Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. december 4. szombat, 16:38

Brutális színház

Pedig hogy idegenkedtem a drasztikus színházaktól! Emlékszem a legelső párbeszédemre Gabnai Katival: bő két évtizede egy, a földhöz vágott sörösüveg éles darabjával hadonászó, egymást igazán véresre verő diákszínpadi előadás után elejtettem egy szörnyülködő mondatot, mire ő: „Biztosan jó gyermekkorod volt!” (Persze a színpadi üvegtörést ő is elítélte.) Akkor nagyon elgondolkoztam ezen a mondaton, de saját rendezéseimben azért mindig igyekeztem elkerülni a szupernegatív, végletesen életszerű jeleneteket, jobban hittem a kicsi áttételességgel, elvonatkoztatással dolgozó színházban.

Aztán Gabnai Kati tanárom lett a Színművészetin, és pont hozzá fordultam most, amikor megkértek, hogy osztályommal rendezzünk meg egy diszkóbaleset-szimulációt. Válaszában a téma végtelen fontosságára hivatkozott: emiatt meg kell csinálni, csak figyeljek a színpadi formára.

És tényleg: lassan két évtizede már, hogy Pápán, a református tanáregyesület konferenciáján Szarka Miklós lelkész-pszichológustól a következő mondatot hallottam: az iskola első számú feladata a gyermekmentés. Pedig akkor még… Azóta a problémák elképesztő tempóban hatványozódnak, gyermekeink érzik, hogy nem fontosak politikának, gazdaságnak, iskolaügynek, pénzügynek; körülveszi őket a hazugságok rendszere, kallódnak is rendesen – nyilván könnyebben választanak rossz megoldásokat. A diszkóbalesetek rémítő száma is ezt bizonyítja.

Szóval elvállaltam az ügyet. De mit csináljak? Hogy érjem el, hogy se a nézők, de főleg a szereplő gimnazisták ne sérüljenek? Mert egy ilyen, a dolgok legeslegközepét megmutató nagyon reális történet bizony szíven üthet nézőt is, szereplőt is.

A színház fontos része ugyanis az elidegenítés. Hogy állandóan tudatosítani kell: amit látunk, az játék, – nem a valóság, csak annak mása. Ezt már a görögök is tudták: a maszk, a kar, az ének mind-mind az elidegenítést szolgálták.

És itt jött segítségemre a drága Brecht, aki mindezt rendszerbe foglalta. Aki a néző elé állítandó legfontosabb kérdésnek nem azt tartotta, hogy „Úristen, mi történik a szereplőkkel”, hanem hogy „Úristen, miért csinálják mindezt, amikor nyilvánvaló, hogy hülyeséget tesznek”.

A téma, a megvalósítás fő része – amikor igazi mentők, tűzoltók, rendőrök, orvosok igazi hordágyakra teszik a szereplőket, igazi fekete fóliával takarják le az áldozatot – meglehetősen sokkoló. Ezért kellettek a nyilvánvalóan elidegenítő megoldások. Eleve kértem egy dobogórendszert a szervezőktől néhány apró díszletelemmel: fontos volt a fél méter kiemelkedés is, de még fontosabb, hogy végig látható legyen egy színpadi építmény. A baleset elé három rövid, egymástól viszonylag messze levő jelenetet találtunk ki: az elsőt a diszkózó fiatalokról, a másodikat egy rendőr családjáról, a harmadikat a bulizó későbbi áldozat szüleiről. A jeleneteket dobolással különítettük el, és egy kikiáltó előre összefoglalta a tartalmukat, például a legsúlyosabbnál: „Negyedik jelenet, melyben egy halálos áldozat és egy súlyos sérült is lesz.” A végén pedig még énekeltünk is egyet.

Ami az egészben a „csel”: azért a színház máig nagyon-nagyon erős hatású. Brecht jól kitalálta: gyakran ezek az elidegenített, racionálisan megtervezett előadások még ütősebbek lehetnek, mintha csak a legközepét mutatnánk be.

A legjobban persze a középső résztől féltem. Mert nyilván a magunk dolgát elpróbáltuk sokszor, de nem tudtam, mi lesz a gyerekekkel, ha visítanak a szirénák, villog a kék fény, ha a mentősök vizsgálják, hordágyra teszik őket. És mit csinálnak a könnyebb sérültek annyi ideig? Egészen döbbenetes volt, amit utólag mondtak: teljesen megfeledkeztek magukról, szinte önkívületben dolgoztak (Dóra például az áldozat kezét fogta, simogatta anélkül, hogy tudatosult volna benne, mit csinál).

A végén elénekeltük még az áldozat kedvenc dalát, a Fiúk ölébe a lányok című Tankcsapda-számot. Hát bizony hamisra sikeredett: a gyerekek nem bírták sírás nélkül. Bevallom, nem bántam. De nagyon örültem, hogy szerveztem utána egy beszélgetést: végtelenül fontosnak éreztem, hogy minden gyerek elmondhatta, mit érzett az előadás közben.

A végén hadd tegyek még két várospolitikai megjegyzést.

Sokan érezzük, hogy kisvárosunk (Mezőtúr) szabadeséssel zuhan a megsemmisülés felé. Most együtt dolgozhattam rendőrökkel, tűzoltókkal, mentősökkel, és láttam, mekkora jó fejek vannak közöttük. Olyan emberek, akikkel ezelőtt legföljebb egy udvarias köszönés erejéig váltottunk szót. Most viszont közös, egymás felelősségére építő munkánk volt! Régóta mondom: a város egyetlen esélye, ha a jó fejek megtalálják egymást, és elkezdenek együtt dolgozni fontos ügyeken.

És ez az esemény bizonyította, mennyire kellene vigyáznunk, figyelnünk fiataljainkra. Egyrészt a történet megmutatta, mekkora veszélyben vannak. Másrészt viszont ahhoz, hogy mindezt megmutassuk, kellett egy olyan osztály, aki évek óta nagyon-nagyon komoly munkát végez gyakran egészen méltatlan körülmények között (penészes próbaterem, kevés négyzetméter). Ha a fenntartó, a városvezetés azt szeretné, hogy legyen még fiatal húsz év múlva is a városban, hogy legyen a jövőben is olyan osztály, aki képes valami értéket felmutatni, akkor bizony lehetőségnek tekinti jó iskoláit, dolgozni hajlandó és képes fiataljait, nem pedig pénzpazarlásnak.

Achs Károly

6 üzenet

  1. terepmunkás szerint:

    Nekem az utolsó mondatod a legfontosabb. Ha nem ébred rá a társadalmunk, hogy a gyermek nem mínuszos költségvetési tétel, nagyon nagy bajba kerülünk mindannyian.

  2. zöldbéka szerint:

    Egyetértek veled. Ugyanakkor egy nagyon fontos dolgot meg én hadd emeljek ki Ax írásából: ha megtalálják egymást és összefognak egymással azok az emberek, akik valóban tenni akarnak a gyerekekért, az iskoláért, a hivatásukért, akkor nem kell várni a "soha megoldást nem adó" -csak ígérgető- oktatáspolitikára és képviselőire! Csináljunk egy jobb világot és aki ebben nem akar vagy nem tud részt venni, az …
    Azt gondolom, hogy azoknak ott fenn mi nem létezünk és nem létezik az éhes, nyomorgó gyerek sem – csak papíron. Olyan ez, mint pedagógusképzésben úgy nevelni pedagógusokat, hogy a képzők sosem láttak "testközelből" osztályt, gyereket, sosem ízleltek "iskolaszagot", éreztek hangulatot. A társadalmunk sosem fog ráébredni, ha mi nem ébresztjük rá …

  3. ax szerint:

    Bocs, csak távolról (vagy mégsem?) kapcsolódik az ügy.
    Tavaly elhangzott, hogy egyes érettségik, pl. a drámaérettségi (meg az ének, rajz, tesi stb. – szóval pont a fontosabb kompetenciákat fejlesztő tárgyak) eredményei a továbbiakban nem számíthatóak be a felvételi pontokba. Bravó. Nyilván lebeszéltem az osztályt róla. Ma délután halljuk, hogy az idei évben mégiscsak beleszámít, majd 2012-től nem. Az osztályom fel van bolydulva, miközben a félévünk ráment gyakorlati műsorkészítésre, nyilván az elméleti rész kárára. Mindegy, meg tudjuk csinálni, csak hát milyen oktatási rendszer az, amelyik egy folyamat közepén kétszer is (először harmadikban, majd negyedik decemberében) változtatgat a kimenet szabályain????

  4. Vatai Éva szerint:

    Fontos lenne látni, megmutatni, nyomatni….És meggyőzni az illetékeseket, hogy ilyen csatornán lehet a fiatalokhoz szólni. Osztályaim az ORFK által szponzorált diszkóbalesetes tájékoztató filmeket látják: megszakadnak a röhögéstől, annyira művi, patetikus és hazug.

  5. Juli szerint:

    Kedves Éva! Fel fog kerülni a honlapra a film is majd januárban. Szerintem megrendítő…

  6. Szarka Emese szerint:

    Ez egy nagyon példaértékű munka!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.27.
Marad a kötelező 50 óra az érettségi előtt, de hogyan teljesíthető?
A mostani helyzetben az iskolák a fennmaradt közösségi szolgálatos órák erejéig az online iskolai folyamatokba is bevonhatnak titeket (pl. online tananyaghoz segédanyagok készítése), segí...
(Forrás: eduline)
--
2020.11.27.
Új iskolatípus: általános iskola után rögtön az egyetem előszobájába mehetnek a gyerekek
Az új oktatási program keretében mind a közép- és felsőfokú oktatási tartalmakat, mind a duális képzést összehangolják, utóbbi azért lehet szerencsés, mert a tanulók a felsőfokú du...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.27.
A tanítóképzőket lenyelik az egyházak, a tanárképzés lassan összeomlik
Megtört a császári átok és megszületett az egyetem – mondogatták 2016-ban Egerben az akkor Eszterházy Károly Főiskolán, miután az intézmény egyetemi rangot kapott a kormánytól. Az „á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep