem az osztályfőnökség, hanem a baromságok.

    4. Még szerencse!!!!!!!! Az kéne még, hogy számszerűsíteni lehessen, értekezleteken statisztikákat hallgassunk róla. A minősége tíz év múlva derül ki, akkor meg már minek a kimutatás róla.

    8. "Nincs rálátásunk mindenre." Épp ezért kell legalább annyi szabadság, hogy az ofő maga dönthessen.

    9. Nem is feltétlenül az osztályfőnöki órákon kell osztályfőnöki órákat tartani. Nekem a legjobb "osztályfőnöki" óráim matek- meg magyarórákon vannak. Mert a helyzetből, egy-egy elejtett mondatból kiinduló valamiféle beszélgetés sokkal erősebb, mélyebb lehet, mint egy direkt előkészített téma (nálam legalább is ezek nagy része elég mesterkéltre sikeredik).
    Viszont általában élvezem a szétfolyó, fegyelmezetlen, összevissza ofői órákat, még ideológiát is tudok találni hozzá: Vekerdy Tamás beszél a gyerekekkel céltalanul eltöltött idő fontosságáról – teljesen egyetértek vele!!!

    10. Viszont azt érzem, a gyerekek nagyon-nagyon igénylik a valakihez tartozást, talán éppen egyenes arányban azzal, amennyire "szabadabbnak", "lazábbnak" érzik magukat. (Sőt: az esti tagozatos felnőttek ugyanígy vannak ezzel.)
    Azaz muszáj megtalálni az általad említett formákat!

    12. Félig igaz. Pontosabban: önmagában igaz. Csak kiegészíteném azzal, hogy persze a jobb hátterű gyerekek is nagyon igénylik egy "nem szülő" felnőtt irányítgatását, bizalmát. (Kati kollégám fia például rám van bízva, az én lányom meg Kati kollégámra…)

    Második rész:

    A konklúzió: az osztályfőnöki (kicsit tágabban: tananyagon túli) munkára, a biztonságot adni tudó (hiszen maga is biztonságban van…) felnőttre, az iskolai NEM SZABÁLYOZOTT (kötelező..) szabadidőre igen nagy szükség van.

    A hetekben találkoztam egy furcsa emberrel. Azt állította: egyre optimistább, hiszen az összeomlás már itt van a nyakunkon! Azaz rövidesen kezdődhet az újjáépítés. Kicsi esélyt adok neki, de ha igaza lenne, erre az időre tényleg tisztában kellene lennünk az iskolai fontosságokkal. Az osztályfőnökség kiemelt szerepével.

    Üdvözöllek:
    a.k.

  2. Kádár Judit szerint:

    Gyuri, már az is óriási, hogy felhívod a figyelmet arra, az osztályfőnök nemcsak az egyes gyerekek (okosak, buták, erősek, gyámolításra szorulók, problémásak, mintadiákok) pásztora, hanem az egész gyerekcsoporté. Azonban egy kicsit tovább mennék.

    Az osztályfőnök két csoport határán áll: a gyerekcsoport vezetője, a tanárcsoportnak viszont tagja. Mindkettőnek megvan a maga dinamikája. Az osztályfőnökök érzik a legpontosabban (barométer módjára), ha a felnőttek csoportjában valami nincs rendben: ha kibeszéletlen indulatok, átdolgozatlan konfliktusok, megoldatlan emberi, pedagógiai ügyek cikáznak köztük. Ugyanis mindez – a felnőttek közti megfelelő kommunikáció, konfliktuskezelés híján – menthetetlenül rányomódik a gyerekekre. (Egyébként pontosan ugyanúgy, mint a családokban.) Az osztályfőnöké a felelősség a diákcsoport nyugalmáért és fejlődéséért, ezért neki kell akarni, szervezni, hogy ennek külső emberi kerete és legfőbb mintája, a tanárok csoportja tegyen a saját nyugalmáért és fejlődéséért.

    Még pontosabban fogalmazva, az osztályfőnök legalább négyféle csoport határán áll. A diákcsoporton és az osztályában tanító tanárok csoportján túl tagja a tantestületnek és folyamatos kapcsolatban van (kellene, hogy legyen) a szülők csoportjával. És már itt is az ötödik, mert a szülők csoportja leképez egy korántsem homogén, de nagyon jelentős csoportot, a helyi közösséget (közösségeket), annak (azoknak) jellegzetes értékeivel, hagyományaival, kultúráival, konfliktusaival együtt.

    Az osztályfőnöknek tehát mindenekelőtt a csoportdinamikához kell(ene) értenie – éspedig profi módon, nemcsak elméletileg.

    Példák (mindennapiak, sokszor tapasztaltak):

    1. Tagozatos osztály osztályfőnöke rémülten látja, milyen őrjöngő indulattal nyírják, utálják, teszik lehetetlenné egymást a gyerekek. A tagozatos tantárgyat tanító kolléga nagyhírű szakember, diákjai verseny győztesek, módszerei azonban nem mondhatók épp kíméletesnek: a gyengéket levegőnek nézi, az átmenetileg elgyengülőket a földbe döngöli. Tökéletesen élvezi azonban az iskolavezetés támogatását, hiszen ő szállítja az iskolának az eredményeket, hírnevet.
    2. Az osztályba járó egyik gyerek ellen az osztálytársak szülei petíciót nyújtanak be az igazgatónak: vagy ez a gyerek távozik az iskolából, vagy ők viszik el a saját csemetéiket.
    3. Hetedikes osztály egyfolytában zizeg – még annál is jobban, mint az egyébként elvárható a tizenhárom évesektől. Folyamatos „parancsmegtagadást” játszanak: bár nyíltan nem lázadnak, sorra elszabotálják a feladataikat, nem írnak leckét, az órákon nem foghatók munkára. A háttérben a második éve regnáló igazgatónő ellen szerveződnek a helyi erők. A tantestület fele az önkormányzatnál kilincsel, képviselőkkel szövetkezik, miközben halasztódik a kirándulás, az erdei iskola, elmarad a hagyományos tavaszi sportverseny.

    Folytathatnám, de hát ez csak egy hozzászólás, és illusztrációnak talán ennyi is elég. Rengeteg konfliktuskezelő módszer forog mostanság közkézen, s úgy hisszük, csodát tesz, ha az osztályfőnöki órán… Nem, nem tesz csodát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.07.13.
A nyelviskolák 20-30 ezer diákot biztosan elveszítettek a járvány miatt
A járványhelyzet miatti korlátozások a nyelviskolák és vizsgaközpontok piacát is erősen érintette – mondta a Világgazdaságnak Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke. Bár...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.07.13.
L. Ritók Nóra: Beavatkozási pontok
Aztán az idén a tanoda bővült egy klubbal, a Szülői klubbal, ami megint újabb szállal erősíti meg azt a hálót, amit a gyerekek köré fonunk, és erősíti a tanuláshoz kötődést. Mert...
(Forrás: hvg.hu/Nyomor széle blog)
--
2020.07.13.
Maruzsa: remélhetőleg hagyományosan lehet elkezdeni az új tanévet
Korábban már beszámoltunk róla, hogy Maruzsa Zoltán szerint annak ellenére, hogy mások voltak a felkészülés körülményei, nem lettek \"sem rosszabbak, sem jobbak\" az érettségi eredmények...
(Forrás: eduline)
--
2020.07.12.
Horn Gábor: Az erősek, a bosszúállók, a kicsinyesek világa
A vasalódeszkás tanár esete is mutatja, hogy a NER oktatáspolitikája megalázza, elsöpri, kiiktatja azt, aki bárhogyan is eltér a sorvezetőtől. Ráadásul az ellenállásnak legjobb szándé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.11.
Pygmalion-effektus vagy fejlesztés? Adalékok és értelmezési lehetőségek az iskolarendszer alulteljesítésének és méltányossági mutatóinak összefüggésrendszerében. Asztalos György írása
Jelen dolgozat egy konkrét, mégis tipikusnak tekinthető intézmény országos kompetenciamérési eredményeire épülő esettanulmány. Ugyanakkor segédletnek is felfogható, ha valaki saját iskol...
(Forrás: tani-tani online)
--
2020.07.11.
A BM, az Emmi és az ORFK sem adott választ arra, hogy valós-e az iskolaőrök véletlenül kiderült fizetése
A kormány az iskolai erőszak megfékezésére bevezeti az iskolaőrséget, amely külön rendészeti szervként jön létre, az őrök pedig gázspray-t, rendőrbotot és bilincset is használhatnak...
(Forrás: 168 óra)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep