Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2011. november 10. csütörtök, 22:00

Mit nem teszek egy tanteremben?

5. Minden órámra felkészülök

„A remény elég hamar elkorhad, utána többnyire csak az összeszorított fogú rutin marad. Valami gyávaságból és megszokásból gyúrt galacsin, amit szinte öntudatlanul morzsolunk az ujjaink között.”
Cserna-Szabó András

Ennyi év rutinjával nem okozhatna gondot egyetlen óra megtartása sem a suliban. Csak be kell menni és „leadni” az anyagot – tartja a hétköznapi ember és nem mondom, hogy nem lehetne így is. Azonban nem lehet még egymást követő két évben sem ugyanúgy „leadni” a tananyagot.

Több oka is van ennek. Egyrészt az osztályok összetétele, a gyerekek képességei évről-évre változnak, másrészt halad a technika, a pedagógia tudománya, ezért állandóan törekedni kell a haladásra, a többre, jobbra. Emlékszem jól a kézzel sokszorosított, későbben írógéppel írt, majd stencilezett feladatlapokra. Ezekhez képest megváltás volt az első számítógép, a Commodore 64-es, amihez már lehetett programokat írni basicben, majd megérkeztek a pc-k. Ma már elképzelni sem tudnánk a munkánkat ezek nélkül! Hát még a digitális táblák, a projektorok – mind-mind új utakat nyitottak, új lehetőségeket teremtettek – reményeim szerint minden kollégám számára. Hogy élünk-e velük, vagy ragaszkodunk a megszokottakhoz, ez már nem egyszerűen a mi lehetőségünk, hanem a felelősségünk is, hiszen a mai gyerekeket jobban le kell nyűgözni,, mint a korábbi generációkat. Lehet továbbra is kézzel festegetni a betűket egy plakátra, vagy filctollal irogatni – és ez gyerekekkel együtt akár jó mulatsággá is válhat! – ám kevésbé hatékony és fárasztó, időigényes. Ráadásul feltételezi a pedagógus ügyességét, biztos kezét. Sokkal egyszerűbb megszerkeszteni a számítógépen, ellenőrizni itt, hogy olyan lesz-e, mint képzeletünkben, és ha nem, akkor javítani azonnal és könnyedén. Ezeket az eszközöket roppant egyszerű használni, ugyanakkor nagyon hatékonyak, ám az ezekre való felkészülésre is időt és energiát kell szánni.

A szükséges anyagokat vagy elő kell állítanunk vagy letöltenünk, ellenőriznünk, javítanunk, szükség esetén bővítenünk. És ez még csak az óra egy része. Még megtervezésre vár a gyerekek tevékenysége is, az ehhez és a differenciáláshoz szükséges feladatlapokat, képeket, egyéb anyagokat be kell szerezni, vagy előállítani. Már rég nem elég csak a tankönyv és a füzet. Természetesen lehet ezek nélkül az eszközök nélkül is jó és eredményes órát tartani, az eszközök sosem válthatják ki teljesen a pedagógus tudását és személyiségét. Főként a személyiségét. Egy jó pedagógus el tudja varázsolni a gyerekeket, úgy tudja mozgatni őket, mint bábművész a marionetteket, gyakorlatilag azt tesz velük (együtt), amit akar. De ha mindehhez még a technika vívmányait is képes mozgósítani, az munkája még hatékonyabbá válhat.

Korábban minden órámra készítettem vázlatot, úgy, ahogy annak idején tanították nekünk. Most is elkészül ez a vázlat, de csak fejben. Nincs már idő, no meg felesleges is papírra írogatni. Ha összeállt a terv, akkor már csak a megvalósítását kell kitalálnunk attól függően, hogy milyen összetételű csapattal dolgozunk és milyen eszköz állnak a rendelkezésünkre. Tudatos tervezés nélkül nem lehet eléggé hatékony egy pedagógus. Nekem is sokkal rokonszenvesebbés valószínűleg testhez állóbb lenne, ha a régi peripatetikusok mintájára, Arisztotelészként sétálgatva tarthatnám az óráimat. Beszélgetnénk arról, ami éppen érdekli a tanítványaimat – ebből is sokat lehetne tanulni és biztos jobban meg is maradna, mint a tanteremben „leadott” tananyag, ám nem tudnánk megfelelni a jelen követelményeinek. Csak akkor érhetjük el céljainkat, ha vannak ezekhez kapcsolódó ötleteink, gondolataink. Hogyan és milyen úton kívánunk eljutni az eredményekig? Éppen ezért csak egyik lépésből következhet a másik, csak az előbbinek elérése után mehetünk tovább, különben az egésznek nincs értelme. Az egyik legáltalánosabb jelenség, hogy a pedagógus halad az anyaggal, már december van, és ő még most sem vette észre, hogy már októberben elhagyta a gyerekeket. Mindebből számomra az következik, hogy nem értek egyet a tanmenetek teljes részletességgel elvárt féléves vagy éppenséggel éves kidolgoztatásával.

Természetesen a tananyagot helyes akár egy évre előretervezni, figyelembe véve az előírtakat, de ennek kár túlmennie a tananyag órákra bontásánál. Ezek a tanmeneteim mindig ceruzával írt megjegyzésekkel, javításokkal voltak tele már a tanév elején is, hiszen folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy különböző okok miatt nem lehet az előírt „tervet” teljesíteni”. Hogy a legegyszerűbb okokat soroljam: ünnepélyek, iskolai rendezvények miatt elmaradt órák, betegségek, melyek miatt a fél osztály hiányzik és semmi értelme új anyagot venni a „maradékkal” stb. Arról már nem is szólva, hogy az előírt munkaformák, eszközök meghatározása stb. mindig az osztály függvénye, a pedagógus lehetőségeinek keretei között tud csak mozogni. Hiába szeretném az adott anyagot jobban szemléltetni, ha hiányoznak ehhez a szükséges eszközök. Hiába szeretnék a gyerekekkel tapasztalati úton elsajátíttatni például egy kémiai témakört, ha ehhez az iskolának se eszköze, se egyéb lehetősége nincsen. Ha van projektor és internet, akkor bemutatható a kísérlet, egyébként marad a tankönyv és a magyarázat.

Csak akkor érhetünk célt, ha tudjuk vagy legalább sejtjük, hogy hogyan érhetjük el és meg is tervezzük ezt a folyamatot. Nem ál-tanmenetekkel, hanem folyamatosan korrigált, valós haladásra épülő és azt tükröző folyamatos tervezéssel. Ennek nagyon szép példáját láttam egy gyógypedagógiai iskola összevont foglalkoztató osztályában, ahol a pedagógusnak nem csak a különböző életkorú gyermekek eltérő képességeivel kellett megküzdenie, hanem fogyatékosságuk okozta akadályozottságaikkal is. Ezt csak úgy lehetett érdemben megtenni, ha folyamatosan követi haladásukat és ennek megfelelően irányítja a nevelés folyamatát. Ennek eszköze egy hatalmas, A3-as füzet volt, melyben tollal a kéthavi tervezett haladást, ceruzával a valóságos eredményeket tüntette fel. Ennél tudatosabb pedagógiai munkával meg soha, sehol nem találkoztam.

Ugyanakkor nagyon szeretem a helyettesítéseket, amikor váratlanul kell beugranom valaki helyett. Ha ezt legalább egy nappal előbb tudom, akkor lehetőségem van a felkészülésre, , ám sokkal izgalmasabb, egyszersmind nehezebb is, ha közvetlenül az óra előtt ér a hír. Ilyenkor a fejemben levő, 25 év alatt összegyűlt tapasztalatok paneljeiből alakítom ki gyorsan az óra tervezetét. Természetesen ezek a tapasztalások teszik lehetővé, hogy óra közben, a gyerekek igényeinek, képességeinek megfelelően alakítsam a munkát. Ha van időm rá, akkor igyekszem a magammal hurcolt több gigányi adathalmazból kikeresni a tervhez illő anyagokat – feladatokat, feladatlapokat, szemléltető anyagokat stb. Egy azonban megegyezik az előbb írtakkal: minden órára fel kell készülni. Még ha csak játszani is akarunk a gyerekekkel, mert nem értünk a helyettesítendő anyaghoz, vagy nem kellő alapossággal, akkor is végig kell gondolni, hogy mit fogunk tenni a negyvenöt perc alatt!

Az órákra történő alapos felkészülésnek, a belefektetett rengeteg munkának – ezt határozottan állítom – feltétlenül megvan az eredménye.

Leiner Károly

14 üzenet

  1. tanarbacsi szerint:

    Végigolvasva az eddigieket is annyira evidensnek tűnnek ezek a dolgok és közben pedig rá-ráismerek egy-egy kollégámra, néha magamra is. Persze, hogy minden órámra fel kellene készülnöm. Sokszor megoldom rutinból, sokszor bevallom nem nagyon érdekel a dolog. Kollégáim többsége túlélő, azaz szinte egyáltalán nem foglalkozik semmivel, csak vége legyen a napnak.

  2. zsildi77 szerint:

    Erre csak azt tudom mondani, hogy wow!

    Le a kalappal!
    Még több ilyen tanár, ember kellene az iskolákba!

    Nem akarok itt reklámozni, de szerintem a cikk íróját is lehetne jelölni a MOL tehetséggondozásért díj-ra!

    Én biztos szavaznék rá!

    http://minu.me/-tehetseggondozasertdij

    Pont az ilyen tanárokért van ez a díj!

  3. katka szerint:

    Az ilyen pedagógusok nem érnek rá ilyesmire és soha semmire nem viszik. De a gyerekek, a szülők biztosan oda vannak érte! Kár hogy rajtuk kívül ez senkit nem érdekel! Nekem is van egy-két iylen kollégám, soha semmire nem fogják vinni. Se anyagilag, se erkölcsileg. De a cikk tényleg szép, a sorozat pedig nagyon jó. Valami iylesmiről kellene szólnia a pedagógus etikának, nem?

  4. m19 szerint:

    És még nem is láttad, hogy mit csinál ez az Ember a szabadidejében! nem tudom, hogy kell linket tenni ide, de nézd meg, érdemes: http://www.zoldbeka.gportal.hu/picview.php?prt=141041&gid=2810376&index=1

  5. anonym szerint:

    Láttál te már mezei pedagógust (azt hiszem ő az, mert utánanéztem) díjat, kitüntetést, elismerést kapni? Na ugye

  6. Juli szerint:

    Kedves Katka! Nem igaz, hogy az ilyen emberek semmire sem viszik, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy nem kap olyan anyagi megbecsülést, mint amilyent megérdemelne, és hogy küzdelmesebb (és egyben szebb, tartalmasabb) az élete, mint sok kollégájának. És igenis sokakat érdekel, amiket csinál. Komolyan veszi a hivatását, valóban szolgálja az "ügyet". A mi dolgunk, hogy híreljük: ilyen pedagógusok is vannak. Többen, mint gondolnánk. Nézzétek meg az előző kommentelő által ajánlott linket, és ha a neten rákerestek Zöld Béka Tanár Úrra, sok mindent találhattok még róla, amiből minden hivatását szerető pedagógus erőt meríthet. Örülünk, hogy tetszik a sorozat, aminek még nincs vége.

  7. zsildi77 szerint:

    anonym:
    Szerintem meg ez a díj most pont az ilyen emberekről/tanárokról szól.
    Ha megnézed a régebbi nyerteseket, egyik sem hiresség!
    Én bízom benne, hogy egy ilyen tanár is nyerhet díjat mert megérdemelné!

    http://minu.me/-tehetseggondozasertdij

  8. katka szerint:

    KÖnyörgöm, akkor ajánlja valaki, aki ismeri! Hátha vannak még csodák!

  9. Juli szerint:

    Valóban nem jellemző, de LK kapott már Példakép díjat. Persze többet érdemelne, de nem ezért csinálja.

  10. katka szerint:

    Megnéztem a tanár urat a honlapjukon és fantasztikus! Zsildi, ezzel járna pénz is?, mert a honlapjuk szerint a tanár úr maga szerzi meg a programjaikhoz a pénzt! Biztos segítene neki!

  11. zoldbeka szerint:

    Most értem rá:
    – az ilyen elismerés számomra nem fontos, megkapom a szülőktől, gyerekektől, kollégáktól – legfeljebb akkor gondolkodtam el rajta, mikor (szerintem) érdemtelen ember kapta, mert valakinek valakije
    – a pénz tényleg jól jönne viszont, mert nem könnyű egy be nem jegyzett szervezetnek pénzt szerezni. Szerencsére van kollégám, akinek köszönhetően 15 év alatt több mint 360 szombati programot tudtunk szervezni – azért ez nem kevés!
    – úgy látszik, hogy túlságosan is személyesen vagy szenvedélyesen fogalmazok, mert engem jobban érdekelt volna, hogy ti hogy gondoljátok azokat a témákat, amiket felvetettem. Jó lenne tudni, hogy biztosan igazam van?
    De köszönöm!

  12. zsildi77 szerint:

    katka:

    Igen! Összesen 8 győztes van minden évben, és mindegyik díjazott 500.000Ft kap!!
    Aki ismeri közelebbről a tanárurat az jelölje a díjra, mert megérdemelné! (még ha szerényen nyilatkozik is)

  13. elkeseredett szerint:

    Csak most találtam ide. Teljesen letörve, magam alatt. Azt gondolom, hogy semmi értelme a munkámnak, mert amit felépítenék, azt azonnal lerpmbolják tőlem idegen tényezők. A társadalom bunkó volta, lásd Való világ, a szakma közönyös, lemondó, magára semmit nem adó része, az oktatáspolitika, a média stb. Ezzel a nézettel olvastam el először ezt a részt, aztán sorban a többit és remélem, hogy lesz még néhány. Azta hitet erősítette bennemm, hogy talán, talán érdemes pedagógusnak lenni, csak ehhez be kell csukni a teremajtót, magasról sz-ni a világra és élvezni a gyerekek "ártatlanságát". És nem foglalkozni azzal, hogy a gyerekem párizsit eszik, a legolcsóbbat hónapszámra, kínai cipőt hord, míg le nem rohad a lábáról, hogy az albérletet lassan nem tudom fizetni stb.
    Azt hiszem, hogy ennek az írásnak a legnagyobb érdeme a tisztesség, a szeretet, a becsület. Köszönöm Leiner Károly!

  14. anonym szerint:

    Egyetértek. teljesen magunkra hagyva dolgozunk évtizedek óta. Senkit nem érdekel a munkánk, amiért kitesszük a lelkünk és sokszor bele is halunk. Így nehéz hinni még bármiben is. De olvasni jó, hogy nem vagyunk egyedül, csak éppen rajtunk kívül senkit nem érdeklünk. Azt hiszem,, hogy ezért nem is tudunk összefogni, mert a pedagógusok külön-külön egy-egy tanteremnek a foglyai. Elszigetelten és egyre reménytelenebbül. Valószínűleg ezért ilyen jó elolvasni ezt a sorozatot!

Hozzászólás a(z) zoldbeka bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep