Ilyennek látom magamat, ilyennek látnak mások

A kamaszoknak szóló önismereti feladat segít az őket olyannyira izgató kérdés megválaszolásában. Kiskamaszokkal, a mágikus vágyak időszakához igazodva, az „Ilyen vagyok” és „Ilyen szeretnék lenni” kérdéssel játszhatjuk.

A feladat rövid leírása

A résztvevők feladata, hogy saját maguknak kartonpapírból dupla maszkot alkossanak, amelynek egyik oldalára az „Ilyennek látom magamat”, másik oldalára pedig az „Ilyennek látnak mások” című maszkot készítik el. Ha gondoljuk, előkészíthetjük a kartonpapír maszkformákat (így több idő jut a dekorálásra), de ha van rá idő, adjunk lehetőséget, hogy a maszk formáját (körvonala, szeme, szája) is a résztvevők tervezzék meg, hiszen maga a maszkforma megalkotása is számos önkifejezési lehetőséget rejt magában. (Ha idő híján előre kivágjuk, készítsünk többféle maszkformát!)

A dekoráció technikája a vonalrajzos motívumoktól a színezésen át a montázstechnikáig bármi lehet. A gyakorlat végén egymásban bízó kiscsoportban mindenki bemutatja a maszkját, a többiek rákérdezhetnek az egyes motívumokra. Ha a feladat jól sikerül, és a diákok nyitottak egymás iránt, a maszkokkal később a termet díszíthetjük (természetesen csak azokét a diákokét használjuk, akik ezt szívesen veszik).

Időigény

90 perc.

Eszközök

A dekorációhoz célszerű az eszközök minél szélesebb körét elérhetővé tenni (zsírkréta, grafit, filctoll, tempera stb., valamint sok színes újság, olló, ragasztó a montázstechnikához). Ha a diákok maguk tervezik a maszk formáját, szükséges mindenkinek külön ceruza és olló, hiszen ezt a munkafázist mindenképpen egyszerre végzik, így nem tudnak osztozkodni. A maszk legalább famentes rajzlap vastagságú vagy vastagabb kartonra készüljön, hogy stabil maradjon, ha valahová ki szeretnénk függeszteni.

A munka menete

1. A helyszín előkészítése, még a foglalkozás előtt (4-5 fős munkahelyek kialakítása összetolt asztalokból)

2. Bemelegítés, egymásra hangolódás, 5 perc

3. A feladat ismertetése és szimpátiacsoportok alakítása, 5 perc

4. Munka (és rendrakás), 60 perc

5. Közös értelmezés, 15 perc
A 4-5 fős szimpátia-csoportok kapjanak 10 percet arra, hogy egymás maszkjait megnézzék, kérdéseket tegyenek fel, gondolataikat megbeszéljék. Ezután 5 percben minden csoport azt mutatja meg ebből az osztálynak, amit a leginkább közlésre érdemesnek tartanak.

6. Lezárás, 5 perc
Tanári visszajelzés, illetve a maszkok további sorsának rendezése; akik erre a célra felajánlják, azoknak a munkájával a termet vagy az épület más terét díszíthetjük.

Várható eredmények

Nagyhatású projektív feladat: az elkészült mű valóban kifejezi az alkotóját! Maga a munka folyamata az egyre mélyülő intimitás állapotát hozza el a legtöbb diák számára. Néhányan akár olyan metaforákhoz is juthatnak az alkotás során, ami segíti önmaguk, érzéseik pontosabb megfogalmazását, és nem utolsósorban egymást is jobban megismerik a feladat nyomán a diákok.

Amire mindenképpen figyelni kell

Figyelni kell a kiscsoportok biztonságára, vagyis arra, hogy minden gyerek biztonságos környezetben dolgozik-e (az egy-egy asztalnál ülők belelátnak egymás művébe, sőt jó esetben szinte együtt dolgoznak: beszélnek a készülő műről, egymásnak keresnek a képes újságokban motívumokat stb. Ha valaki rosszul, feszélyezve érzi magát ebben a társaságban, számára lehetetlenné válik a feladat végrehajtása. Akit nyugtalanít ez a helyzet, annak engedjük meg, hogy félrevonuljon.

Akadhat olyan diák, akinek ez a feladat „túl mélyre megy”, hiszen kendőzetlenül önmagára vonatkozó kérdést teszünk fel ezzel a gyakorlattal. Készüljünk előre mentő feladatokkal! Ne próbáljuk kihúzni a feladat méregfogát („csak egy sima farsangi maszkot készíts, ami szép vagy izgalmas, nem kell, hogy rád jellemző legyen”), ez nem fog sikerülni. Adjunk hasznos, a többiek tevékenységéhez hasonló (vágás, ragasztás, színezés) feladatot, amivel nekünk TÉNYLEG segít – és még az is lehet, hogy közben ő is a feladaton fog gondolkodni…