Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. május 26. kedd, 5:27

Hanczár Gergely

„Adjatok, tanárnénik, telefont!…”

„… Nem adunk! – Akkor szakítunk! – Szakíts, ha bírsz!”

Ki tudja, meddig lesz a virtuális örökkévalóságban fent ez a snitt, úgyhogy elmesélem. Jó másfél perces felvételt készített az egyik diák talán mobiltelefonnal arról, ahogy egy eleinte zajos, aztán ijedt és csöndes tanárnénitől egy eleinte sem csöndes diáklány megpróbálja visszaszerezni a mobiltelefonját. A cél végig a mobiltelefon.

Az archetipikusan lúzer tanárnéni ballonkabátszerű köpenyben, idióta hajjal és ronda sállal, a felvétel egy bizonyos pontján megpróbál kimenekülni a teremből, de a túlerővel szemben nem sikerül neki. A felvételt készítő diáknak szemlátomást végig jó hecc a dolog, nevetgél. Aki a telefonját akarja vissza, annak egyáltalán nem. A tanárnéninek sem jó hecc egy nála fél fejjel magasabb, szemlátomást jobb fizikumú lánnyal összemérnie küzdősportokbéli jártasságát. Ahogy a végén picit durvulni kezd a dolog, a diáktársak beállnak a tanár és a diák közé, megpróbálják szétválasztani őket, teljesen sikertelenül. Spanyol vagy portugál vagy ki tudja, milyen nyelven beszélnek, úgyhogy a kommunikáció verbális részét tartalmilag nem tudom elemezni. Ez egyébként nem tűnik a cselekmény megértéséhez nélkülözhetetlennek. In medias res érkezünk a történetbe, úgyhogy nem derül ki, hogy milyen okból vette el a telefont a tanár, és nem lehet tudni, hogy mi lehet éppen a telefonkijelzőn. Lehet, hogy egy félig megírt sms vagy akár egy éppen ehhez hasonló felvétel pár perccel korábbról. Erről csak találgatni tudunk. A felvétel utolsó másodpercében a diák végül kiveszi a tanár kezéből a telefont, és egyszerűen hátat fordít neki. A tanárnéni meg végre menekülőre fogja.

A jelenetet számos szálon lehet elemezni. Először vizsgáljuk meg a látszólag legkevésbé érdekes szálat, az operatőrt. A rendező és a dramaturg az élet, illetve a társadalom, azt majd később nézzük. A kamera technikai szintjét vizsgálva, alighanem mobiltelefonba épített kameráról van szó. Vegyük észre, hogy aki filmez, egészen gyakorlott filmes. Végig jó helyen van. Nem maradunk le egyetlen fontos mozzanatról sem. A megkomponált képek bizonyos szintű vizuális igényességről tanúskodnak. Állva filmez az elejétől, miközben a többiek ülnek. Egyáltalán nincs benne félelem, nevetgél is. Alighanem nem rejtett a kamera. Egyszerűen feláll, és filmez. Bizonyára már előre arra gondolt, hogy felteszi valahova. Lehet, hogy a tanárnéni nem túl népszerű? Lehet, hogy a diáktárs nem népszerű? Miközben sokak számára durván idegtépő jelenetről van szó, ő békésen zoomolgat, amikor szükségét érzi, beállítja az optimális képkivágást, és még a függőlegességre is figyel. Próbáljuk egy kicsit átélni a helyzetet! Volna figyelmünk erre ilyen helyzetben? Nekem aligha. Gondolkodjunk el egy picit, milyen attitűd kell ehhez. És ne feledjük, hogy a felvétel végül felismerhető arcokkal a neten köt ki. Ahhoz milyen attitűd kell?

Meditálhatunk egy kicsit azon is, hogy miért van oly sok iskolában tiltva a mobiltelefon. A standard érv, hogy azért, mert elvonja a diákok figyelmét, meg mert státusharcot vívnak a telefonokkal. Köpenyt azért kellett hordanunk anno, hogy ne az iskolát használják a diákok „divatozásra”. Hát én akkor is szóltam, most is szólok, hogy „divatozni” köpeny alatt, köpennyel is lehet, és „divatozni” egyébként is nagyon fontos. A ruha a társas érintkezés egyik nagyon fontos kifejezőeszköze. Aki ezt nem érti, azt csak sajnálni tudom. Hiába igyekeztek tiltani az öltözékkel való kommunikációt, csak annyi történik, hogy a jelképzési és jelmegértési stratégiák alkalmazkodnak ehhez a kötöttséghez. Ahogyan ahhoz is alkalmazkodott az öltözékkel való kommunikáció szabályrendszere, hogy az embereknek általában két lábuk van, ezért a nadrágnak is két szára van, nem három.

Standard érv az is, hogy a kiöltözött lányok „elvonják a figyelmét a fiúknak”; most a mobiltelefonra mondják ugyanezt. Persze ma már kevésbé szexistán, fordítva is illik megfogalmazni. Ez igaz. Tényleg elvonják a figyelmet. No de: egyrészt az iskola a legjobb helyszín, ahol meg lehet tanulni a feladatunkra figyelni, miközben vonzó jelenségek vesznek körül, másrészt az iskola a társas érintkezésnek az a helyszíne, ahol, akár akarjuk, akár nem, megtanulják a diákok vonzani és taszítani egymást. Amikor még nem volt mobiltelefon, alkalomadtán kibámultunk az ablakon. Az is figyelemelvonó. Miért is nem cseréljük le tejüvegre az iskolaablakokat? Tudja valaki a választ? Komolyan kérdezem. Tényleg komolyan kérdezem. Ha folyton a figyelemelvonásról beszélünk, akkor erre kéne egy igen konkrét válasz, mielőtt a telefonokat elvesszük a gyerekektől. A kötelező köpenyviseléshez felhozott érvek eléggé hasonlatosak a mobiltelefon tiltásához felhozott érvekkel. Fura.

Pedig mennyi mindenre lehetne használni az iskolában a telefont. Bizonyára mindenkinek van ezer ötlete. Felvehetünk vele egy fizika kísérletet, és elküldhetjük kényelmesen a hiányzó osztálytársunknak. Egy feleletet utólag elemezhetünk. Lefilmezhetjük, ahogy a töritanár elmutogatja a térképen a tatárok főbb útvonalait. Fényképezhetjük a táblára rajzolt dolgokat, a papíron behozott képeket, bármit. Bluetoothon cserélgethetjük. Képzeljük el, amint a tanárnéni azt mondja, hogy „kedves gyerekek, a házi feladat az lesz, hogy…”, mire senki sem jegyzetelni kezd, hanem már nyomja is a telefonján a hangfelvétel gombot, ami felveszi a most következő pár mondatot. Visszakereshető, később nem lehet vitatkozni, hogy most akkor ki mit mondott. A tennivalókat a telefon naptárába írhatjuk fel. Sokkal életszerűbb, mint amennyire furcsa.

Képzeljünk el egy olyan iskolát, ahol a szülők által kötelezően beszerzendő tornadressz és biológiaalbum mellé az iskola előírja a fényképezésre, hang- és mozgóképfelvételre, azok küldésére, megosztására alkalmas mobil eszközt is. Egyrészt vegyük észre, hogy egy tornacipő semmiképp sem olcsóbb, mint egy mobiltelefon, ami ezeket a funkciókat már tudja, és nehezebb kinőni. Indokolatlan lenne a szülők számára elviselhetetlen anyagi terhekről beszélni. Valamiért mégsem hallottam tömegesen ilyen iskoláról, nem olvasom az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat vagy tennivalókat a pedagógiai folyóiratokban. Vegyük észre, hogy a neveléstudomány jelenlegi tapasztalatai alapján a tiltás semmivel sem ésszerűbb, mint a kötelezővé tétel, és ezek egyike sem ésszerűbb a rendelkezés hiányánál.

Vezetés közben telefonálni tilos. Miért is? Pipát tömni meg szabad vezetés közben. Kenhetek májkrémes kenyeret is magamnak az autópályán, miközben kihangosítva beszélek konferenciában. Fújhatom mindeközben az orromat, könnyezhet a szemem, és másodpercenként tüsszöghetek az allergiámat kiváltó mezőn keresztülszáguldva, és a rendőr, ha megállít, egy szót sem szólhat. Miért is? A társadalom hozzáállása tükröződik a telefontiltós szabályozásban. Persze tudom, hogy valakik bebizonyították, hogy telefonálás közben fajlagosan több a baleset, mint nem telefonálás közben. No de, hogy a telefonálók fajlagosan több balesetet okoznak-e, mint a nem telefonálók, azt már elfelejtették nézni, ami nélkül a fenti adat érdektelen, és hogy a telefonálás tiltásával hogyan változik ez az adat, azt sem vizsgálta senki, és hogy a kihangosító vajon hogyan változtatja a dolgokat, arról sem találni érdemi tanulmányt. Vagyis van egy törvényünk, amit rémségesen hitvány és átgondolatlan, módszertanában súlyosan hibás mérésre alapoztunk. Mi van, ha holnap eszébe jut valakinek megvizsgálni, hogy vajon öltönyben vagy anélkül okoznak-e az emberek több balesetet? Vagy pénisszel, vagy anélkül. A tiltó rendelkezésbe bele sem merek gondolni.

A telefont nem azért tiltják az iskolákban, illetve a tanórán, mert bizonyítottan káros, hanem mert megtörné „az iskolák régóta fennálló, ellenőrzésre és hierarchiára való berendezkedését.”1 A válasz ilyen mérhetetlenül egyszerű. És ha meg akarjuk keresni az okát, hogy miért tiltjuk, és miért nem koordináljuk, segítjük, támogatjuk a tanórai mobiltelefon-használatot, akkor itt kell alighanem keresni az okot. És a megoldást is itt kell keresni. Szerintem az lenne a jó, ha elfogadnánk, hogy a diák ma mindenféle, a tanár és az iskola által alig kontrollálható módokon, alig kontrollálható tartalmakhoz jut, és alig kontrollálható tartalmakat tesz közzé. A tanár feladata szerintem az, hogy megpróbáljon ebben a világban segítséget adni a létezéshez. De ez az én világnézetem, amivel egyáltalán nem kell egyetérteni. Viszont alighanem hülye az, aki szajkózza az információs társadalom fontosságát, miközben a mindannyiunkhoz hozzánőtt, legklasszabb információtechnikai csodát, a mobiltelefont, amit gyűlölünk és szeretünk, kitagadja az oktatásból.

Persze én sem veszek a két hónapos gyerekemnek mobiltelefont. Biztos van egy egyéntől valamelyest függő életkor, ami alatt talán komolyan lehet azt gondolni, hogy a gyerek inkább más eszközökkel töltse az idejét. De ennek a mondatnak egy majdnem ekvivalens átfordítása, ha azt mondom, hogy van egy olyan kor, ami fölött már nem biztosan indokolt a telefon használatának tiltása. És én elég nehezen hinném el, hogy ez a kor a 18 év. De persze lehet. Kellenének komolyan vehető kutatások hozzá!

Megnézhetjük a történetnek még egy dimenzióját. Az erőszakot. Sőt, hogy pontos legyek, a youtube-ra felkerülő erőszakot. Merthogy ilyen jelenetek mindig is voltak iskolákban, csak kamerás mobiltelefonok és youtube nem volt régen. Életünk egy része nem képernyőképes. Akkor sem, ha tanárok vagyunk, ha diákok vagyunk, akkor sem, és ha bármi más, akkor sem. Pedig akár hálásak is lehetünk ezeknek az új eszközöknek. Nagyon alapos tükröt tartanak. Segítenek. Ugyanakkor fura is, mert egy tanár ma már biztos lehet benne, hogy a diákok között bármit is csinál, óra vége előtt már a youtube-on köthet ki. Az informatika az oktatásban nem csak úgy jelenik meg, hogy a tanár valamit mókul egy aktívtáblával, hanem így is. Szeretettel üdvözlünk mindenkit az agyoncsépelt információs társadalom ilyen aspektusában is!

Transzparencia irányában változik az iskola. Ez egy kicsit kár, mert a közvélemény mindig dilettáns és demagóg, a kivágott jelenetek mindig félig igazak csak. De kicsit jó is, mert van olyan, aminek tényleg a youtube-on van a helye, okulásul mindenkinek. Egy kicsit eljátszhatunk a gondolattal, hogy milyen lenne egy olyan iskola, ahol minden terem minden óráját és minden folyosót és minden kicsi zugot állandóan rögzítve kameráznának. Sok fura dolgot lehetne látni. Életünk egy részét már amúgy is őrző-védő és térfigyelő kamerák előtt éljük. Talán nem is baj ez. Én biztosan rosszul érezném magam. De lehet, hogy a mi generációnk már kiveszőfélben van, és az újabbat már lehet, hogy nem zavarja. Bulikban hajnali kettőkor is kamerázzák egymást, és utána valahogy nem zavarja őket. Vállalják, hogy ilyenek. Talán inkább ezt kéne megtanulni. Vállalni, hogy hol ilyenek vagyunk, hol olyanok.

A tanárok is elkezdhetnék ezt az eszközt használni. Nem feltétlen a youtube-on kell kikötnie a felvételnek, de talán érdemes lenne a legkülönfélébb jeleneteket időnként újranézni. Érdekes például, hogy az írásbeli dolgozatokat évekig őrizgetni kell, míg a szóbeli feleleteket még mindig nem kell semmilyen formában még rögzíteni sem. Vajon miért? Technikai akadályokra hivatkozni elég gyenge lábakon álló érvelés lenne.

De visszatérve a felvétel erőszakos oldalára. Egy romológust hallgattam pár napja a rádióban. Romológiai tananyagokat fejlesztett, azzal kapcsolatban kérdezték. Megütötte a fülem, amit mondott. Igyekszem idézni: „az állandó, művi politikai korrektséggel csak megakadályozzuk, hogy az iskolában felszínre lehessen hozni, és érdemben meg lehessen beszélni, amit meg kellene”. Azt hiszem, ugyanezt gondolom az erőszak témájában is. Az iskolában az erőszak művi kerülésével csak megakadályozzuk, hogy az erőszakos késztetéseket felszínre lehessen hozni, és érdemben fejlődni lehessen kezelésükben. Vonatkozik ez a tanárokra és a diákokra egyaránt.

Azt szoktam mondani, hogy ha egy tanár eljut oda, hogy legszívesebben megütne egy diákot, akkor legjobb, amit tehet, az az, hogy megüti. Könnyű félreérteni ezt a mondatot. Mert a második felére figyel oda mindenki, pedig az első fele a fontos. Hogyan jut el egy tanár oda, hogy legszívesebben megütne egy diákot? Ez az igazi kérdés. És fejlődni nem abban kell, hogy a legvégén ellenálljunk a kísértésnek, hogy valakit megüssünk, hanem abban, hogy hogyan lehet oda nem eljutni. Vigyázni kell, mert a fizikai agresszió elfojtásával másfajta agressziók jönnek elő. Sokkal alattomosabb, sokkal nehezebben kivédhető fajták. Volt egy ismerősöm, aki bámulatos emberismerő volt. Az utcán vele szemtelenkedő felnőtt férfinak tudott úgy fél mondattal visszaválaszolni, hogy az elsírta magát. Saját szememmel láttam. Meglátta a gyenge pontot és kényelmesen beleszúrt. Mintha vakokkal párbajozott volna. Az a férfi jobban volt védve fizikai erőszak ellen, mint verbális erőszak ellen. És hogy melyik fáj jobban? Melyik hagy maradandóbb sebet? Egészen biztos vagyok benne, hogy az a férfi, az most is emlékszik annak a bizonyos félmondatnak minden szavára, és kizártnak tartom, hogy feldolgozta volna. Viszont nem hiszem, hogy emlékszik minden verekedésére.

Az iskolából törvényekkel kitiltani a fizikai erőszakot talán sokkal veszélyesebb, mint gondoljuk. Másfajta erőszak lesz belőle. Esetleg olyan erőszak, amivel szemben védtelenebbek a tanárok is és a diákok is. Kitörések lesznek belőle. Amerika élen jár az erőszak elfojtásában. És élen jár abban is, hogy diákok revolverrel tizedelnek meg osztályokat. Bár komolyan vehető tanulmányt ezzel kapcsolatban fellelni nem sikerült, de az a gyanúm, hogy a diákoknak van ilyenkor igazuk. És bár mindig azt hallani, hogy a diák „lövöldözött”, én azért inkább azt hiszem, hogy megválogatja, hogy kikkel végezzen. Van pár régi tanárom, akikkel ha most véletlenül összetalálkoznék egy felhagyott ipari területen, vagy más, garantáltan tanúmentes környéken, ahol még a tetemet is el tudom helyezni… szóval nehezen tudnék ellenállni, ha arra gondolok, hogy hány életet nyomorítottak meg, és hogy hány életet tesznek éppen ezekben a percekben tönkre, amikor ezt írom. Éveken keresztül néztem, hogy pár tanár milyen aljasan kínozza nehéz sorsú barátomat. Csak akkor még gyáva voltam, és én is védtelen. És akkor még nem volt szokás iskolában lövöldözni.

A felvételen a tanárnéni egy nagyon ritka és értékes helyzetben van. Most lenne igazán fontos, hogy kezdjen vele valamit. Bámulatos dolgokat lehetne kihozni belőle. Kilométereket léphetnének az emberek a személyes élettörténetükben előre. De a néni nem tesz semmit, csak mászkál, és meg van sértődve. Mint egy kísérleti patkány, akinek függönycsipeszt tesznek a farkára. A felvételen nem hazánk pedagógusa szerepel, de alighanem a többség nálunk is csak ennyire van felkészülve az őt érő erőszak kezelésére. Egy pszichodrámacsoport éveket dolgozik azon, hogy ennyire szépen elő tudjon valami bújni, amit ott és akkor meg lehet élni, és amiből ott és akkor talán tovább is lehet lépni. Itt azt látom, hogy továbblépésnek esélye sincs. Szánalmas egy nulla az a tanár.

A tragédiák, a nehéz sorsok sokkal hétköznapibbak, mint gondoljuk. Csak nem beszélünk róla. A legdurvább dolgok, amikről azt gondoljuk, hogy azt csak pszichopata állatok csinálják, azokat is csinálják. Azért van nevük. Sok gyereket vernek otthon. Van, akiket nagyon vernek otthon. Volt egy évfolyamtársam. Történelemből kapott egy kettest. Mi már tudtuk, hogy ez mit jelent neki. Ő is tudta. A tanárnéni még nem tudta. Aztán másnap láttuk tornaóra előtt átöltözni. Látta a tornatanár is. Soha többé nem kapott történelemből kettest. No nem azért, mert mindig tanult. Magánéleti pszichodrámák vannak az iskolákban. Nap mint nap. Tényleg. Nem szabad úgy tenni, mintha nem lennének. Nem tudjuk, hogy ennek a lánynak mit jelent az az esetleg félbehagyott sms, ami miatt a telefonját félti. Mellesleg, ha így állunk, a tanárnak nincs joga levéltitkot sérteni. Mi van, ha épp az angoltanárnőnek vall szerelmet a lány? Hálószobatitkok is vannak sms-ben vagy képekben, vagy filmfelvételekben egy telefonon. Lehet, hogy én is így védeném a lány helyében. Lehet, hogy nem is a saját becsületéért küzd. Lehet, hogy valaki mást véd. És akármire is gondolunk, az élet sokkal fantáziadúsabb, mint mi, amikor értelmezni próbáljuk a jelenetet.

A gyámügy meg tudja akadályozni bizonyos mértékig az otthoni fizikai erőszakot, és meg tudjuk valamelyest akadályozni az iskolai fizikai erőszakot is, de vajon szabad-e. Vajon nem az történik-e, hogy a legutolsó pótszelepet zárjuk be. Az iskolai erőszak jó dolog. Nem kerülni kéne, hanem dolgozni vele. A youtobe-os iskolai erőszak is jó dolog. Nem tagadni kell, nem felháborodni, nem hárítani. Megélni és gondolkodni kell. Ezt javasolja az információs társadalom is.

De persze lehet az is, hogy a tanár új telefonja tetszett meg a diáknak, aki úgy döntött, erőszakkal elveszi. Sose lehet tudni.

Hanczár Gergely

Jegyzet

1 Egyébként is ajánlom James E. Katz „Mobiltelefonok oktatási környezetekben”. Sajnos nem túl jó cikk, de van benne pár jó gondolat.

38 üzenet

  1. ancsa szerint:

    Kedves Juli, Kedves Hanger!

    Igazából napokig rágódtam a ciken, és mit mondjak, alaposan "kiakadtam" rajta mai nyelven szólva. Annyira, hogy mikor két napos tépelődés után mégis leírtam ami bennem kavarog, akkor valójában nem gondoltam eléggé át minden mondatomat úgy, ahogy ezt egy virtuális konferencián illett volna. Nem tájékozódtam a cikk írója felől, és fel sem merült bennem, hogy az illető tanár is lehet, tehát nem kívülről, hanem esetleg belülről szól. Ezért elsősorban elnézést szeretnék kérni a szerzőtől, főleg az indulatos gondolataimért.

    Én egy konzervatív tanár vagyok, és zavar, ha a gyerekeimmel a suliban tévét nézetnek (rajzfilm, sokszor a gyerekek felügyelet nélkül egész órán nézik, és olyan jól elvannak….) ahelyett, hogy kihasználnák az élő szó nyújtotta lehetőségeket. Rettenetesen felháborít, amikor az óvodás gyerekemet magnókazettáról vagy CD-ről készíti fel az óvó néni az évzáró műsorra, ahelyett, hogy közéjük ülne és velük énekelne a saját hangján, a saját jókedvével. Tehát mindenképpen a technikai fejlődés ellenzője vagyok, úgy tűnik, pedig informatikát is tanítok. Ha a technika elég volna a tanuláshoz, akkor a mai korban mindenki mindent tudna már. Mert mindenféle technika adott, mégis azt hiszem, az emberek nagy része legkönnyebben egy másik embertől tanul. Annak az élő szavától, a mosolyától, a hanghordozásától. Szerintem a tanuláshoz mégis inkább nyigalomra van szükség, és elmélyülésre, nem pedig kötelezően használt mobiltelefonra.

    Persze soha nem kapnék hajba egy diákkal a mobiltelefon miatt, ahogyan a filmen látható. Tudom, hogy vannak közöttünk olyanok, akik alkalmatlanok. De vannak olyanok is, akik itt, az iskolában váltak alkalmatlanná. Az 50 év feletti kolléganőimen (és kollégáimon is, hogy ne Nyanyázzunk) észreveszem azt a változást, ami ezek szerint engem is el fog érni 10 év múlva. Olyan tanárok, akiknek tekintélyük volt, tudtak bánni a gyerekekkel és példaként álltak előttem, évről évre veszítik a presztízsüket, harcolnak a telefonok ellen, elvtelenekké válnak, rettegnek attól, hogy a gyerekek észreveszik hogy őszülnek, stb. Igaz, hogy magam is látom azt, hogy hibáznak, de nem tudom őket nem tisztelni, nem tudnék ilyen hangon szólni róluk, mert láttam őket 35-40 évesen, mikor én kicsi kezdő voltam, esetlen, módszerben és ötletben szegény, nos akkor én azt láttam, hogy ők nagyon is tudnak valamit ami nekem még nem megy: kézben tartani egy osztályt, megfogni a figyelmüket, hogy ne bámuljanak ki az ablakon (ha már nem volt telefonjuk akkor….). Szigorúak is voltak, a tanulók szerették mégis őket. És most 50-55 évesen (amikor ki tudja, hány év van még a nyugdíjig, mert folyamatosan emelik a korhatárt), ha már nem megy úgy…. Akkor mi a teendő? Hová álljanak odébb, vagy hová álljunk majd odébb mi 10 év múlva?

    Hanger, nálunk még a könyvelő is úgy gondolja, hogy jobban tudna tanítani ha odaengednék, mint egyes tanárok…. talán ez forrt bennem, amikor a kívülről való beleszólásról írtam, valóban nagyon sokan gondolják úgy manapság, hogy bármely szakmához, hivatáshoz jobban értenek, mint akik művelik azokat. Nos, még egyszer bocsánat.

  2. hanger szerint:

    kedves Ancsa, semmi olyan nem történt, amiért annyi bocsánatot kéne kérni…. 😀

    az oktatástechnikai eszközök túlburjánzása óriási hiba szerintem is. ajánlom ebben a témában az oktatasfilozofia.blog.hu oldalon a 2007.10.19. dátummal "technika" címmel írt bejegyzésemet. stílusa talán még szálkásabb, mint ennek, ami itt volt, de talán mutatja mennyire mélyen egyetértünk. talán látszik belőle, hogy saját személyes tanári munkámban, céljaimban, értékeimben, módszereimben milyen szélsőségesen maradi vagyok én is, még ha esetleg a nyelvezetemben nem is. 🙂

    én azt szerettem volna mondani, hogy az iskolai mobiltelefonhasználatot nem tiltani kéne, hanem facilitálni, kihasználni saját céljainkra. de nem azért mondom ezt, mert a telefon annyira nagyszerű, és jó, és égető hiányát éreztük a korábbi években, hanem mert a diákok használni akarják. azért mert a világ használni akarja. és nekünk az iskola falain belül sajnos mindegy, hogy ez egy alapvető emberi igény, vagy egy gerjesztett, gerjesztődött társadalmi sajátosság, kortünet, kórtünet. ezzel együtt, még mindig teljesen legitim, ha egy ország, vagy egy iskola, vagy akárki úgy dönt, hogy márpedig telefont nem! (nekem a lelkem legmélyén ez a szimpatikus, és én sem használok oktatásra telefont) de egy országos szintű ilyen döntéshez kellenének tapasztalatok. kellenének mérések, kellenének átgondolt gondolkodók, akik nem csak a rutin, vagy személyes érzéseik alapján válaszolnak, hanem a tényeket veszik alapul.

    és felháborít engem is, hogy egy ovónéni magnószalagról tanítja a gyerekeket. fel nem foghatom hogyan jut ide a világ. a kis óvodásokat gépzajjal kell tömni?!

    mindazonáltal van egy halvány rokonság az elnyanyásodás, a korábbi értékek makacs megtartása, és a technológia elutasítása között, noha ez a kapcsolat elvi síkon szemlélve a dolgot nem szükségszerű. mindeközben a jelenlegi túlburjánzó, fölösleges, gyakran káros, átgondolatlanul használt, erőszakolt oktatástechnika elutasítása nem maradiság. sőt talán éppen pont ez a haladás. pláne egy informatikatanár esetében. esetleg még ajánlanám a "mi a baj a multimédiával" cikkemet is, amiben ezt még kifejtem http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2007-02-np-Hanczar-Mi

    és hát a politika a foci és a tanítás az amihez mindenki ért. a könyvelő is. és az a baj, hogy a pedagógusmunka szakmaisága illetve szakmaiatlansága annyira általános, annyira gyakori, oly sok a tehetségtelen barom a pályán, hogy néha tényleg azt érezni, hogy egy könyvelő is már lehet, hogy jobb lenne.

    és mégegy kérdést feszeget a komment, de az sajnos messze túlnyúlik a kereteken. a tanárság öregjeinek a helyzetét. nagyon nehéz kérdés. nagyon nehéz a változó világban akár a pedagógia nagy öregjeit is megtartani. öveges prof, a maga öveges tekintetével, óvóbácsis hanghordozásával megannyi gúny céltáblája lenne, talán tanítani sem tudna tőle. pedighát amit a fizikatanítás asztalára letett, az maradandó alkotás. és öveges prof nem annyira nagyon a múlt. javába tanítanak nála nem sokkal fiatalabbak. minden korszak más igényeket támaszt. a mostaniak is. és, hogy az én generációmnak mi lesz majd a nagy kihívása 40-50 év múlva (ki tudja akkor mi lesz a nyugdíjkorhatár), azt nem lehet tudni. de nehéz ezen a pályán maradni. mint minden más pályán is. a mérnöki szakmákban is nagy verseny volt a számítógépek megjelenésével párhuzamosan, hogy kik maradhatnak bent. tanári pálya kicsit ellenáll. de valahogy kénytelen alkalmazkodni, ha nem is az elsődleges síkon, hanem megannyi áttéten keresztül a technika kihívásainak.

  3. bb szerint:

    Gondolatebreszto cikk, sok mindennel egyet is ertek. Ket apro megjegyzesem lenne.

    1. Amit egyes regi tanaraiddal tennel egy elhagyott ipartelepen, nekem eros (es talan mas vizualis tipusu olvasonak is az), vagy talan nem mindenben atgondolt. Lehet ui., hogy ez az erzes a regi emlekekre alapozva a mai tudasoddal alakult
    ki benned, es lehet, hogy ha ma latnad tanitani egykori tanaraidat, mashogy gondolnad. Persze az is lehet, hogy nem igy van, de hogy hogyan van, azt nem jartad rendesen korul… pedig egy
    ilyen (ahogy egy korabbi bejegyzesben irod: "szalkas") gondolatnal ez nem art.

    2. Ugyanigy, az utolso elotti bekezdes hangsulyos allitasa ("az iskolai eroszak jo dolog") tobb kifejtest erdemel. Ertem, mit akarsz mondani, de hasznos lenne az olvasonak tudni, hogy konkretan miert jo es hogyan (milyen hozzaallassal, pedagogiaval stb.) hasznalhato jol az iskolai eroszak. Ha ugyanis arrol van szo, hogy az iskolai eroszak, mint energia, hasznos ugyek erdekeben transzformalhato, akkor ezt nemcsak az eroszakkal kapcsolatban, hanem minden, a diakokban meglevo energia kapcsan el lehet mondani, es talan nem az eroszak josagat, hanem az energiak transzformalhatosagat erdemesebb hangsulyozni.

  4. hanger szerint:

    kedves bb, örülök, hogy tetszett a cikk. amit írsz, az úgy igaz, ahogy van! egyetértek.

    semmiképp sem akarom racionális állításnak beállítani az ipartelepes megjegyzésemet. csak egy érzést fejeztem ki. talán szokás szerint túl plasztikusan. 😀 de ezzel együtt magát az érzést vállalom. teljes szélességgel.

    a másik megjegyzéshez "az iskolai erőszak jó dolog": ezt a mondatot úgy kell kimondani, hogy az "iskolai" szót kétszer jó alaposan alá kell húzni, és az iskolai erőszak annyira jó dolog csak amennyire a szívinfarktus jó dolog egy kórház bejárata előtt. sehol másutt nincs jobb helyen, ahol gyors, hatékony, szakmai segítséget lehet adni. és ha a szívinfarktust kezelik 15 mp-en belül, akkor egészen gyakran nyomtalanul elmúlik, és lehet egy másfajta életet újrakezdeni utána. valami ilyesmi az iskolai erőszak is.

    sokkal jobb az ISKOLAI erőszak, mintha civil körülmények között, kontroll és koordinációs lehetőség nélkül, szakmai felügyelet nélkül, ápoló óvó kezek nélkül, szakértői segítség nélkül csap fel valakiből az erőszak, az agresszió. csak remélni tudom, hogy egy felhagyott ipartelepen nem csap fel énbelőlem az agresszió, de ez már nem a cikk témája. 😀

  5. IZs szerint:

    Kedves Hanger!
    szinte minden szavaddal egyetértve egy nem egyetértés: azt hiszem Öveges professzort szájtátva hallgatnák a mai diákok is, a lelkesedést, az ötletességet, a befektetett munkát, a magasszintű szakmai tudást elismerik a tanítványaink, és innen újra a régi lemez részemről: lehet tanárt képezni, de a személyiség legalább olyan fontos.
    Kedves Ancsa! szerintem a nyanyaság kortól és nemtől független, biztos lenne jobb szó is a jelenségre, és hát sokan írnak mondanak mindenfélét beleszólás gyanánt, van, hogy lepereg, van, hogy felbosszant és hát 56 évesen a teherbírásom se a régi, de aki tanárnak ment, annak kötelező újra és újra megtalálni a munkájában a lelkesítő vagy örömteli dolgokat, és ha már csak a kudarcok és tehetetlenség érzése maradt, akkor pedig igenis váltani kell, valami olyan munkára aminek nem élőlény a "tárgya".

  6. hanger szerint:

    bocsánat övegestől…

  7. Csavarhúzós szerint:

    Kedves Hanger!

    >miért van oly sok iskolában tiltva a mobiltelefon.
    -Miért, sok iskolában tiltva van? Nem hallottam még ilyenről, legalábbis általános és teljes tiltásról. Nálunk arról szól a házirend, hogy órán ne csörögjön, és legyen eltéve, illetőleg kép- és hangfelvételt nem készíthet. Utóbbit csak átemeltük a hatályos magyar jogból, (nem fotózhatok le csak úgy akárkit) de természetesen, ahogy a rendőri karjelzés felülbírálja a villanyrendőrt, a tanár is felülbírálhatná a házirendet. Példa nem volt még rá, hogy "ezt most vegyétek fel", főleg mert mi tanárok se tudjuk hogy kell 🙂
    De hogy az iskola használ(hat)ja a mobiltelefont, itt egy példa:
    http://www.mrsoft.eu/orarend/ora_mobil.htm
    mobilra letölthetővé lehet tenni az órarendet. Gondolkodom rajta, hogy megvegyük…

  8. hanger szerint:

    Kedves Csavarhúzós, rég hallottam felőled 🙂

    hát a legtöbb iskolában tiltva van a mobiltelefon. mondjuk lehetne egy kis felmérést csinálni, hogy tulajdonképpen ez az iskolák a diákok hány százalékát érinti. jó lenne egy ilyen felmérés. de az is jellemző, hogy ilyen nincs. vagy én nem találom. de ha mondjuk én nem találom, akkor az lényegében azt jelenti, hogy nincs. ilyen viszont van: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=349 meg olyan is, hogy http://www.boon.hu/hirek/im:erdon:news-erdely/cikk/miert-kell-mobil-az-iskolaba/cn/news-20090310-03211778 meg KMM is megírta a gondolatait: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2007-03-ta-Korosne-Iskola

    nekem kérdés az is, hogy a diák miért nem készíthet órán kép- és hangfelvételt. jó lenne tudni, hogy mit is tilt pontosan a hatályos magyar jog ezen a téren. bár gondolom a jogászok sem tudják. merthogy egyetemen én olyat még nem láttam, hogy valaki tiltaná a fényképezést, vagy a hangfelvételt. és hát aligha vonatkozhat nagyon-nagyon más szabályozás arra.

    egyébként a mobilórarend lehet, hogy jó dolog. utána kéne gondolni. meg ki kell próbálni. ha már van magyar weboldal, akkor alighanem van pár iskola, aki megvette. meg kéne tudni, hogy mi a tapasztalat. meggoogliztam, nem találtam semmit. lehet, hogy csak én voltam ügyetlen. de épp ez az amiről beszélek. vesszük kitudja hánymilliárdért a valagnyi aktívtáblát, és hatalmas vízióink vannak, de az orrunk elé már nem nézünk. (bocsánat aktívtábla)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.09.29.
\"Mindenki felkészült\" - mi vár a diákokra és a tanárokra október 1-től?
Nem csak a diákoknak, hanem a tanároknak is kötelező a lázmérés az iskolába való belépéskor. Így nem először merül fel a kérdés: \"ki fogja reggel a közel 500, de máshol akár 1500...
(Forrás: eduline)
--
2020.09.29.
Harmincperces koronavírusteszttel szűrik az iskolásokat Bécsben
Új koronavírus-gyorstesztet fejlesztett ki a bécsi Donaustadt Klinika (Klinik Donaustadt), ami már 30 perc alatt kimutatja a fertőzést – közölték a módszert kidolgozó illetékesek. Az Armin...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.27.
Rétvári Bence a magyar oktatáspolitikáról dicsekedett, csak pár dolgot elfelejtett megemlíteni
Rétvári egy fontos dolgot elmulasztott megemlíteni: Magyarországon még így is igen keveset költ az állam az oktatásra. Ugyanebből az anyagból kiderül például, hogy az egy tanuló teljes (á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.26.
MIT TEHETSZ, HA A MUNKAHELYED NEM BIZTONSÁGOS?
Sajnos a kormány és a felelős minisztérium magukra hagyta a munkavállalóit. Csak abban bízhatunk, hogy a nagy focimeccs végeztével talán hajlandóak lesznek szembe nézni a valósággal, és...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.09.26.
Vajda Zsuzsanna: Az erő kultusza: gumibotos rendfenntartók az iskolában
Más országokban, ahol alacsonyabb a büntethetőségi korhatár (például Svájcban vagy Hollandiában) megfelelő infrastruktúra, a gyerekek és fiatalok korrekciós nevelését szolgáló intézetek...
(Forrás: mérce)
--
2020.09.26.
Ami az iskolákban történik, sokkal inkább emberkísérlet, mint a szuperkupadöntő
Mivel nem jelent meg egységes, minden iskolára kötelező előírás, zavaros helyzet alakult ki az oktatási intézményekben. Mindezt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke egy...
(Forrás: 24.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep