Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2011. február 21. hétfő, 6:29

Felvételi hacacáré,
avagy dolga-e a középiskolának a pályaorientáció?

Már egy ideje érik bennem az elhatározás, hogy megírom felháborodásomat az iskolám felvételihez való viszonyulásával kapcsolatban, de csak most jutottam el arra a pontra, hogy a tettek mezejére lépjek.

Tájékozatlanság

Nem tudom mennyire általános, hogy a tanároknak fogalmuk sincs a felvételi pontszámításának részleteiről, de az én gimnáziumomra ez sajnos jellemző. Úgy hiszem, egy olyan pedagógustól, aki elméletileg az érettségire készít fel, nem lenne túl nagy elvárás, hogy tudja, hogyan működik az éppen aktuális rendszer. Ennek ellenére egészen egy nemrég megejtett szülői értekezletig csak legendák terjengtek például a többletpontok számításával kapcsolatban. Hiába mentünk még december végén is oda bármely tanárunkhoz, hogy világosítson fel minket a még homályos részletekkel kapcsolatban, általában azt kellett tapasztalnunk, hogy mi többet tudunk a témáról, ami meglehetősen elkeserítő. Ha idén teljesen új érettségi/felvételi rendszer lenne, akkor még valamilyen szinten megérteném ezt a tájékozatlanságot, de legjobb tudomásom szerint pár éve, eltekintve kisebb nagyobb változásoktól, a többletpontok számítása terén, ugyan az a szisztéma.

Jelentkezés

Az utolsó pofon a kifakadásomhoz vezető úton a jelentkezések leadásakor ért. Ugyanis a tanáraink nem tudták, honnan lehet jelentkezési lapot szerezni. Azon kívül, hogy a felsőoktatási intézményekről szóló tájékoztató könyv megvételével kapunk egyet, nem ismertek módszert. Persze lehet azt mondani, hogy nézzünk mi utána, de sajnálatos módon az interneten is képtelenség bármit találni az üggyel kapcsolatban. Így hát hosszas zsörtölődés után úgy döntöttem: az e-felvételit választom. Persze suliban az osztályfőnököm már halálra rémisztett, hogy sokkal bonyolultabb a hagyományos jelentkezésnél, és nagyon könnyű elrontani. Szerencsére egyáltalán nem bizonyult komplikáltnak. Mérhetetlenül hálás vagyok a felvi.hu-nak ezért a lehetőségért.

Hova jelentkezzünk?

Óriási dilemma volt számomra, hogy milyen intézményt válasszak továbbtanulásom helyszínéül. (Mint ahogy bizonyára mindenki másnak is) A döntés nehézségének több oka is volt. Egyrészt a ponthatárok miatt meglehetősen sokat ki kellett szűrnöm az általam érdekesnek tűnő szakok közül. Másrészt fogalmam sem volt, sőt még most, hogy az elmúlt hónapokat szinte kizárólag ez irányú tájékozódással töltöttem, sem tudom, hogy egyes helyeken mit tanulnak. Van, amiről némi nemű sejtésem már van, de másokról halvány lila gőzöm sincs. Hozzátenném, hogy jóval többet tudok az egyetemekről, mint a legtöbb osztálytársam.

Ennek fényében nem tudom, miért csodálkoznak az emberek, hogy a hallgatóknak egy jó része az első év után abbahagyja tanulmányait, és más szakot keres magának.

A gimnázium pedig, ahova járok, ahelyett, hogy segítené az egyetemek, főiskolák megismerését például több szabadnappal, vagy ismeretterjesztő előadásokkal, idén kettőben(!) maximalizálta a nyílt napokra kiadható igazolások számát, valamint amikor egyetemi hallgatók bejöttek iskolánkba, hogy népszerűsítsék az általuk látogatott intézményt, a tanárok megkérték őket, hogy siessenek, mert tovább akarták tartani órájukat. Így aztán finoman szólva felületes ismereteket kaptunk a felsőoktatási intézményekről. Én úgy érzem, nem ezen a pár órán múlna, hogy hogyan sikerül az érettségi, viszont azt hiszem, a helyes pályaválasztás esélyeit jelentősen növelné, ha tanáraink kicsit lazábbra vennék a figurát. Remélem nincs igazam, de néha úgy érzem, számukra csak az a fontos, hogy felvegyenek valahova minket, és ezzel javítsuk az iskola statisztikáját.

Következmények

A tájékoztatás és segítség hiányának a napokban konstatáltam rettentő következményeit a jelentkezési folyamattal kapcsolatos mizéria kapcsán. Az osztályomban tanulók két harmadának fogalma sem volt, hogy mit jelöljön be. Olyan hihetetlen mértékű, a felvételivel és ponthatárokkal kapcsolatos tudatlanságról tettek tanúbizonyságot néhányan, hogy az már-már röhejes. Egyesek azt sem tudták mi a különbség szak és kar között. Mások olyan helyeket jelöltek meg, ahova még akkor sincs esély bekerülniük, ha az általuk elérhető maximum pontszámot teljesítik, ugyanis nincs elég pluszpontjuk (volt, aki 9 helyet jelölt meg és ebből körülbelül 5-re szó szerint nulla az esély). Az egyik osztálytársam pedig most tudta meg, hogy az OKJ-s képzés, amit tavaly elvégzett nem ér pluszpontot, így már elnézést a kifejezésért, de egy év fáradtságos munkát gyakorlatilag lehúzhat a WC-n. Úgy érzem, hogy ezek a fatális hibák nem csak a tanulók és szüleik, hanem jelentős részben a tanárok lelkén száradnak.

Változtatni kell!

Mélységesen felháborítónak tartom a tanárok érdektelenségét diákjaik továbbtanulásával kapcsolatban. Én elhiszem, hogy sajnálják szakóráikat felvilágosításra áldozni, de talán illene figyelembe venni, hogy ebben a helyzetben gyakorlatilag emberi életek sokasága van a kezükben. Évek óta rémisztgetnek minket az érettségi közeledésével, de arra egyikőjük sem vette a fáradtságot, hogy kicsit jobban beleássa magát a pontszámítás rendszerébe. Szégyenteljesnek érzem továbbá, hogy a diákok nagy része még az utolsó évben sem tud semmit az egyetemekről.

Nem tudom mi lehet a megoldás. Talán az olyan „rendkívül fontos” órák helyett, mint mentálhigiéné, lehetne tartani egészen kilencediktől kezdve heti egyszer egy továbbtanulással, felsőoktatási intézményekkel foglalkozó órát, ahol megtanuljuk, hogy hol mit tanulhatunk, és mivel merre lehet majd később esetleg elhelyezkedni. Tanulmányi kirándulás címén pedig miért nem megyünk soha egyetemekre körülnézni kicsit? Több mint valószínű, hogy a tanulók is motiváltabbak lennének, és jobban viszonyulnának a tanuláshoz, ha egyáltalán tudnák, hogy milyen helyre mehetnek tovább. Mindenesetre azt hiszem az iskola vezetőségének illene elgondolkodni egy csöppet, és változtatni a diákjai továbbtanulásához való viszonyulását illetően.

Hadházi Kristóf

3 üzenet

  1. márta szerint:

    Kedves Kristóf!
    Az utóbbi években annyiszor változott a felvételi rendszer, hogy ember legyen, aki ezt nyomon tudja követni! Abban viszont igazad van, hogy legalább abban az évben, amikor az embernek végzős osztálya van, illik "tisztába tennie" magát e témában.
    Más kérdés, hogy mit tudnak a diákok a felsőoktatásról, felsőoktatási intézményekről.
    Egyik vesszőparipám a nyílt napok kérdése. Osztályfőnökként és szaktanárként sokkal hasznosabbnak tartom – azoknak a szempontjából, akik komolyan gondolják a továbbtanulást, nem csak ellógni akarnak egy napot igazoltan, azzal az ürüggyel, hogy nyílt napra mennek – szóval, sokkal hasznosabbnak tartom nyílt napra elmenni tizenegyedikben. El is szoktam küldeni a diákjaimat tizenegyedikben, hogy legalább nézzenek szét, milyen karok, milyen szakok vannak, hol, mit tanulnak, mik a felvételi követelmények, és ami szerintem legalább olyan fontos, mik a kibuktatós tantárgyak. mert nem elég bejutni, bent is kell maradni. És ha mindennek tizenegyedikben utánanéz, azt legalábbis el tudja dönteni, milyen irányban szeretne továbbtanulni, és van még ideje pótolni a hiányosságokat (mindig el szoktam mondani, ahogy középiskolában szenvednek az általános iskolából hozott hiányosságaik miatt, legalább annyira fognak majd szenvedni a középiskolai hiányosságok miatt, csakhogy ott a tét sokkal nagyobb.)
    Nem egyszerű ez a kérdés, de én is szoktam javasolni, hogy a felvi.hu-n (ez itt most nem a reklám helye) nagyon sok mindent meg lehet találni, de a személyes megtapasztalás, különösen az adott intézményben, karon,szakon tanuló diákokkal elbeszélgetés sokat segíthet.
    Tudom, ez nektek már eső utáni köpönyeg, de azért én szurkolok nektek!
    egy tizenegyedikes osztályfőnök

  2. egy fiatal egyetemi oktató szerint:

    Én az ellenkező oldalról láttam egy kicsit az ügyet, hasonló tapasztalatokkal. Egy egyetemi szakot próbáltunk népszerűsíteni a középiskolákban, és általában igen nehezen illetve sehogyan sem jutottunk be a gimikbe. Még a saját alma materem sem válaszolt az érdeklődő e-mailemre. Ennek okait nem igazán tudom, hiszen azon a kevés helyen, ahova bejutottunk, kedvesek voltak. De nagyon érdekelne, hogy ilyen az iskolák szempontjából praktikusan erőfeszítésmentes ismertetést miért nem tárt karokkal fogadnak.

  3. egy "régi "motoros szerint:

    A pályaorientációt nem a gimnázium utolsó évében, nem is az utolsó előttiben kellene elkezdeni – mondja a szakirodalom, s én is így gondolom -. Folyamatosnak kellene lennie, mert önismerettel is párosulnia kellene. A diákoknak tudnia kellene, melyek azok a kompetenciáik, amelyek valószínűsítik, hogy örömteli lesz majd a választott foglalkozásuk. Ehhez pedig életkoroknak megfelelő szinten, de illene tudni, mely foglalkozás "mit takar". Mit csinál az, aki esztergályos, orvos vagy pilóta. Mely képességek, kompetenciák szükségesek hozzá. Mennyit kell tanulni, milyen tárgyakban kell – érdemes elmélyülni. Alsósoknak környezetismeret órán el lehetne menni egy lakatosműhelybe, meg lehetne hívni egy orvos anyukát, s sorolhatnám. Arról már nem is beszélve, hogy osztályfőnöki órákon ennek szintén helye lenne. Magyarból is lehetne fogalmazást írattatni a gyerekekkel egy-egy foglalkozásról, majd a leírtakat összevetni mondjuk az eletpalya.hu oldal adta leírásokkal.Talán informatika órán, amit most nagy okosan szintén meg akarnak szüntetni, meg lehetne mutatni a diákoknak, egy-egy felsőoktatási intézmény életéről a honlapokról lehet tájékozódni. Minden intézményben működik a HÖK, akik kérésre szívesen mennének tájékoztatót tartani az iskolákba. Jogos a diákok igénye, hogy ezzel az iskolai pedagógusnak is foglalkoznia kellene. Ilyen tanárszak van, de mit ér, ha nem alkalmazhatják azt, amit tanultak? Tudjuk, hogy haladni kell az anyaggal. Azért, én azt javaslom, tanulmányozni kellene a Közoktatási Törvényt, ami még életben van. Akkor kiderülne, hogy nem azt rögzítették, hogy mit kell a pedagógusnak tanítania. Eredményesen, önállóan tanulni, kritikusan gondolkodni, a megtanult információkat alkalmazni kellene megtanítani a diákokat. Nem is értem, hogy az információrobbanás évszázadaiban mért kellene mindent megtanítani a diákoknak. Biztos alapokat kellene adni. Ehhez pedig az is hozzátartozna, hogy ne csak osztályzatokat kapjanak, hanem kommunikációs, szociális kompetenciáikról, erősségeikről is visszajelzést, értékelést kapjanak a diákok. Az utat csak megmutatni kell, aztán a diák vagy akar rajta végigmenni, vagy nem. De ehhez a pályaorientáció is hozzátartozik. Tudom, plusz munka, de aki a pályán maradt, az nem a pénzért csinálja. Egy szó, mint száz, jogos a diákok igénye, szükségletet pedig ki kell/illik kielégíteni. Arról már nem is beszélve, hogy megszervezhető a nyílt napok meglátogatása úgy is, hogy megy velük az osztályfőnök. Vagy, megszervezi, hogy párosával menjenek, majd beszámoljanak a sok meglátogatott hellyel kapcsolatos információkról a társaiknak. Akkor biztosan nem lógásra akarnák használni ezt az időt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.27.
Marad a kötelező 50 óra az érettségi előtt, de hogyan teljesíthető?
A mostani helyzetben az iskolák a fennmaradt közösségi szolgálatos órák erejéig az online iskolai folyamatokba is bevonhatnak titeket (pl. online tananyaghoz segédanyagok készítése), segí...
(Forrás: eduline)
--
2020.11.27.
Új iskolatípus: általános iskola után rögtön az egyetem előszobájába mehetnek a gyerekek
Az új oktatási program keretében mind a közép- és felsőfokú oktatási tartalmakat, mind a duális képzést összehangolják, utóbbi azért lehet szerencsés, mert a tanulók a felsőfokú du...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.27.
A tanítóképzőket lenyelik az egyházak, a tanárképzés lassan összeomlik
Megtört a császári átok és megszületett az egyetem – mondogatták 2016-ban Egerben az akkor Eszterházy Károly Főiskolán, miután az intézmény egyetemi rangot kapott a kormánytól. Az „á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep