Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2011. március 22. kedd, 17:01

Gondolatok március 15-e után

Már vagyok annyi idős, hogy összevethetek. A nemzeti ünnepeket, koszorúzásokat.

Nem fővárosi szinten, ahol több ezren vesznek részt az ünnepségen. Hanem vidéki, ha tetszik kisvárosi szinten.

Érdekes figyelni az ünneplőket. Október 23-án kevesebben, március 15-én mindig többen vannak. A jó idő kicsalja az embereket. Sok a kisgyerekes család is. Jó látni a sok apróságot, ahogy a parkban futkároznak.

Az ünnep a szokásos forgatókönyv szerint zajlik. Fúvószenekar, ünnepi beszéd, műsor, valamelyik középiskolától, koszorúzás. Ilyenkor lovas huszárok is vannak, a gyerekek nagy örömére.

A színpad szélénél sorakoznak a város elöljárói, a pártok képviselői, az egyházak, és az intézményvezetők. Minden évben figyelem a változásokat.

Az intézményvezetők ott vannak. Amíg azok. Előtte, vagy utána nem jellemző. Főleg nem, ha valakinek nem fogadták el a pályázatát. (Ezeknek? Na nem…) És nyugdíj után sem. Szóval csak addig, amíg, muszáj. A pedagógusoknak csak szűk szelete van itt. Töredéke. Leginkább beosztják, három fő egy tantestületből. A koszorúzás miatt.

A pártoknál, önkormányzati képviselőknél is érdekes a helyzet. Szigorú a négyévenkénti ciklikusság. Sem a választások előtt, sem a ciklus után nem látni őket, csak kizárólag akkor, amikor képviselők. Akkor nagyon öntudatosan feszítenek, koszorúznak.

Most is figyelem őket. Új képviselő, ebből a pártból most vannak először. Ott áll, a lassan egyenruhának számító Bocskai kötéses öltönyben. A kokárdája nagy. Kicsit nagyobb, mint a többieké. Nagyon magyar. Mostanság.

És a másik is ott áll. Most azt mondja, ő a politikus. Emlékszem rá az iskolából. Voltak gondok a tanulmányaival. Nem vagyok biztos benne, ha most megkérdezném a márciusi eseményeket, fel tudná e sorolni. Mindegy, itt van. Hátha négy év alatt meghallgatva a műsort most pótlódik valami. Mert korábban, mielőtt „politikus” lett, sosem láttam itt.

És sosem láttam még a CKÖ képviselőket. Ők még hivatalból sem érzik a kényszerét, hogy ott legyenek.

Furcsa a kép. Hallgatom a köröttem nevetgélő, kirendelt osztályokat. Mert mindig, minden iskolából van egy soros osztály. Akinek ott kell lennie. „Lenne már vége…” hangoskodik egy lány. Egy percnyi figyelmet sem pazarolnak az ünnepi beszédre, műsorra.

Próbálok pozitívabban szemlélődni. Figyelni a testvérpárt, akikkel mindig találkozunk itt. Kórházi dolgozók. Egyikük már nyugdíjas. Sosem hagynak ki egyetlen március 15-ét sem. És nézem a nyugdíjas pedagógust is. Ő is mindig itt van. Pedig nem kell neki, senki sem kéri, kötelezi. Jön, mert úgy érzi, hozzátartozik ez az ünnep. Pedagógusként, értelmiségiként, magyarként. És vannak még páran. Akik munkától, pozíciótól, politikától függetlenül jönnek. Csak, mert fontosnak érzik.

Nem tudom, hogy kellene másképp. Hogy ne akkor legyünk magyarok, az ünnep iránt elkötelezettek, lokálpatrióták, amikor valami miatt kell. Hanem csak úgy, belülről.

Biztosan az iskolának is tennie kellene érte. Többet. Meg a családoknak is.

De talán az országban is változnia kellene valaminek. Hogy magyarnak érezzük magunkat. Mindig.

L. Ritók Nóra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.27.
Marad a kötelező 50 óra az érettségi előtt, de hogyan teljesíthető?
A mostani helyzetben az iskolák a fennmaradt közösségi szolgálatos órák erejéig az online iskolai folyamatokba is bevonhatnak titeket (pl. online tananyaghoz segédanyagok készítése), segí...
(Forrás: eduline)
--
2020.11.27.
Új iskolatípus: általános iskola után rögtön az egyetem előszobájába mehetnek a gyerekek
Az új oktatási program keretében mind a közép- és felsőfokú oktatási tartalmakat, mind a duális képzést összehangolják, utóbbi azért lehet szerencsés, mert a tanulók a felsőfokú du...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.27.
A tanítóképzőket lenyelik az egyházak, a tanárképzés lassan összeomlik
Megtört a császári átok és megszületett az egyetem – mondogatták 2016-ban Egerben az akkor Eszterházy Károly Főiskolán, miután az intézmény egyetemi rangot kapott a kormánytól. Az „á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep