3. „Az a való, mit én látok, akkor is, ha délibáb”

4 üzenet

1. Szekszárdi Júlia szerint:

   2022.04.28. 08:34

   Szabó Anna (Facebook)
   Nem oly nehéz észrevenni, hogy nincs tömegigény egy másfajta oktatásra mint olyanra, amilyet a regnáló neméppen-tömeg – hatalom (?) – akar a tömegek pénzéből.
   Pontosabban abból a kis hányadából, amit erre szán. Ha a tömegek pedig önmagukat szeretnék újratermelve látni – fekete koronában a vaskupacon és lakásnyi márványborítású teraszon, kinek-kinek, ami dukál, no persze legfeljebb változatlan arányban – akkor így vagyunk rendben. Rendben, amelyet nem a szabadság szült, de életképesnek látszik, s van rá igény, egyre növekvő. Mint oly sok más, el-, letűntnek vélt dologra. Karsztjelenségek, mészkő alapon, egyikük a búvópatak.
   Bár lehet, hogy éppen most érkezett el a rendszerszintű játszma az MLM-ben szokásos Szűkítsük a nyerők körét! szakaszba. Hát így se rossz, vagy nem elég sokaknak és nem eléggé. Ki vagyok én, hogy megmondjam, másnak mi fáj? Így hát hurrá, ez az Út, a Tao, amely alfától elvezet omegáig. Vagy csak OMG-ig. LOL, hogy nem hittük el, az ordas eszmék is eszmék, s létük alá jogi alap építhető, képlékeny magyar gránitból. Nevezzük ezt konszolidációnak? Ezt nevezzük konszolidációnak?
   Pedig hinni sem kellene, csak emlékezni. „- Meglátta a tanító úr a kerítés fölött a kakastollakat – mesélte apám. Csak nem a három kukorítás jutott eszébe? – gondoltam én. – Akkor aztán szólt a Grünbaumoknak, Gutentágoknak, kezdjenek fekvőtámaszozni. Amíg paroláztak, addig nyomni kellett. A kis Gutentágnak is, pedig az szívbeteg volt. Nem élte meg, hogy elvigyék.
   A tanitó úrnak nem volt érzéke a szinesztéziához – a tollak képe nem idézett fel benne hangokat, gondoltam régebben. Érzéseket se. Pedig azok a kukorítások, s közülük is a legfontosabb a harmadik, melyek elvezethetnének a megváltásig…
   A fenti cikkfolyamból tudhatom, az oktatás is csak egy business, és működik Mária Terézia rendeletétől fogva as usual, azaz a rendszer újratermelését végzi. Szocializál, sajnos nem teljesen másodlagosan. Olyan és annyi tudást adva, amellyel ebbe a rendszerbe illeszkedni lehet. Annak, aki akar. Meg annak is, aki kénytelen.
   Ahogy távoznak a rendszerbe nem illők, tisztul a kép, mint a Balaton partja vagy a Gellérthegy oldala. Nem az kopár, csak az órák. Hihetnénk, a táj lényege, hogy homokos és vizes, tehát vagy tengerpart vagy legalább a Körös-torok, mikor éppen nem árad a folyó, de némi ott töltött idő – harminckét éves lettem én (vagy ez itt körülem?) – után szembesülünk az áradó szomorúsággal. Akkor aztán biccenthetünk, vagy csak lekókad a fejünk, s nézhetjük, ahogy a remény a kis dinnyehéjon, mint ólomkatona a csónakká hajtott újságpapíron, elúszik, bukdácsol, majd elmerül – nem a Fekete-erdő és a Fekete-tenger közt félúton, csak a csatorna vizébe. Repülni már nincs erő, legfeljebb pénz a fapadosra, és integetni az elmenőknek.
   Végigolvastam becsülettel, a házit még nem írtam meg. Ez itt vázlatnak is kevés, SMS-ek sora csupán e rút váz tövéből.

   Válasz
   • gergely hanczar szerint:

     2022.04.29. 07:08

     Sajnos valóban nem teljesen másodlagosan 😀

     Válasz
2. Szekszárdi Júlia szerint:

   2022.04.28. 08:38

   Szilárd Blum (Tanárblog oktatási hírcsatorna):
   Hajlamos vagyok túl provokatívan fogalmazni, Hanczár Gergőt olvasva megnyugszom, hogy dehogy, én vagyok az arany középút
   Viszont ahhoz, hogy hasonlóan píszín fogalmazzak, sokat kéne rágnom a ceruza végét, oszt’ időm meg nincs, szóval az én olvasatomban arról szól a cikk, hogy a tanárok liberálisak, ami egy illiberális társadalomban „homok a fogaskerékben”, ami senkinek sem jó. Vagy ha nem erről szól, akkor is ezzel fogok vitatkozni
   A tanárok valószínűleg liberálisabbak az átlagnál, de ha mondjuk a diplomások halmazát nézzük, akkor már nem hiszem. A „vitakészség, az önálló véleményformálás” mint cél sokakban megfogalmazódik, pl. ha „hülyeséget” olvas az egyetlen Tankönyvben, és akkor azt kritizáljuk meg. De kevesen szeretik, ha a diáknak más véleménye van, mint neki.
   „Ehelyett – ha igazán jó tanár vagy – visszakap egy, az általa látott értelmezési játéktéren vagy tartományon belül bukásra ítélt embert.” Hát, nem tudom. Ha kritikusan látod a dolgokat, nagyobb a szabadságod: még mindig elhallgathatod a véleményed, de ha hibásan látod a dolgokat, akkor nem vagy adaptív.

   Válasz
   • gergely hanczar szerint:

     2022.04.29. 07:14

     Hát Szilárd, az egysoros összefoglalásod szokás szerint elég pontos. Jól értetted a cikk gerincét.
     Abban is igazad van, hogy a tanárok igen jelentős százaléka régen sem szerette, ha a gyereknek más véleménye volt mint neki.
     Hogy ennek a régi tanári működésnek mennyire kkövetkezménye a jelen rendszer működése, az is jó kérdés. A víz a medret követi és teremti.
     Abban nem biztos, hoyy egyetértünk, hogy a „hibás” látás nem adaptív a maga módján.

     Válasz