Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2011. május 8. vasárnap, 15:12

A pedagógus munkaideje, avagy ki diktálhat az oktatásügynek?

(Részletek)

Eddig egyetlen oktatáspolitikáról sem éreztem, hogy szerette, tisztelte, becsülte volna a diákokat, tanárokat. Mintha törvényszerű lenne, hogy egyből elfelejtse a hétköznapokat, a földközeliséget az, aki akár történészből, akár egyetemi vagy középiskolai tanárból válik a terület gazdájává. Mintha csak Madáchot akarnák igazolni: „Halk a jajnak szava. S a trón magas.”

De ettől még valamiféle alapvető szakmaiság jellemezte őket. Megváltozott a nyelvezetük, de azért tudták, mi az a tanóra. Valamilyen ideológia rájuk telepedett, de azért tisztában voltak az iskolai élet egyik-másik dimenziójával.

Elképesztő viszont, hogy mostanában a gazdasági minisztérium próbál oktatási kérdésekben diktálni. Hogy huszonnyolc legyen a kötelező óraszám. Meg hogy napi hat órában bármire utasítható legyek (magyarul: ingyen helyettesítsek, túlórázzak).

(…)

Azt hiszem, a gazdasági minisztériumnak saját portája előtt kellene söprögetnie. Ha a magyar alföld közepén hol lengyel tojást, lengyel disznózsírt, hol Makón csomagolt holland hagymát tudok csak venni, akkor lenne ott a gazdasági tárcának fontosabb feladata is, mint hogy más területeket is tönkretegyen. Ha megfontolás nélkül csökkentett adót, akkor korrigálja azt, ne a már minden szegletében korhadó, agyonnyomorított területtel fizettesse meg tévedése árát. Hogy ez dilettáns, netán demagóg megközelítés lenne? Lehet. De hadd legyen hatalommal nem rendelkező tanáremberként ugyanannyi jogom dilettáns módon megnyilatkozni, mint a hatalommal rendelkező csúcsminisztériumnak.

(…)

Vajon miért nem kötelezik Kálmán Olgát, Nagy Katalint, Süveges Gergőt, hogy napi hat órában legyenek a képernyőn? A színészeket, hogy napi hat órát legyenek a közönség előtt? A focistákat, hogy naponta hat órás meccseket játsszanak? Ha náluk nyilvánvaló, hogy készülniük is kell, meg aztán hogy a képernyőn, színpadon, meccsen töltött idő iszonyatos koncentrációt, erőbedobást követel, akkor nálunk miért nem nyilvánvaló, hogy harminc, a magyarországi nihilben felnőtt, vagy egyszerűen csak facebook-függő gyerekkel eltöltött negyvenöt percből akár három másodpercet sem lehet lazítani? Hogy egy ilyen helyzet legalább akkora koncentrációt igényel napi sok órában, amekkorát az említett médiaarcok, focisták napi egy-két órában tudnak csak vállalni?

Tavaly részt vettem a pedagógusok idejének felmérésében. S bár addig is tudtam, hogy szinte csak aludni járok haza, engem is megdöbbentett a heti hatvanöt-hetvenórányi iskolával kapcsolatos munka. Pedig nem is volt semmi kiemelt program abban az időben, szalagavató, ballagás stb., nem is rendeztem semmilyen színpadi munkát. Csak éppen versenyre kísértem szombaton, meg versmondó versenyen zsűriztem egy általános iskolában – persze valami hivatalnok hőzönghet, hogy ez utóbbi nincs benne a munkaköri kötelességemben, ne számítsam csak bele.

(…)

Ha valaki komolyan gondolja, hogy forradalmat csinál, akkor nem az ezerkilencszáznegyvenkilences szám eltűntetését tűzi zászlajára, hanem az öröklött és megváltoztathatatlannak tűnő viszonyokat alakítja radikálisan át. Nem egy ötvenkilencben megírt levélen mereng – búslakodik – dühöng, hanem hozzá mer nyúlni az ötvenes évekből itt maradt azon szemlélethez, hogy egy orvos, egy tanár olyasmi fizetést kapjon, mint egy szakmunkás, vagy hogy az iskola „nem termelő szféra” (hát mi a csoda lenne, ha nem az?).

Ha a forradalom mégsem ebből áll, hanem a gazdasági tárca beteg ötleteinek megvalósításából, akkor két utat tudok elképzelni. Az egyiket már több, mint két éve javasolta Hanczár Gergely az osztályfőnökök honlapján: tartsuk be a szabályokat! Mérjük stopperrel az időt: a heti negyvenedik óránál álljunk le, még ha az már szerda este következik is el. Ne lépjünk be olyan tanterembe, ahol a konnektor nem felel meg az érintésvédelmi szabályoknak, ahol a fal penészes, ahol a tűzoltókészüléken lejárt a dátum, és így tovább. Sajnos ez az út nem járható: pont azok a kollégák nem vennének részt benne, akik eleve hajlandóbbak a megalkuvásra – iskoláiknak aztán lehetne hőzöngeniük, mennyire gyerekcentrikusak, pedig dehogy azok…

Achs Károly

A teljes, eredetileg “Térdre, magyar” című cikk “A ló másik oldalán” címmel a Magyar Nemzet 2011. május 6-i számában található.

4 üzenet

  1. achs szerint:

    A pontosság kedvéért: a cikk "A ló másik oldalán" címmel jelent meg (nem teljesen értem…)

    Az idézett bekezdésből kimaradt a negyvenkilences és az ötvenkilences utalás, végül is nem tett rosszat a szövegnek.

    Bevallom, örültem a megjelenésnek, a gyorsaságnak.

  2. zöldbéka szerint:

    Én továbblépek: kötelezném "önkéntesen" okosainkat ott fenn, hogy havonta egy napot társadalmi munkában töltsenek el egy kisorsolt iskolában, osztályban tanítóként – persze nem abban, ahova a gyerekeik járnak.
    Utána döntsenek…
    Egyébként egyetértek Gergővel, tegyük!

  3. L.Ritók Nóra szerint:

    Nem egy kisorsolt iskolában…hanem egy 50%-ban HHH gyerekeket tanító iskolában. Van bőven. És aztán kötelező családlátogatásra vinném őket…
    Hogy a lovaglásoktatás ötletét pl. váltsa fel a fejlesztő pedagógus alkalmazásának fontossága. (Nem a lovakkal van bajom!)És még sorolhatnám, mi mindent lehetne és kellene meglátni, megérteni, mielőtt…

  4. Juli szerint:

    A teljes cikk (A ló másik oldalán címmel) mától az interneten is megtalálható: http://www.mno.hu/portal/781971
    Érdemes az egész szöveget elolvasni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2022.01.24.
„A feladatsorok összeállítói egyáltalán nem vettek tudomást arról, mi történt az elmúlt két évben\"
Ezekkel a feladatokkal ki lehet deríteni, hogy egy diák tudja-e, mi a különbség a képző, a jel és a rag között, vagy felismer-e egy magas hangrendű szót. Arról viszont semmit nem tudunk meg...
(Forrás: Eduline)
--
2022.01.24.
Ónody-Molnár Dóra: TÖMEGESEN KERÜLNEK KI AZ ISKOLÁKBÓL OLYAN FIATALOK, AKIK NEM TUDNAK SEM ÍRNI, SEM OLVASNI, SEM SZÁMOLNI – 2. rész
A tanárok szavaiból kiderül: nem a „lemorzsi” miatt csökken a statisztikában a buktatások száma, hanem azért, mert az elszegregálódó iskolákban a pedagógusok felhagytak a buktatással...
(Forrás: Jelen)
--
2022.01.24.
PDSZ: Vicc, hogy ilyen kettős mércével kezelik a figyelmeztető sztrájkot és általában az oktatást
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vezetőségi tagja a Hírklikknek nyilatkozva elmondta, már 17 ezer aláírás (azóta már 20 ezernél is több – a szerk.) gyűlt ö...
(Forrás: Mérce)
--
2022.01.24.
A PDSZ tagja is megszólalt a lefújt felvételiről: mindenképp hátrány éri az érintett gyerekeket
— Nem tudok más ilyen esetről, de olyanról se hallottam még, hogy 20 kormányhivatalnok megy ki egy iskolába ellenőrizni. Abban biztos vagyok, hogy ilyen jellegű ügy ekkora sajtónyilvánoss...
(Forrás: Blikk)
--
2022.01.24.
Elküldtek egy tanárt egy budapesti gimnáziumból, mert nyomult a lányokra és szexchatbe keveredett a diákjaival
Novemberben elküldtek egy szaktanárt a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnáziumból, mert “az online térben korábbi figyelmeztetés ellenére pedagógushoz nem méltó módon viselkedett”. Az iskola...
(Forrás: Átlátszó)
--
2022.01.24.
Ellenőrök szálltak ki egy alapítványi gimnáziumhoz és lefújták a felvételit
Szombaton nagyjából negyed órával 10 óra előtt kéttucatnyi kormányhivatalnok ment ki a budapesti Kürt Alapítványi Gimnáziumhoz, amelynek épületében tudomásunk szerint nagyjából 150 di...
(Forrás: hvg.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep