EMLÉKEZÉS RANSCHBURG JENŐRE

10 éve hagyott itt bennünket, de valójában nem halt meg, hiszen – mint ő maga mondta – az örök élet titka, hogy az ember tovább él a gyerekeiben, és azok gyerekeiben. 
„ 42 éve szerelmes vagyok a feleségembe…Nem hiszek a halálban – én nem fogok meghalni… másoknak lehet, hogy eljön, de nekem nem…élni úgy kell, mintha az élet öröké tartana” –mondta Ranschburg Tanár Úr egy emlékezetes interjújában. Olyan ember volt, aki írásban, szóban és önnön példájával nemzedékeket tanított – és tanít ma is –a szülői mesterségre,  az emberségre, az Életre. 
„72 évesen is úgy élek, mintha évtizedeim lennének hátra. Nem vagyok hajlandó tudomásul venni a halált, úgyhogy nincsen béke közöttünk, ezért inkább nem gondolok rá.” – mondta évekkel ezelőtt egy interjúban.
Azt, hogy már gyerekként is többször túlélte a halált, a különös véletlenek összjátékának tulajdonította. Belső kontrollos emberként úgy érezte, bármi is történik vele, ahhoz köze van. Mindenben kereste a felelősség és a  karakter szerepét. 
„Ha van Isten, nem aszerint fog megítélni, hogy hittem-e benne, hanem aszerint, ahogyan éltem. De mivel nem tudom, hogy létezik-e a Mindenható, így nem ezért igyekszem tisztességesnek lenni, hanem azért, mert jólesik.”

Születésnapján egy hanganyaggal és egy előadásrészlet videófelvételével emlékezünk rá: 

• Szily Nóra beszélgetése Gáspár Saroltával Rádió Bézs 2015.12.10-i adásában.
• Az egyik utolsó előadása a Nyitott Akadémián 2010-ben  a „zöldfülű pszichopatákról”.