Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. június 17. szerda, 4:41

Horváth Andrea

Miért nem szeretjük az osztályfőnökünket?

Ez az írás már több hete érkezett a szerkesztőségünkbe, egy gimnazista kislány írta. Sokáig töprengtünk azon, hogy közzé tegyük-e egy olyan időszakban, amikor a pedagógusok helyzete messze nem rózsás: egzisztenciális biztonságuk, társadalmi megbecsültségük folyamatosan hanyatlik, közérzetük egy rosszabb. Ennek ellenére úgy véljük, hogy érdemes szembesülni a diákok véleményével, elgondolkodni azon, hogy vajon milyen határig mentenek fel bennünket a tagadhatatlanul mostoha körülmények. Nem gondoljuk, hogy az itt ábrázolt negatív kép általában jellemző a pedagógusokra, de a jelenség létezik akkor is, ha nem beszélünk róla.

Még be sem léptem az új intézménybe, ahová öt évig fogok járni, de már nem volt rokonszenves az új osztályfőnököm. Ennek több oka is volt.

Amikor anyukám hazaért a nyári szülői értekezletről, közölte velem, hogy ha jóban szeretnék lenni a tanáraimmal, akkor a suliban nincs sminkelés. Nem szeretem, ha valaki a külső alapján ítéli meg az embereket, és ha ilyen durván korlátoznak valamiben, az évnyitón tehát feketére mázolt fejjel jelentem meg. Mikor beértem az osztályomba, mosolyogva fogadtam, hogy majdnem minden lány órákon keresztül készült „maszkban” van. Azonnal megkedveltem őket, ellentétben az osztályfőnökömmel. Hiába próbálta, nem tudta elrejteni érzéseit, így azonnal kialakult a kölcsönös ellenszenv.

A tanév elején ismerkedős táborban volt a társaság. Két nap volt, de örökkévalóságnak tűnt. Nem vagyok tanárellenes, jómagam is erre a pályára készülök, de azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, hogy vannak olyan pedagógusok, akik azért mentek tanárnak, hogy kiélhessék rejtett vágyaikat: szívassák a diákokat.

A kirándulás első napján kijelentette, hogy ki az, akit kirúgat, ha gyökeresen nem változik meg (mellékesen jegyzem meg, hogy a kiválasztottak közül a második tanévben hármat sikerült eltávolítani). Szinte tapintani lehetett a feszültséget. Nem volt sem bizalom, sem tisztelet a tanár–diák kapcsolatban. A tanárnő bezárt minket éjszakára a szobáinkba, átkutatta a holminkat, leszólta az öltözködésünket. Azóta is sokszor hallom az ismerős mondatokat: „Mi ez a stílus?”, „Nem az én dolgom, hogy neveljelek titeket, de látom, rajtam kívül ezt senki nem teszi meg”, stb. Az már csak pont az i-re, hogy a tanárnő arcáról le lehet olvasni a felénk irányuló teljes lenézést. Ha valóban pedagógus leszek, arra fogok törekedni leginkább, hogy példát mutassak a gyerekeknek, és sajnálom, hogy rajtam kívül nem sokan tartják ezt fontosnak.

Mindenesetre a tanárnő viselkedésére a reagálás a teljesen jogos felháborodás. Sok fajtája van a felháborodásnak. Vannak, akik felemelik a hangjukat, akik hátat fordítanak, akik összeszorított fogakkal csendben tűrik, és akik megjátszott nyugalommal próbálják meggyőzni a másikat az igazukról. De sajnos minden módszer ugyanoda vezet: jön a tipikus válasz („Ha te így beszélsz velem, ne várd el, hogy én máshogy beszéljek veled!”) és az intő. Amikor a szülők belenéznek az ellenőrzőbe, nem látnak a színfalak mögé, így a gyerek jön ki rosszul a helyzetből. Nem kétlem, hogy nem egy esetben a diák a felelős az iskolai problémákért, de most másról van szó. Nem tudom, hogy a tanárnő elkeseredett-e, esetleg a magánéletében vannak gondjai, de szerintem ne vigye be a munkahelyére a benne felhalmozódott stresszt, és főként ne a neki alárendelt tanulókon vezesse le.

Lehet, hogy a kedves ofőmet gyerekkorában érték sérelmek, és emiatt lett belőle rosszindulatú ember. Olyan tanárral viszont még sosem találkoztam, aki ennyire sunyi lett volna. Az elmúlt évben történt. Az irodalomtanár az első közös órán kijelentette, hogy a házi feladat és felszerelés hiányáért egyes jár. Azt gondolom, hogy a tudást kellene osztályozni, és nem a szorgalmunkat vagy trehányságunkat, így hát úgy döntöttem: szólok erről az osztályfőnöknek. Egyetértett velem, és megígérte: beszél az irodalomtanárral. Ennek ellenére nem szűnt meg a rossz jegyek osztogatása. Nem sokkal ezután, egy szülői értekezleten a szülők felvetették a problémát. Kiderült: maga az osztályfőnök kérte meg a magyartanárt, hogy adjon rossz jegyeket minden kis hibánkért, mialatt neki esze ágában sem volt megbüntetni minket ilyenekért. Azóta megszűnt ez a rendszer, de az osztályfőnök sunyisága mindenkit meglepett.

Sok pénzt kell befizetni az iskolának: osztálypénzt, évkönyvpénzt, karbantartáspénzt, fénymásolópénzt és nem utolsó sorban kiránduláspénzt. Nem minden család engedheti meg magának, hogy ennyi pénzt fektessen a suliba; hónapokig tartoznak, de végül kicsikarják belőlük a tartozásukat. És ekkor jön a legdühítőbb dolog. A diák nagy nehezen befizeti a kisebb vagyont, hogy el tudjon menni az osztálykirándulásra, nagy könyörgésre kap egy kis zsebpénzt is. És a tanár?

A befizetett osztálypénzből megy el kirándulni, az egészhez egyébként nincs semmi kedve, és a biztonság kedvéért vásárol a pénzből smink- és körömlakklemosót, hogy mindenki úgy nézzen ki, ahogy ő akarja. Utána a múzeumba menet a metróellenőr megbünteti a tanulót, mert nincs jegye, és a tanárnak még van képe azt mondani, hogy „Mért vagy ilyen csóró?”. Ez már több a soknál! Megpróbáljuk leváltatni az osztályfőnöket, de ennek a lehetősége csak elméletben létezik. Próbálkozásunknak csupán az az „eredménye”, hogy még jobban szívat minket.

Sok iskolában arról panaszkodnak a pedagógusok, hogy nincs semmi hatalmuk. Ez sem jó, de nálunk sajnos az ellenkezője igaz: a pedagógusoknak teljhatalmuk van, és a gonosz természetűek ezzel vissza is élnek. Mi csak tűrünk, hisz nem tehetünk mást, és végül, mint már előbb mondtam, mi járunk rosszul.

De próbáljuk a jó oldalát nézni a sokszor nagyon nehéz helyzetnek. A „közös ellenség” összekovácsolta az osztályunkat, nagyon összetartunk, szoros barátság alakult ki közöttünk.

Horváth Andrea

16 üzenet

  1. Juli szerint:

    Juditkám! Nagyon nehéz ennél többet mondani nekik anélkül, hogy pontosan megidéznénk az ábrázolt tanárokat. De azt Te is belátod, hogy egy nyilvános fórumon ezt nem lehet megtenni. Ki kellene találnunk egy jó/jobb műfajt az esetelemzésre. A neten szinte lehetetlen a konkrétum szintjére lemenni. Itt csak az egyik fél hallgattatott meg, a kép ennek következtében féloldalas, és a válaszok is túl általánosak. Bár éppen Te mondtál ennél többet és tanulságosabbat is a felelősségvállalásról meg az önreflexióról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
--
2020.11.21.
A gyermekeknek joguk van a szeretetteljes élethez
Az ENSZ Közgyűlése 1959. november 20-án fogadta el a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. A dokumentum megfogalmazta többek között az állampolgársághoz, a névhez, vagy az oktatáshoz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep