Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2022. május 2. hétfő, 12:14

A vas (És a cél?) országa

Szabó Anna

Két éven át a lomtalanítás úgy zajlott kerületünkben, hogy amit akartunk, s a rendelkezésre álló szállító eszközökkel tudtunk, elvihettük a hulladéktelepre. Előzetes bejelentkezés, időpontfoglalás, lakcímkártya, annak bizonyítása, hogy fizetjük a hulladék elszállítását, s máris bevihettük a kacatokat. Törött ágyvég, beszáradt festék, csomagolóanyag, kiselejtezett ruhanemű – lom. Nem volt gazdaságos, mert kézben cipelve keveset bír el az ember. Az autó is méretbeli korlátokat jelent. Kevés lomtól lehetett így megszabadulni, több fordulóban.

Vártuk a szokványos lomtalanítást, és el is érkezett. Vele minden, amit megszokhattunk. Széttépett nejlonzacskók, kiszóródott apró vackok, üvegszilánkok. A mosógép illedelmesen előtte három nappal mondta be az unalmast. Így a régitől – nyolcvan kiló, nagyobb része fém, de a tervezők ügyessége folytán csak egy új árából javíttatható, az öreg „mindjártjövökérte” kazántól, egy húsz éve használatlan ajtótól és egy, a Dunántúli-dombságra emlékeztető, hepehupás matractól igyekeztünk megszabadulni.

A mosógép békésen álldogált a kapun belül, nem kellette magát, de így is szemet vetett rá valaki.

– Elvinném.

– Vigye! Van egy kazán is.

– Az jó, jó nehéz.

– Hát az.

Mutattam a kazánt a garázsban. Szakértő szemmel vizslatta a többi tárgyat.

– Azok maradnak – igyekeztem az elején leszögezni.

Felvonszoltuk az autó elé. Ott aztán megfogta és berakta – egy hátsó üléseitől megfosztott Corsa-ba. Az meg se nyekkent – szokva van, ül már a vége. Tolta, lökdöste egyre beljebb. A reccsenés se állította meg azonnal.

– Apa, kitört az üveg! – mondta a kisfiú, a számomra ismerős, keserves emlékeket idéző iskola pólójában.

Az apa rám nézett, mintha én vertem volna (ki) szemmel az üveget, és elfojtott haraggal, puszta kézzel kitakarította az üvegcserepeket az ablakból – a kapunk elé. Rezzenéstelen arccal mentem a kerti seprűért. Mire visszaértem, már a mosógép készült kiütni a másik oldali ablakot.

Némi köhintéssel igyekeztem felhívni magamra figyelmet – a másik üveg mondtam, és oda mutattam, ahol még ujjnyi hely volt a gép sarka és az üveg között. Kitört az indulat:

– Aszongya, mámi? Kitörik ez is, mi, mámi? – a szeme villámlott.

– Nem törik ki, ha eligazítja.

– Majd a testvérem segít – feleli. – Mert tudja, az Orbán Viktor is megmondta ”Hozzatok magatokkal…” A végét már nem hallgatom meg. Se türelmem se kedvem, se gyomrom. Bokáig szilánkban, ócskavasak közt ez a legfontosabb – hát legyen.

A szót – vasazás – lassan húsz éve ismerem, így a jelenség se lehet újkeletű.történet

1. történet

Kérdeztem volt tanítványomat, jár-e már óvodába a kistestvére.

– Nem a’.

– Anya otthon vele?

– Nem a’.

– Hát?

– Mikor mennek vasazni, viszik magukkal.

– Vasazni?

– Igen. Gyűjtik a vasat, hogy leadják.

Gazdag tapasztalatok egy háromévesnek, de nem mondom – nem tehet ellene egyikünk se.

Volt tehát húsz éve is, van most is. Állni látszék az idő, bár a történelem szekere haladt. Felnőtt már a kislány, de alighanem csak annyi a változás, hogy az anyósülésen ő tart ölében egy kicsit, és nem őt az anyja.

2. történet

Ugyanazon, nem vénnek való vidékről való a másik történet is. Túlkoros fiúcska szakértői véleménye érkezett. Miszerint látássérült. Sem a WHO, sem a pedagógiai látásvizsgálat adatai alapján nem az – egyik szemével tökéletesen lát – de a papíron ez szerepel. Hívom az iskolát, hogy mennék meglátogatni, tanácsadás, miegymás.

– Ne menjek, fölösleges – mondja az iskolaigazgató. – Magántanuló, és különben se járt iskolába régebben se.

– Neeem? – hitetlenkedem a fővárosiak tudatlanságával.

– Nem. Vasazni járnak. Erős gyerek, ráültetik a kupacra, amit összeraktak, hogy más el ne vigye.

Mire nem jó egy ilyen szakértői papír? – merengek magamban. S a szakértő, aki kiadta?

3. történet

Az utolsó vasas emlék a Szent Panteleón védelmezte vasmű környékéről való.

– Még mindig nincs papírod? – kérdezem, miközben előveszem a más gyerekeknek jótékonykodásból adott, de fel nem használt műszaki rajzlapokat. (A pontírás ezen marad meg tartósan.)

– Már majdnem vettek tegnap anyáék.

Kicsit dühös vagyok már: tanév eleje óta nincs lap. Mintha más gyereknek füzete nem lenne.

– Majdnem?

– Igen. De aztán csak harmincegy ezret kaptak a vasért, és inkább ennivalót vettek.

Hát így.

A vas országa vagyunk. A cél is kiviláglott. Jó ez így. Hozunk még egy embert, emeljük – nem az országot, a dögnehéz kazánt, mosógépet -, visszük a telepre. Megvesszük, ami kell. Ha marad, azt is, ami az iskolába kell.

4. történet

Új helyszín, másik gyerekek, az ok a világon a lehető legszomorúbb – háború. Rajzol, és közben azt mondogatja: hegy, hegy, hegy. A három hegyecskét alul összeköti, feketére színezi.

– Mi ez? – kérdezem

– A Fülegér király koronája. Az fekete.

Nézek rá, nyilván elég bambán, mert most ő kérdez:

– Ismeri azt a mesét? A Fülegér királyról?

Pörög az agyam, de a Fülegér király szó nem mond nekem semmit. Inkább csak mulatságos.

– Nem Egérfül király?

– Neeem. – feleli. – Tudja, abban van a Diótörő is.

Gyakran meglepett már, de ennyire még nem.

– A Diótörő? – már gyanakszom, hogy melyik mese ez.

– Az hát.

– Ismered?

– Egyszer láttam a tévében. Hogy az milyen jó vót.

– Szeretnéd újra megnézni?

– Igen.

Simítás és koppintások sora. Diótörő kulcsszóra sok a találat. Túl sok, de ahogy görgetünk lefelé, azt mondja: ez az. 58 perc, akár bele is férhet. Férhetne, de a többiek érkezéséig már nincs annyi idő. Mindegy. Kezdjük el!

Abból a faluból, ahova a Google utcaképeket készítő autója se ment be, iderepítette a történelem vihara. Az a vihar, amelyről nem tudhatjuk, nem csak most gyűjti-e az erőt a valódi tomboláshoz, mint a Karibi-tenger felett hol hurrikánná erősődő, hol semmibe veszve elcsendesedő szelek. Itt ül, és a Diótörő után áhítozik. Nem az Operában látta, a tévében. Egy mindig zsizsegő környezetben. Végignézte, megszerette, szeretné újra látni.

Nem akarok messzire tekinteni a sorsába, nem is tudok; általában a magaméba se. Annyi talán megjósolható, hogy előbb utóbb a felső fogsorában is hófehér állandó fogak nőnek, kitúrva helyükről az apró, feketés, szuvasakat. Talán a mostani kisegér méreteit is leveti – kidolgozott izomzatú, erős férfi lesz, mint az apja. Tétova remény csillan, mint sosem feneketlen kút mélyén a kevéske víz: talán nem fekete vasból lesz a koronája, hanem csillogó aranyból. Mert lesz, az biztos. Igaz, ha aranyat akar, (ahonnan ő jön, a szeretnék semmit nem ér) neki kell kimosnia azt puszta két kezével a folyó hordalékából, s az ötvösmunka nagy részét is magának kell elvégeznie.

Az hát a vas, ez meg A Cél.

Szabó Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Vissza
Sajtófigyelő
2022.09.24.
Ez eldőlt, megszólalt a Belügyminisztérium iskola-ügyben: erre készülhetnek a magyar szülők télen
Egyre többet lehet hallani arról, hogy az iskoláknak nincs pénzük felújításra és eszközök beszerzésére, így a szülőkkel akarják megoldani ezeket a feladatokat. Az iskolák karbantartá...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2022.09.24.
300 diák tüntetett a budapesti Szerb Antal Gimnázium előtt a tanáraikért és az oktatásért
Újabb iskolában álltak ki a diákok a tanáraikért és az oktatás fejlesztéséért: a budapesti Szerb Antal Gimnázium tanulói a közleményük szerint péntek reggel mintegy háromszázan alkottak...
(Forrás: Mérce)
--
2022.09.24.
A minisztérium szerint az új Nat úgy jó, ahogy van, és pluszban még \"hazafias, gyermekközpontú és 21. századi\" is
Ha a tananyag valóban sok és elsajátítására a kormány bevallása szerint is több időt kell hagyni, akkor miért nem inkább a tananyag mennyiségét csökkenti a Kormány, megkönnyítve ezzel...
(Forrás: Eduline)
--
2022.09.24.
Pedagógusok Szakszervezete: El fognak szabadulni az indulatok, amikor megérkeznek az első energiaszámlák
Hétfő óta tart a pedagógusok országos gördülő sztrájkja, amelyhez egyre többen csatlakoznak a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke szerint, ám egyelőre nincsenek annyian, mint a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.09.24.
18 fok sincs egy fóti gimnáziumban, már most meleg teát osztanak
Tizenhat-tizennyolc fok van jelenleg a Fóti Népművészeti Szakgimnáziumban – erről tájékoztatta a szülőket az intézmény vezetője. A szerkesztőségünkhöz is eljutott levelének létezé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.09.24.
Sem utódja, sem boldog őse. Ady Endre versének kibontása dramatikus módszerekkel. Végh Ágnes írása
A drámatanári képzés vizsgatanítására is azért választottam ezt a művet, mert a lét egyetemes kérdéseit feszegeti, amelyekkel előbb-utóbb mindenki szembesül az élete során. Az alábbiakban...
(Forrás: tani-tani online)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep