Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. december 5. szombat, 4:17

Beke Kata halálára

Elment egy hiteles ember, egy olyan személyiség, aki megnyilvánulásaiban, tetteiben mindig azonos volt önmagával, azzal a belső iránytűvel, amely ma oly sokakból végzetesen hiányzik.

Valamikor a nyolcvanas évek elején tűnt fel a nyilvánosságban, elsősorban az ÉS hasábjain, kíméletlenül őszintén, meglehetős racionalitással fogalmazó, ám némi érzelmi túlfűtöttséggel is átszínezett hangja. Időről időre leírta gondolatait a pedagógia és a pedagógusok nyomoráról és megnyomorítottságáról, az iskolák világának áporodottságáról, a diákok már-már fájdalmas műveltséghiányáról, értékeik elsivárosodásáról.

Beke Kata egyaránt kritika tárgyává tette az oktatásügy, a hivatal ostobaságát és a pedagógusok szolgalelkűségét, hivatalnoki alázatát, a sokszor öncélúnak tűnő reformokat és az iskola reformellenességét. Dühítette kollégái görcsös ragaszkodása az évtizedek óta megszokott, avítt gyakorlathoz, az iskola világának megannyi valóságidegen sémájához, miközben ő maga sosem tagadva meg konzervatív értékrendjét, a kitörés egyik lehetőségét az értékelvű, a görög–zsidó–keresztény értékek gazdagságát közvető iskolában látta. Színesen, érdekesen írt arról, hogy sok évtizednyi bezártság után mit jelentett számára az Európára, a tágabb világra való rácsodálkozás, ugyanakkor kemény kritikával illette a nemzeti értékszempontok felemás érvényesülését kora iskolájának műveltségképében.

A nyolcvanas évek vége felé a Gyorsuló időben, a Magvető – jóval a rendszerváltás előtt indult, felbecsülhetetlen értékű – sorozatában a cikkek hevenyészettségén felülemelkedve nagyon koncepciózusan, jól argumentáltan megírta széles társadalmi vitát kiváltó könyvét, a Jelentés a kontraszelekcióról-t. Akkoriban épp egy budai előkelő gimnáziumban tanított, viszonylag igényes, konszolidált, ám minden valószínűség szerint anyagilag és erkölcsileg is alulértékelt, sokféle okból frusztrált, szorongó pedagógusok között. Tapasztalatai zömmel ebből a környezetből származtak, ám korábbi életútja – volt könyvterjesztő, kollégiumi nevelőtanár, főiskolai oktató, sőt pedagógiai kutató is –, érzékenysége, nyitottsága lehetővé tette, hogy szélesebb horizontról szemlélje kora valóságát. A könyv arra világított rá, hogy nem csak azért van kontraszelekció a pedagóguspályán, mert szánalmasan rosszak a fizetések, hanem azért is, mert a pedagógusok nagy hányada számára talán még a szegénységnél is elviselhetetlenebb az értelmiségi lét hiánya, a felülről vezéreltség, a hierarchikus függés, az iskola átpolitizáltsága.

Beke Katát, a deklaráltan hívő, konzervatív, ámde mégis szuverén, belülről vezérelt, sok tekintetben öntörvényű értelmiségi embert az iskola világának autonómiahiánya, bürokratikus felülről vezéreltsége zavarta a legjobban, meg az értékek lassú, szinte észrevétlen erodálódása, de háborgott ő a tananyag pragmatizmusa miatt éppúgy, mint a tanárok igénytelensége és elszürkülése okán. S persze szomorúvá tette, hogy a gyerekek életmódja, kulturális érdeklődése, nem utolsó sorban erkölcsi felfogása mennyi negatív jelenséggel terhes.

Akik nem ismerték, egy száraz, aszkéta, örömtelen embert képzeltek a cikkek, vitát kiváltó könyvek szerzője mögé. Holott mindennek épp az ellentéte volt. Tanítványai, kollégái, barátai csodálták szarkasztikus humorát, életszeretetét. Vitákban, társasági beszélgetésekben gyakorta érezhettük, hogy mennyiféle gazdag érzelmet, szenvedélyt él meg. Másik, szintén nagy vitát kavaró könyve, Mert az ember kétnemű – mely a nők társadalmi szerepével, a női egyenjogúság társadalmi korlátaival foglalkozott –, oldalakon át szólt arról, hogy a nők egyik legnagyobb problémája a szellemi és érzelmi szabadság megélésének korlátozottsága. A száraz szüfrazsett helyett a szerelem, a boldogság, a család iránt elkötelezett Beke Kata lépett ebben a könyvben a nyilvánosság elé, aki közéleti szenvedéllyel tudott írni legbensőbb magánügyeiről is.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának idején, amikor „nem tetszettünk forradalmat csinálni”, csak rendszert próbáltunk váltani, azaz, mi, hétköznapi emberek, kicsit őszintébben, nyíltabban próbáltunk beszélni, olyan vezetőket próbáltunk választani, akik nekünk szolgálnak, és nem felettünk uralkodnak, felbukkant egy egészen új Beke Kata. Rá jellemző módon anakronisztikus szenvedélyességgel, ugyanis megpróbált forradalmárként viselkedni, beszélni s főleg cselekedni egy valójában forradalom nélküli korban. Néhány hasonló lázadó hajlamú tanárral megalakította a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, majd az MDF egyik markáns politikusává válva, megírta a legnagyobb rendszerváltó párt oktatási programját, amelyben felvázolta egy demokratikusan működő, tulajdonképpen sok szempontból meglehetősen liberális, ám a korábban sokszor bírált erkölcsi nihilizmust, morális elszegényedést megállító iskola képét.

Őrzök róla egy képet: ezerkilencszáznyolcvankilenc egy késő őszi, szürkülettel terhes délutánján, szakadó esőben áll egy emelvényen az Akadémia előtt, az Eötvös téren, a PDSZ hatalmas tömeget felvonultató nagygyűlésén. Szenvedélyes hangon beszél, éppen Bibó – mára frázissá koptatott – szavait idézi az egyenes derékkal járó, félelmeit örökre száműző demokratáról. Arról akarja meggyőzni a tömeget, kollégáit, hogy bátran merjék felemelni szavukat az ostoba, hivatalnokmentalitású iskolaigazgatók és művelődési osztályok ellen. A tömegben lévő pedagógusok ernyőik alá bújva figyelik, a szürkületben is látszik arcukon a meglepettség, hisz nem ilyen szavakhoz szoktak eddig. „Merjetek bátrak lenni, merjetek nem félni, merjetek forradalmat csinálni az iskoláitokban, különben ez az egész, amit elkezdtünk, langyos népünnepéllyé, vidámkodó majálissá válik” – mondja. A tömeg egy része a szakadó eső miatt szavai alatt lassan elhagyja a teret. Beke Kata kissé csalódottan néz a tér felé, majd erőteljes kézmozdulattal félrelöki a fölé tartott ernyőt, s az esőben tovább beszél, mire mondandója végére ér, csurom vizes lesz az arca, a haja, a kabátja. Csapzott Jeanne d’Arc – mondom magamban – akit majd hamarosan nem fognak szeretni az övéi.

Jelképes ez a történet, előrevetíti a politikus, az államtitkár, a képviselő Beke Kata nem sokkal későbbi konfliktusát saját pártjával, a hatalommal, a hivatallal. Ő forradalmat, radikális változást akart mindenütt, s főleg őszinte, tiszta emberi viszonyokat, egyenes beszédet. Ehelyett kénytelen volt szembesülni a politika mindennapi gyakorlatának szükségszerű kompromisszumaival, praktikáival. Ezt a csalódottságot, fájdalmas életérzést írta meg a Jézusmária, győztünk című könyvében, miután minden politikai, hivatali funkciójától megvált.

A szenvedélyes élet és gondolkodás nemcsak lelkileg, de testileg is megviselte, szívbetegséggel küzdve élte utolsó közel másfél évtizedét. Sokat olvasott, s ő, az önmagát forradalmárnak szánó Jeanne d’Arc, a máglya helyett végül is szívszanatóriumokban pihent.

Egy véletlen, röpke találkozásunkkor arról beszélt, hogy azokat a hősöket keresi az olvasott művekben, akik lázadóként is teljes életet tudnak élni.

Úgy hitte, neki ez nem sikerült volna, pedig tévedett.

Azon kevesek közé tartozott, akik nem kötöttek kompromisszumokat semmivel és senkivel. Éppen ettől volt teljes az élete.

Schüttler Tamás

11 üzenet

  1. Miklósi László szerint:

    Szerencsés ajándék, hogy ismerhettem, s a Soros Alapítvány Társadalomismeret kuratóriumában együtt dolgozhattam Katával. Szellemi kaland, semmihez sem hasonlítható élmény volt vele, s a már szintén csak műveiben, és lélekben velünk lévő Benda Gyulával fél napokat beszélgetni, vitatkozni, dolgozni a pályázatok elbírálása ürügyén. Építő, felelős viták, együttgondolkozások, néhány személyes egyetemi kurzusok voltak ezek. Kata ennek feltétele, elengedhetetlen része volt.

  2. Gáspár Sári szerint:

    Mikor bemondta a Rádió Beke Kata halál hírét, az futott át az agyamon,…ki fog helyette harcolni a Stanci nénik ellen?
    Beke Katával először a nyolcvanas években egy Gartner Éva szerkesztette "Helyettem írták" c. műsorban találkoztam, később több műsorban is (pl "Neveletlenek" )beszélgethettem vele. Személye, és írásai nagy hatással voltak/vannak rám ma is.
    Egyik kedvencem a "Leszámoltam Stanci nénivel?" c. publicisztika gyűjteménye, melynek mottója:

    "Nem lehet gyönyörűségesen élni anélkül, hogy értelmesen, szépen és igazságosan ne élne az ember: de értelmesen, szépen és igazságosan sem lehet élni úgy,hogy gyönyörűségesen ne élne az ember. Akiben ez ( a gyönyörűség) nincs meg, az bizonyára nem él értelmesen, szépen és igazságosan: akiben pedig ez (az erény) nincs meg, lehetetlenség, hogy gyönyörűségesen éljen."
    Epikurosz: Alapelvek V.

    Beke Kata tudott értelmesen, szépen és igazságosan az elvei szerint élni.

    Mi milyen életet élünk?

    Köszönöm Tamás, hogy megemlékeztél (helyettem is)Katáról.
    G.S.

  3. Kollár Anikó szerint:

    Nekem tanárom volt a Kaffkában.
    Ezer dolgot tanultam tőle, és nem mellesleg irodalmat, magyar nyelvet, történelmet.Valamint azt, hogy igazul kell élni…
    Isten Nyugtassa Kata néni!

    K.A.

  4. Kronstein Gábor szerint:

    Schüttler Tamás szépen búcsúzott el Beke Katától.
    Kifejezte – másoké mellett – azt a tiszteletet és szeretetet is, amely engem is eltöltött és ma is
    eltölt a pedagógia e nagyasszonya iránt. Aki a jellemességet kereste maga körül – az oktatáspolitikában is. Amikor nem találta, visszavonult. Művei őrzik személyiségének varázsát.

  5. Tóth Éva szerint:

    A hetvenes évek elején,a vendéglátó főiskola kollégiumának kicsi szolgálati szobájában álmodoztunk szabadságról,jóről,szépről,igazságról.Néha egy kis vörös bor is előkerült.Könyveken űltünk,a kéziratok összekötve mindenhol,csak legyintett rá,sose fogják kiadni.És mégis.Majd 40 évig végigkísérte az életemet és a szüleim után tőle tanultam a legtöbbet.4 iskolában álltam fel ,soha sem a diákok,hanem a középszerűség miatt.(1 középiskola,3 főiskola)Mindazonáltal – mondaná Kata néni.Ég áldjon az emberségedért!A pilisi kirándulások,ahol lehetett szabadon beszélni,az útravaló elkísér az utamon.Köszönök mindent,Én vittem el Szatmárcsekébe,de Ő magyarázott.Csak akkor lesz áttörés az oktatásban,ha hozzá
    hasonló emberek kerülnek katedrára.Ég áldjon Kata néni!

  6. Tóth Éva szerint:

    …én vagyok az a lány a Stanci néniben,akit meglopott a barátnője.(134.oldal alul)

  7. Szeretett TANAROM VOLT,a KAFFKAS rosszkoru idokben,SZENT MARGIT manapsag……mindig 3ast adott toribol mert megkegyelmezett:)utaltam a tortenelmet mert ot csodaltam.Nehez munkat valasztott tanitoi palyanak…mert magyarazni a tortenelmet olyan mint wc-t pucolni szaras utan.

  8. Juli szerint:

    Mi is nagyon szerettük, személyesen is igen jó kapcsolatban voltam vele. Nagyon hiányzik a mai világból az ő bölcsessége, humanizmusa, jobbító szándékú kritikája, leplezetlen őszintesége. Nagyon örülök, hogy a tanítványaiban ilyen élénken él az emléke.

  9. agota.szots@gmail.com szerint:

    Az orizet keves,a tanarom volt…elaltatott a szavain es felebresztett almaimbol.Soha egyetlen Tnar sem kepes OT ISMETELNI,CSAK A NAGYBATYAM,NEMECZ TIBOR.

  10. agota.szots@gmail.com szerint:

    69;ben kisgyerek voltam mikor evek..utan 10 evvel lestem szavait.Sokszor kerdeztem eleterol,lakasarol,mert szerettuk volna meglatogatni egy suti es kave mellett,de nem volt publikus.

  11. Juli szerint:

    Érdekes személyiség volt, az egyik oldalon nyitott, közvetlen, de a lelke mélyén zárt, a magánéletéről nem is tudok szinte semmit. De mi viszonylag rövid ideig álltunk személyes kapcsolatban (tán egy-két éven át), a rendszerváltás körüli időkben, amikor még valamennyien boldogan üdvözöltük a változást, és jobbat reméltünk. Az a "Jézus Mária, gyűztünk!" cím nagyon jellemző és nagyon kifejező. Előtte a cikkeit olvastam nagy lelkesedéssel (sokan voltunk így). Olykor eszembe jut, hogy vajon mit szólna pedagógusként a jelenlegi állapotokhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.09.19.
Az alsósok szülei is bemehetnek gyerekükkel a lázmérésre
Az érdekképviselet vezetője megkésettnek látja a hőmérőzést. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, Szabó Zsuzsa nemrég azt nyilatkozta lapunknak, nemhogy iskolaorvosokból, még...
(Forrás: Népszava)
--
2020.09.19.
ásler: Kizárt, hogy minden osztályban megjelenjen a koronavírus
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője hozzátette, számoltak azzal, hogy a vírus megjelenik az iskolákban, azt azonban kizárta, hogy mindegyik osztályban feltűnik a koronavírus....
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.19.
Több helyen az iskolaőrök lettek a maszkfelelősök, portások
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy pozitívan fogadták a tanárok és a diákok a szeptember elsején munkába állt iskolaőröket, igaz, a jelenlétük nem mindenkinek tetszik – tudta meg...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.18.
A tanári elköteleződésről. Fontos-e, és mitől függ? Gönczöl Enikő írása
Aki ismeri az iskolák világát, az tudja, hogy az oktatásban semmilyen külső szándék nem válik valóra az ott dolgozók elköteleződése nélkül. Ezt akár szerencsének is tekinthetjük, amikor...
(Forrás: tani-tani online)
--
2020.09.18.
„Bőgtem az első tanítási napon” – Halácsy Péter az Indexnek
A gyerekeit szerette volna egy újragondolt iskolai struktúrában taníttatni Halácsy Péter, a Prezi társalapítója, de miután nem találta a neki legjobban tetsző iskolát, a barátaival sajá...
(Forrás: index)
--
2020.09.18.
Nem fizet az állam Iványiéknak, de a tartozást azért behajtaná
Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkésze lapunknak elmondta, hogy a MÁV-telepi iskolájukból a Nemzeti Közművek emberei már elvitték a gázórát, és...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep