Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. május 19. kedd, 6:09

Szekszárdi Júlia

Szükség van-e egyáltalán osztálykirándulásra?

Hajdanában, azaz több évtizeddel ezelőtt, amikor osztályfőnökként működtem egy gimnáziumban, az osztálykirándulások a tanév csúcspontját jelentették. Az élmény meghatározó voltát jelzik az osztálytalálkozók, amikor a már szülő, sőt lassan nagyszülő korába lépő volt tanítványaim életük legszebb emlékei között tartják számon ezeket a közös programokat.

Akkoriban még nem volt szabad szombat, három napot engedélyezett az iskola a tanulmányi kirándulásra. Mi pedig közös megegyezéssel rendszeresen hozzávettük a vasárnapot, és négy napra utaztunk. Nem volt egyetlen „elit osztályom” sem, mindig az ún. általános tagozat volt az enyém (az első létszáma még 40 fő fölött járt), ennek ellenére zökkenőmentesen zajlottak le ezek az országjáró utak. Igaz, minden esetben megállapodtunk, és egyezségre jutottunk mind a programot, mind a közös szabályokat illetően. Ügyeltem arra, hogy miközben megmaradt a kirándulás tanulmányi jellege, legyen elég szabadidő, szórakoztató együttlét, senki se unatkozzon, és legyen mire emlékezni is. Csak a legszükségesebb időt töltöttük múzeumokban, s ahol csak lehetett, csoportos vetélkedők formájában ismerkedtünk a nevezetességekkel. Kevés szabályt rögzítettünk, de azok betartásához ragaszkodtam. A gyerekek minden esetben megértették, hogy közös érdek a jó légkör megőrzése. A találkozók időpontjainak pontos betartása például azért lényeges, hogy ne raboljuk egymás idejét, a nyilvános helyeken való megfelelő magatartásra azért van szükség, hogy ne zavarjunk másokat stb. Persze a szokásos éjszakai csínyeket ők is elkövették, hiszen éppen a kötetlenség élménye az, ami különlegessé teszi az együtt töltött napokat, de ezek nem mentek túl a normális kereteken.

Ezért is lep, sőt döbbent meg, hogy manapság az osztálykirándulások egyre ritkábbak, főleg a középiskolákban, s ha meg is történnek, a tanárok és a diákok nagy része számára inkább kellemetlen, mint kellemes programnak számítanak, és a szülők véleménye is megoszlik.

Különféle vélekedések

A tanulók gyakran nem szeretik a kirándulásokat, mert…

  • … nem kedvelik az osztályfőnöküket és/vagy a kísérő pedagógust, aki olykor túlságosan merev: ott is korlátokat szab, ahol a gyerekek szerint nem kellene, esetenként akkor is ott ül a nyakukon, amikor ők magukban szeretnének lenni, nem figyel arra, hogy ők mit szeretnének, nem veszi tudomásul, hogy már nem kicsi gyerekek, több önállóságra képesek, és egy részük lényegesen több önállósághoz is szokott.
  • … túl sok kényelmetlenséggel jár az út, unalmasak és fárasztóak a programok.
  • … nem szívesen vannak együtt osztálytársaikkal (vagy azok egy részével), akad, aki (nem is ok nélkül) tart egyik-másik társától, másokat egyszerűen idegesítenek a többiek, és jobb lenne csak a szűk baráti körrel együtt lenni.

A pedagógusok sok esetben tartanak az osztálykirándulásról, mert…

  • … pontosan tudják, hogy az együtt töltött idő alatt teljes felelősséggel tartoznak a rájuk bízott tanulókért.
  • … kemény feladat napokig együtt lenni olyan gyerekekkel, illetve fiatalokkal, akik, ahol csak módjuk van rá, megszegik a szabályokat.
  • … úgy tapasztalják, hogy a legkeményebb fenyegetésekkel sem képesek megakadályozni a dohányzást, az alkoholizálást, a szexet és az agressziót.
  • … nem bíznak a tanítványaikban, a közös szabályok érvényességében, a felelősség megosztásának lehetőségében.
  • … a kapcsolódó feladatokat mint munkaköri kötelességet minden külön díjazás nélkül látják el, nem csoda tehát, hogy ha tehetik, egynapos programokkal próbálják kiváltani a tanulmányi kirándulásra kijelölt időszakot.

A szülők

  • Jogos elvárásuk, hogy gyermeküket az osztálykirándulás napjaiban (is) teljes biztonságban tudják, elvárják tehát a pedagógustól, hogy ezt mindenképpen garantálja.
  • Gyakori panasz, hogy ezek a kirándulások túlságosan megterhelik a családi költségvetést, főleg ha egyidejűleg több testvér kirándulását is finanszírozni kell. (Egy-egy többnapos kirándulás ára általában tízezer forint fölött van, de nem ritkák a húszezret elérő, sőt meghaladó árak sem.)
  • Egy-egy osztály szülői gárdája többnyire nehezen egyezik meg a feltételekben: van, aki ragaszkodik a teljes kényelemhez, a különleges programokhoz, mások magasnak tartják az így kialakult árat. S vannak persze olyanok is, akik képtelenek állni a költségeket. Egyes intézményekben létesülnek olyan szülői alapítványok, melyek ilyenkor segítenek, másutt ezek a tanulók egyszerűen kimaradnak a közös programból. (Érdemes elgondolkodni azon, hogy ez vajon miként hat az érintett gyerekekre.)
  • Különbség lehet persze abban is, hogy a szülők egyáltalán támogatják, vagy elvetik-e a közös program gondolatát. Akinek saját diákéletéből vannak szép élményei, szívesen veszi, ha az ő gyermekének is része van hasonlókban, ugyanakkor azok, akiknek a gyereke maga is tiltakozik a részvétel ellen, nem szívesen áldoznak egy nemszeretem ügyre.

Az együttes élmény fontossága

Nagy bajnak tartom, hogy szemben a rendszerváltás előtti évtizedek alapvető törekvésével: a közösségi együttlét erőltetésével, ma csekély súlya van az együttes élménynek. Annak idején a „kollektíva” gyakran az egyén megtörésének eszköze volt, az egyéni érdekek kötelezően alárendelődtek a közös céloknak. Manapság a ló túlsó oldalán vagyunk: pedagógusok és szülők általában lebecsülik azt a lehetőséget, amit egy osztályközösség a gyerekek szocializációjában jelent. Az osztály pedig az egyetlen olyan kortárscsoport, amely megalakulásától megszűnéséig értő kezekben formálódik, és akár akarjuk, akár nem, erőteljesen befolyásolja az egyes gyerekek személyiségének alakulását.

Kérdezzék csak meg saját iskolás gyereküket, mit gondol az osztályáról, az osztálytársairól, s rá fognak döbbenni, hogy milyen fontos szerepet játszik az életében, milyen nagy mértékben befolyásolja önértékelését, motiválja tevékenységét, alakítja az értékrendjét az a viszonylag hosszú idő, amit az osztályával tölt. Milyen fontos számára, hogy a társai elfogadják, elismerik, szeretik-e, vannak-e a barátai stb.

Az osztály valódi „közösséggé” válását, az egyes tanulók kapcsolatrendszerének minőségét erősen befolyásolják a tanítási órán és iskolán kívül is megélt együttes élmények. Az osztálykirándulás korábban a leghatékonyabb közös élménynek számított, és sajnálatos, hogy ez ma már sok helyen nincsen így.

Persze nagyon örülnék, ha megcáfolnának.

Szekszárdi Júlia

17 üzenet

  1. márta szerint:

    Kedves Karcsi!
    Szívemből szóltál, én nem tudtam ilyen jól megfogalmazni még magamnak sem! Egyetlen osztálykirándulással sokkal többet érhetünk el, mint levelek, feljegyzések garmadával. Hogy melyik a fárasztóbb? Nekem feltétlenül ez utóbbiak!

Hozzászólás a(z) márta bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep