„Rémálomszerű időutazás a 70-es évekbe”

22 üzenet

1. Juli szerint:

   2011.10.05. 07:59

   A szakszervezetek most tüsténkednek mint érdekérvényesítők, de annyira hiteltelenek és átpolitizáltak, hogy nem sokra megyünk velük. Valakinek szervezni kellene ezt az érdekérvényesítést, mert spontán biztos nem fog működni. És az esélyek még rosszabbak, mint két évvel ezelőtt, mert a félelem, mint az előző bejegyzésben is említettem, még a maradék tettrekészséget is hazavágja.
   Sulifon, hidd el, nem Rád vonatkoztak az erről szóló gondolatok!
   A szakértői "elit" (vagy hogyan is nevezzem?) elkezdett már némi tiltakozást (ld. az Oktpolcafé Facebookon is viszonylag sok embert megmozdító csoportját) meg végre olvasható új és tanulságos bejegyzés Nahalka blogjában (nahalkaistvan.blogspot.com), tehát egyre többeknél csordul túl a pohár.
   De (Gergő, igazad van!) a pedagógusok nehezen mozdulnak, , pedig nélkülük nem lesz "kritikus tömeg", és mehet az egész oktatási rendszer a vágóhídra. Még a visszafordíthatatlan letaglózás előtt kellene mégiscsak tenni valamit…

   Válasz
2. hanger szerint:

   2011.10.05. 09:24

   ez egy befejezett történet. vége van. tényleg. az oktpolkafé és Nahalka és az ofoe is írhat bármit, ennek sajnos vége van. de nem most van vége, hanem évek óta vége van. bocs h nem vagyok optimista.

   Válasz
3. zoldbeka szerint:

   2011.10.05. 12:16

   Sajnos Gergő pontosan azt fogalmazta meg, mondta ki, amit valamennyien érzünk és tudunk. És ki is mondtunk az utóbbi évtizedekben, csak a "senkik" szava sosem hallatszott odáig… (Talán ha a gyerekek helyett a karrier lett volna a fontosabb és ott ülnénk fenn mi is, akkor meglehet, idáig sem jutottunk volna. A mi hibánk (így is)).
   Most már csak annyit tehetünk, hogy civil szerveződésként kimegyünk az utcákra, hiszen a szakszervezetek döglöttek, bezárjuk az iskolákat – ha egy futóversenyen sok tíz és százezer ember képes résztvenni, akkor meg tudnánk-e szólítani szülőket, kollégákat ugyanekkora számban? Be mernénk-e zárni a sulikat egy-két hétre nem biztosítva semmilyen szolgáltatást, "jogellenesen" – megkerülve akár a korrupt vezetőket – mert vannak bőven kiskirályok? Mert meg vagyok győződve, hogy már semmi mást nem tehetünk…

   Válasz
4. Radó Péter szerint:

   2011.10.06. 12:46

   Ahogy a Hallgatói Hálózat szlogenje javasolja: "ne szavazz, szerveződj!" Döglöttek a szakszervezetek? Hát persze hogy azok, békeidőben mindig azok. Viszont ezek a pedagógusok szervezetei, más pedig nincs. Tehát pedagógusok előtt három lehetőséget látok: (1) jammerolás – jól működő össznépi játék, pedagógusok között különösen népszerű, (2) disszidálás – mely alatt a társadalmi cselekvést reménytelen tartó, a szakma gyakorlását is a magánélet izolált világába zsugorító egyéni stratégiák követését értem – ez is jól megy a pedagógusoknak, (3) szakszervezetek lenyúlása, annak kihasználása, hogy éppen nincs más lehetőségük, mint harcoskodni és ellenállni – bármilyen meglepő, éppen ezt teszik. Asszem ha pedagógus lennék most belépnék valamelyik szakszervezetbe, ha az iskolában nincs, létrehoznám, s jelentkeznék önkéntesnek. Na ez utóbbi az, ami jellemzően nem megy majd olyan embereknek, akik 6 éves koruk óta nem ismernek más munkaszervezetet, mint az iskolát. Ha azonban mást nem is, javaslom, hogy támogassuk a szakszervezeteket, mert az ő ellenállásukon kívül nincs semmi.

   Válasz
5. zoldbeka szerint:

   2011.10.06. 18:28

   Kedves Péter! Az elmúlt 25 évet nem nevezném oktatási szempontból békeidőnek – pont ennyi idő után léptem ki az egyikből, mert elegem volt abból, hogy semmit nem tett – legkevésbé az érdekeink, érdekeim (mint pedagógus) védelmét. Talán a beiskolázási "támogatás", kedvezményes üdülési kínálat helyett megkérdezhették volna a mezei pedagógusok véleményét és aztán tolmácsolhatták volna, hiszen – igazad van – nekik lett volna, van lehetőségük. Az ő ellenállásuk az én, mi ellenállásunk kellene, hogy legyen és éppen ez az, ami nincs.
   Ma kiderült, számomra egyáltalán nem meglepő módon, hogy a nagyszámú tantestületből senki sem ismeri az új tervezetet. Miután fő vonalakban ismertetve lett, semmi reakció nem volt – még az érzékeny területet jelentő életpálya-modell elképzelés kapcsán sem, csak a legyintés, hogy ettől se lesz jobb. Azt hiszem (noha szeretem a kollégáimat), hogy meg sem értették, miről is szól a sorok között, mögött.
   Sokkal inkább hinnék egy civil szerveződésben, amire már volt, van jónéhány példa – talán abban a formában, úgy, egy közösségi oldalról indulva – nem tudom…

   Válasz
6. terepmunkás szerint:

   2011.10.06. 19:04

   Már megint – szótároztam Péter hozzászólásához. Szégyen vagy sem ez a "jammerolás" nekem magyarázatra szorult. De így – megfejtve tényleg találó. A koncepció ismertetéséhez kollégák felé: 1. link a tervezetre – 0 eredmény. Kivonat, szerintem mérvadó orgánumokból, dőlt betűs és pirossal színezett kiemelésekkel. 10%-os elérés. Kivonat a tartalmat illetően tudatos átrendezéssel a bér és óraszám felől indítva – 30 %-os elérés. Csak az ordító címek megjelenítése (pl. pecsma.hu: kész átverés a pedagógus-életpályamodell) 70%-os elérés. Eredmény – legalább beszélünk róla…Szakszervezet – ilyen vagy olyan, de leginkább az intézményben regnáló szakszerv vezető személyétől függ. Nincs ma már (még?)más szerveződés, ami képviselhetné az un. érdekeket – na hogy kiét, az már szövevényesebb -, de magányosan búsongó lánglelkű tanerők szavai tuti esélytelenek. Még a végén Gergő iskola és pedagógusképe nyer igazolást…Más oldalról, aki nem szól, azt meg majd védje meg a létrehívandó kötelező Pedagógus Kamara!

   Válasz
7. Juli szerint:

   2011.10.07. 08:10

   A Péter által javasolt három lehetőség közül szerintem egyiket sem kínál valódi alternatívát.

   A "jammerolás" nevű nagy össznépi hagyomány (ami persze nem csupán a pedagógusok nagy részére jellemző) csupán arra szolgál, hogy ne kelljen szembesülni a valódi problémákkal, felelősséget vállalni a kialakulásukért és szerepet a megoldásukban. (Itt jegyzem meg: a tagadhatatlanul romló feltételek nem mentenek fel egyetlen pedagógust sem a tanítványaikért vállalt felelősség alól.)

   A szakszervezetekkel kapcsolatban osztom Zöldbéka véleményét. A két pedagógus szakszervezet képtelen összefogni, van oka annak, hogy taglétszámuk nem nő, afféle politikai szereplők ezek – tömegtámogatás nélkül. Elég baj, hogy nincs más szervezet. Hogy talán a civil szakmai szervezetek kivívnak valami mozgásteret maguknak? Erre néhány éve több esély látszott, de akkor sem jutottunk sokra. A pedagógustársadalom mozgósítása képtelen feladatnak látszik. Próbálkozunk, próbálkozunk már csak azért is, amit Terepmunkás mond "magányosan búsongó lánglelkű tanerők szavai tuti esélytelenek". Más szakmáknál a kamarák azért képviselnek erőt, szakmai tekintélyt (ügyvédek, orvosok), de a kötelezően létrehozandó kamaráktól még annyi sem várható, mint a szakszervezetektől.

   Vajon elegendő magyarázat-e a jelenségre, amit Péter állít, hogy az önszerveződés "nem megy olyan embereknek, akik 6 éves koruk óta nem ismernek más munkaszervezetet, mint az iskolát"? Ezen érdemes lenne elgondolkodni, és a témát alaposabban körüljárni. Egyetértek azonban azzal a felvetéssel, hogy amikor ekkor a baj, és ennyire fenyegető a közeljövő, meg kellene próbálni összefogni minden olyan szervezettel, amelyik tenni próbál valamit a negatív tendenciák megfékezése érdekében.

   Válasz