Mi is lehetünk felhőjárók?

Versbebújó projekt Turán

Lassan véget ér egy csillagos projektünk. Azért csillagos, mert kikönyököl a hétköznapok közül, pályázattal indult, képzéssel folytatódott, s a megvalósítást végig dokumentálni kellett, mert jó gyakorlat lehet, így film, roadshow, kiadvány és konferencia anyag is készül. Kedden forgattak, s bár már hónapja múlt, hogy befejeztük, azt hiszem jól sikerült az óra, nem emlékidéző, hanem dolgos 45 percről készülhet majd negyedórányi anyag.

Nem könnyű elválasztani a hétköznapot, s az ünnepet, s néha keserves tudomásul venni, a gyerek nem enyém, csak kölcsön kapom. Ha van varázslat – mert van – nem mindig működik. Nyilván, ebben a csillagos projektben arról beszélünk, ami működik. Hogy a projekt jó, mert tudást épít, mert tantárgyakon átívelő, mert fejleszti az IKT készségeket, a kommunikációt, az önszabályozást, s persze az együttműködést.

S ez akkor is igaz, ha útközben férjhez adatik, ki előbb még velünk tervezett illusztrációt a Csiribirihez, s ki még csak 14. Igaz, akkor is, ha a bemutató csúszik, s foghíjas lesz, mert lakat alá kerül, ki legjobb rímeket írta, igaz, akkor is, ha nem jön el bemutatóra édesanya, kit fia annyira vár.

Sokat tűnődök azon, szabad-e csak a jót közvetíteni, s nem szólni bajról. Nyilván nem. Szabad-e dolgozni abban a közoktatásban, melyet bilincsbe zár a regnáló hatalom. Én úgy gondolom igen. Nem azért, mert állna helyettem oda más. Hanem mert azt gondolom, tudom jól csinálni ilyen keretek között is. Hogy lehetne jobban? Naná. Nehezített a pálya. Extrém futam. De a projektpedagógia épp az az út, amely kirúgja a kockásító falakat.

Az enyhén értelmi fogyatékosok szerencséje, méltánytalanság valójában. Bár rohamtempóban készült számukra is vadiúj kerettanterv, tankönyvre már nem jutott, s eztán sem jut energia. Taneszközeink köszönőviszonyban sincsenek a kerettanterv előírásaival. S máris szabad az út… Próbáltam, érdeklődtem, számunkra, számukra nincs kész tanácsadó program, nincs még okos, ki megmondja a tutit. A törvényi előírások oly ellentmondóak, hogy bármely normál általános mellett működő szegregált osztály fenntartása biztosan több szempontból törvénysértő, ámde gyakorolt oktatásszervezési forma. S e senki földjén, bizony nemkevés kölök járja az iskolát. Alighanem kamaszkort is elhagyják, mire kialakul az új rend – remélem nem fog. De ők most iskolások. Most lesznek vesztesek, ha nem kapnak, s most kaphatnak, ha van, ki adjon.

A Versbebújó nem más, mint egy jó játék, remek alapokkal, hisz Weöres Bóbitájára épít. Egyszerűen elővettük régi kedves óraindító közös mondókáinkat és rácsodálkoztunk – nohát Weöres versei. Aztán hozzávettünk még egy jó csokorra valót, ügyelve arra, hogy mindenkié más legyen, lerajzoltuk ceruzával és számítógépes alkalmazással, tablót ragasztottunk és albumokat szerkesztettünk, kevertük és rendeztük a rímeket, játékkártyákat készítettünk és aktivityt játszottunk vele, s persze bemutattuk mit tudunk. Készült hát temérdek rajz és hangfelvétel, gyakorló játékok, mit magunkra szabtunk, kártyacsomag, mit szívesen előveszünk.

A projekthez – projektről készült anyagok elérhetőek itt: Versbebújó projekt

Benedekné Fekete Hajnalka
Hevesy György Általános Iskola, Tura