|
|
2005. július 31. vasárnap, 23:59 Az én dédmamám igazi budai úrilánynak született
Egy, a neten élő listán (iskola@yahoogroups.com) olvastam a következő személyes vallomást. Nagyon megérintett talán azért, mert a pedagógus hivatás egyre kevésbé emlegetett szépsége, a gyerekekkel való kapcsolat, a napi alkotás lehetősége és öröme érződik a sorok mögül, amely a dédunoka emlékeiből is elevenen bukkan elő. (Sz. J.)
„Az én dédmamám igazi budai úrilánynak született (1891), és mint minden nőnek akkoriban, a Tanítóképző volt, amit elvégezhetett. Később házasan, gyerekkel »rákényszerült«, hogy tanítani menjen a Rózsadombon, ahol laktak, az Áldás utcai Általános Iskolában. És lőn csoda: nagyon, nagyon szerette. Volt ott Habsburg gyerek is, de másmilyen is. És szerette.
A következő munkahelye Angyalföldön volt egy általános iskola, és nagyon szerette. Bár elfogytak otthon a lepedők, mert kellettek zsebkendőnek…
Őt is nagyon szerették. Nem tudom, milyen látvány lehetett valaki, aki ugyanúgy öltözik
föl a Gerbaud-ba, mint Angyalföldre, ahova tanítani megy (emlékeim szerint cipő, táska,
rúzs teljes összhangban). Azt tudom viszont, hogy büszke volt rá, hogy 1919-ben a zabrálók felismerték a Rózsa-dombon, hogy ez az ő tanító
nénijük, és tőlük nem vittek el semmit. Na ennyit a történelemről.
Én nem lettem tanár.
Néha sajnálom.
Kati”
|
|
|
|
Vissza |
