Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. június 15. kedd, 8:43

Sajátos nevelési problémák az iskolában

Új vallásos mozgalmak és pedagógia

Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézete nevében ajánlunk figyelmükbe egy tanulságos, a napi pedagógiai gyakorlatban is hasznosítható kötetet.

„Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégsem találják meg, amit keresnek. Nem találják meg – mondtam. Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák. Minden bizonnyal – feleltem. Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Szemlélődés, megértés, okkeresés. E három irányelv vezérelte a tanárokból és egyetemi hallgatókból álló kutatócsoportot e mű írásakor. Különösen fontos e hármas célkitűzés akkor, amikor olyan kényes témát érint az írók tolla, mint az új vallási irányzatok, történelmi egyházakon belül létrejött megújulási mozgalmak pedagógiai törekvései. Erről pártatlanul írni bárkinek, de főként egy pedagógusnak, nagy erőfeszítés. E háromrészesre tervezett sorozat első kötetével a szerzők nem titkolt szándéka, hogy tanárok, szülők és diákok számára is elérhetővé tegyenek egy olyan olvasmányt, amely mást is kínál azon túl, hogy beavatja őket e vallási csoportok keletkezésébe, működésük rejtelmeibe.

Kutatási folyamat – módszereink

Kutatásunk megkezdésekor érdeklődési terünknek megfelelően kiválasztottuk azon mozgalmakat, amelyekkel szívesen foglalkoznánk, vagy amelyeknél könnyebben juthatunk interjúalanyokhoz – szempontjaink, motivációink sokfélék voltak.

A már meglevő és összerendezett dokumentumhalmokra alapoztunk. Előzetesen az egyes vallási mozgalmakkal már foglalkozott egyetemi hallgatók szemináriumi dolgozatait, majd az általuk is felhasznált szakirodalmakat néztük át. Ezek után vette kezdetét a kapcsolatfelvétel, leginkább ismerős vagy az internet segítségével, netán az egykori szemináriumi dolgozatíró elérésével. Verőné Jámbor Noémi és Túri Virág az első kötetben közölt kutatását megkönnyítette, hogy maguk is érintettek voltak témájukban. A többieknek „idegenként” kellett „beépülniük” az egyes csoportokba, hogy az interjúkon kívül résztvevő megfigyeléseket is végezhessenek.

A beépülés folyamán mérlegelnünk kellett, hogy elmondhatjuk-e már az elején, hogy milyen szándékkal érdeklődünk a csoport és annak szertartásai, összejövetele iránt – ez egyénenként és csoportonként tehát eltért. A Jehova Tanúinál például egy közel három éves forráselemzés után ismerős ismerősén keresztül jutott Mesterházy Ági egy interjúalanyhoz a sok közül, akinek azt mondta, hogy a szakdolgozatát írná a témából. A Bahá’í mozgalomnál volt olyan interjúalany, akinek az első pillanattól kezdve tudtára lehetett adni, hogy egy kutatásról van szó, míg a filmklub és imatalálkozó résztvevőinek csak hónapokkal később lehetett csak feltárni ezt a szándékot, amikor már kellően „bent” érezte magát a kutató. Módszereink alapját kvalitatív metodika képezte, amelynek fő eszközei a dokumentumelemzés, a résztvevő megfigyelés és mélyinterjú. Ez utóbbi során szembesülnünk kellett azzal is, hogy nem mindent engedtek az interjúalanyok közölni, megírni. Ezt természetesen elfogadtuk, toleráltuk.

A kötet célja

Az új vallásos mozgalmakkal kapcsolatos pedagógiai problémák feltárása szempontjából kutatásaink kötetbe rendezése  különösen fontos lehet a közoktatásban és felsőoktatásban dolgozó pedagógusoknak, a neveléstudományban avatott szakembereknek, továbbá hasznos lehet a nevelési tanácsadókban, a gyermekvédelemben dolgozóknak egyaránt.
Szeretnénk rávilágítani azon lehetséges problémákra, nehézségekre, amelyekkel a pedagógus találkozhat, ha osztályában különböző vallási csoportokhoz tartozó, kvázi/vallásos ideológiákat követő diákok tanulnak. Fontosnak tartjuk ezen ismereteket – tájékozódást a bemutatott csoportok keletkezéséről, működésük részleteiről, pedagógiai tanulságairól – a gyermek könnyebb megértéséhez és elfogadásához, a sokszínűség elfogadó-befogadó magatartásához és nem utolsó sorban a pedagógus preventív munkájához. Munkánk még nem ért véget, egy következő kötetünkben igyekszünk minél átfogóbb képet nyújtani a jelenlegi  vallási és más alapú mozgalmak egy következő válogatásáról.

Adatlap

Mikonya György, Szarka Emese (szerk.)
Kiadás éve: 2009
Kiadó: ELTE Eötvös Kiadó Kft.
ISBN: 9789 6328 4011 6

4 üzenet

  1. Gábor34 szerint:

    Érdeklődéssel fogom olvasni mind a három kötetet.
    Hiányt pótolnak. Pillanatnyilag a beköszöntővel kapcsolatban két kérdésem és két észrevételem van.
    Mi köti össze a "más alapú mozgalmakat" a történeti egyházak belső megújulási törekvéseivel és az új vallási irányzatokkal, ezek pedagógiáival? Nem látom a közös nevezőt: a kvázi-vallásosság épp úgy szűk fogalmi keret, mint a szekta-jelleg. Hogyan fér meg a megértő-elfogadó
    attitűddel a preventív munka? Mit akar a pedagógus megelőzni? Nyilván van a megértésnek is határa, nem?!
    Nem világos előttem, milyen ideológiai alapról közelítik meg a kutatók témáikat. Az oknyomozók tárgyilagosságra törekvő kíváncsiságával, tehát részvevőként is kívülállóként? A hit valamilyen
    változata alapján? Nem mindegy… Ez a kutatási tisztázatlanság morálisan is kifogásolható
    módszerhez vezet: másnak adni ki magunkat, mint akik vagyunk – gyanútlan emberek között, legbensőségesebb érzelmi szálakkal átszőtt csoportkapcsolatok kifürkészésére, ez súlyosan inkorrekt. Kétlem, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő cél megnemesíti az efféle kukkolást. A "beépülés"-nek ez a módja helyénvaló lehet, ha egy rendőrtiszt egy drogbandát akar szétrobbantani, de nem az egy vallási közösség
    életébe való behatolásnál.
    De az is lehet, hogy nekem kell még sokat fejlődnöm, amíg elérek a kutatási sokszínűség elfogadó-befogadó magatartásához.

  2. Zsuzsi szerint:

    Lehet, hogy nagyon naiv, esetleg ostoba vagyok, de vállalván ezt, nem értem, mit akarnak elérni a könyv írói a "kutatásukkal"? Minek a prevenciója is lenne a feladat?! Én az egészből azt olvasom ki, hogy ez "beépülés", meg a többi a lelkiismereti- és vallásszabadság megsértése!

  3. Zui345 szerint:

    Végre megjelent valami nagyon gyakorlati is, amellyel foglalkoznia kell akaratlanul is a pedagógusoknak.Nem szabad soha többé megtörténnie, hogy diákot saját tanára megszólja, vagy éppen szó nélkül hagyja, amint osztálytársai kicikiznek egy tanulót csak azért, mert más napot ünnepel, más dolgokat fogyaszt, vagy éppen másképpen gondolkodik a szabados nemi életről. Könnyű ma arctalanul úszni az árral, kiszolgálva a tömegizlést, de nagyon nehéz sokszor a felületes, előítélettel telített tömegvélekedéssel szembe menni. Éppen abban segíthetnek a pedagógusok, hogy egymást elfogadó, együttérző és tisztelő diákokat neveljenek. Persze egyedül kevés a jó tanár, a magyar társadalom attitűdjének is sokat kell változnia, hogy ne tekintsen valakit szektásnak, ne bélyegezzen meg, ne stigmatizáljon. Őszintén kívánom, legyenek olyan iskolák és pedagógusok, akik az embert tekintik legfőbb értéknek. Köszönöm, csak ennyit akartam mondani egykori szenvedő alanyként.

  4. Szarka Emese szerint:

    Nagyon szépen köszönjük az izgalmas észrevételeteket és hozzászólásokat.

    Minden kérdésre terjedelmi okok miatt nem fogok tudni válaszolni, de talán a könyv elő- és utószava ad(hat) a kérdéseikre „megnyugtató” válaszokat.

    Azon jelenségek tömege, amelyeket vallásosnak vagy kvázi-vallásosnak tekinthetünk, olyan sokrétű, hogy általános definícióra törekvés nehéz. Ennek ellenére a kultúrtörténet hindu, zsidó, görög, keresztény stb. vallásokról beszél. A vallást a pedagógiának – véleményünk szerint – úgy kell tekintenie, mint a kultúra objektív megjelenési formáját. Ebből az elvből egyáltalán nem következik az, hogy a neveléstudomány csak egy adott vallás követőit vizsgálja. Nem feladatunk, hogy keressük a vallás lényegét.

    A társadalomban eleve létező érdeklődés kielégítése mellett, az egyik fő célunk az, hogy tanárok, szülők és diákok számára is elérhető legyen egy olyan kötet, amelyből tájékozódhatnak ezen csoportok keletkezéséről, működésük részleteiről.
    Munkánk során – amennyire csak lehetséges – igyekeztünk a szemlélődő, megértő, okkereső megközelítést alkalmazni. Az egyértelműen destruktív hatásokkal kapcsolatban nem fogtuk vissza elítélő véleményünket, de amennyire csak lehetett tartózkodtunk az előítéletes állásfoglalástól. Nem engedtük meg magunknak, hiszen célunk sem ez, hogy átcsússzunk a neveléstudomány területéről filozófiai vagy teológiai területekre, és zárójelben kérdéseket tegyünk fel az egyének által közölt isteni vagy természetfeletti dolgok létezéséről vagy nem létezéséről. A pedagógia egészen biztosan nem kompetens abban, hogy a vallásról általános elméletet alkosson.
    A kutatásunk témája, eszközei és értelmezései szem előtt kell hogy tartsák a tanulmányozott alanyok egyedi vonatkoztatási keretét, így teret adva a szociológiai, pszichológiai tényezők figyelembe vételének is.

    A szekta szó szociológiai értelemben semleges, nem kapcsolódik hozzá negatív értékítélet. Különböző csoportosításait meg lehet figyelni a szociológus Wilsonnál, Vernette-nél vagy Popper Péternél; a neveléstudományi megközelítés számára hasznos lehet Süle Ferenc tipológiájának megismerése. Nem minden mozgalom hite kötődik egy felsőbb istenséghez, hiszen vannak olyan mozgalmak, amelyek hite a tudat kiaknázatlan képességeihez, vagy éppen a bennünk rejlő lelki erők nagyságához kapcsolódik.

    A prevenció szükségességét abban látjuk, hogy a pedagógusok bánjanak előítéleteikkel is „preventív módon”, segítsék az esetleg bajba jutott gyermeket, ha pl. tanulmányi eredménye azért romlik, mert az adott vallási közösség, amelynek tagja, nem tartja sokra az iskolában megszerezhető „földi” tudást, illetve más(fajta) tudás(átadás)t tart fontosabbnak, ezért a gyermek belsőleg vívódik.

    A kutatási módszer sokszínűsége a pedagógiai tudományokban, különösen a kvalitatív megközelítésmódnál, itthon és külföldön egyaránt természetes és hagyományokra visszavezethető. Nem „kukkolásról” van szó, hanem megismerésről. Az óvatosságra pedig – ahogyan utóbb kiderült – egyes különleges esetekben szükség van. A „beépülés” kutatói beépüléssel történik, azaz antropológiai megközelítési módszerekkel.
    Fontos kiemelnünk azt is, hogy egyazon valláshoz vagy éppen szellemi közösséghez tartozó csoportosulások között is lehetnek ellentmondások, összetűzések; sőt a külföldi, autentikus mintákhoz képest eltérések, „magyarítások” fordulnak elő, ennek feltárása csak tovább bonyolítja az egyébként sem könnyű feladatot.

    Kezdésként abból az általánosan ismert tényből indultunk ki, hogy átalakuló társadalmunk iskolai leképeződése olyan új kihívásokat jelent tanárok, tanulók és a szülök számára, amelyekre azok nincsenek és nem is lehetnek felkészülve.

    Egy gyakorlatból vett, de nem szokványos iskolai helyzetet vizsgálva:
    A 28 fős osztály magját 4 fő szabadidejét is együtt töltő regnumos tanuló jelenti. Velük erős versenyben vannak egy szcientológus házaspár ikergyermekei. A vallási hovatartozás egyébként nem kérdés, de nem is titok ebben az osztályban. Az eltérő életvezetési és szabadidős szokások miatt az osztályfőnök kénytelen foglalkozni vele. Az összképet még színesíti, hogy az ide járó roma tanulók is megosztottak, egyik részük szülei a pünkösdi mozgalomhoz tartoznak, másik részüké pedig egy eddig kevesek által ismert gyülekezetbe (Bahai) járnak. Ráadásul az osztályról készült szociogram peremén még egy teljesen magányosan „Jehovás” gyermek is van.

    Ritka az ilyen tarka „osztálykép”, de az ebből a helyzetből fakadó kérdések további ösztönzést adtak kutatásunkhoz. Többek között ilyen pedagógiai kérdések vetődtek fel bennünk:
    Hogyan kovácsoljon ezekből a tanulókból közösséget az osztályfőnök?
    Hol vannak a határok a személyiség tisztelete és az erőszakos befolyásolás között?
    Mire kell vigyáznia ilyenkor a tanárnak – akár a legegyszerűbb iskolai helyzetekben – mondjuk ebédeltetés esetén?

    Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek válaszra, megoldásra várnak, de jelentős háttérismeretet igényelnek.
    A régi és az új vallásos mozgalmak személyiség-felfogásának közös sajátossága, hogy a hagyományos értelemben vett iskolai neveléstől eltérően, egészlegességében (holisztikusan) közelítik meg a személyiséget. A szokványos iskolákban pedig – ezzel szemben – a specializáció „áldozataivá” válhatnak a tanulók. Az egyébként jól felkészített és adott esetben hivatásuknak élő szaktanárok leginkább a tanuló egy-egy szakterületen történő előrehaladásáért, segítéséért éreznek és vállal(hat)nak felelősséget.
    Szinte a vallásos mozgalmak, pszicho-csoportok mindegyikének van – igaz sokszor csak utalásszerűen jelzett, vagy éppen csak megemlített, de semmiképpen sem leírtnak, elemzettnek, értékeltnek tekintett megállapítása, mondanivalója a gyermekekről, a tanulásról, a tanárokról, a szülőkről és az iskoláról. Némelyik irányzat eljutott az önálló iskola működtetéséig, mások valamilyen egyesületi formában, tanfolyami rendszerben fejtik ki hatásukat. Előfordul az egyházi törvény adta keretek közötti működtetés is. Találkozhatunk egyfajta „rejtőzködéssel” vagy éppen az irányzatok nevének megváltoztatásával is.

    Az önálló véleményalkotást az olvasóra bízzuk, mi a feladatunkat abban látjuk, hogy tényeket és megközelítési lehetőségeket vázoljunk fel.
    A választott kutatási téma sokféle érzékenységet sérthet, minden gondolat részletező indoklása, egzakt definiálása műfajában is roppant nehézkessé, körülményessé tenné ezt a sok szempontú, de alapvetően a neveléstudományra fókuszáló kötetet. Őszintén reméljük, hogy olvasóink észreveszik és értékelik ezt a szándékunkat.

Hozzászólás a(z) Gábor34 bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep