Manipulatív vezetés

Egy üzenet

1. Péter szerint:

   2016.02.25. 14:13

   Ez az egész lázongás egy értelmetlen, oktalan vihar a lavorban.
   Miről szól a 25 pont? Pártpolitikai roham közoktatási vitába csomagolva.
   Vegyük sorba. Csak röviden:

   1. A 18 évig tartó tankötelezettségnek semmi köze a gyermekek érdekéhez vagy jogaihoz, mivel a tanuló 18 éves koráig tanulhat, ha tanulni akar. De ha nem akar, akkor semmi értelme akarata ellenére bekényszeríteni egy osztályközösségbe, ahol a többieket akadályozza a komoly tanulmányi munkában. Aki ezzel még nem szembesült, mert szerencsés helyzetben nem ilyen gyermekeket tanít, az nem tudja, mit beszél.

   2. A tananyagot egyáltalán nem kell csökkenteni, mert megtanítható abban az időkeretben, ami normál viszonyok között erre rendelkezésre áll. Csak felkészülten, aktuális óravázlattal kell bemenni minden tanórára, pontosan kezdeni és végig tanítani a tanórát. Akinek ez problémát jelent, az a saját hanyagságával hozza nehéz helyzetbe a tanítványait.

   3. Az óraszámokat érdemes átgondolni, de semmi esetre sem a tanulók által szabadon választható foglalkozások javára, hanem a képzésből kimaradó művelődési tartalmak javára. Pl. több természettudományos órakeretre lenne szükség. Ami rövidebb idő alatt elsajátítható, pl. informatika, arra kevesebb időt kell biztosítani. Nincsen értelme annak, hogy havi sok-sok órában internetezgessenek tanulás helyett, különös tekintettel arra, hogy a családokban, könyvtárakban, szakkörökben és otthon erre bőséges lehetőségük van.

   4. Az általános iskolában valóban érdemes lehetővé tenni, hogy a szülő dönthesse el, meddig marad a gyermeke tanórák után az iskolában. De akkor ne az iskolát kárhoztassa, ha lemarad valamiről a korábban hazavitt gyereke.

   5. Miközben a 16 órai iskolai ellátás ellen hadakoznak a szerzők, az egész napos iskolát is preferálják. Ami semmivel sem kevesebb a 16 órai bennmaradásnál. Önmagukat cáfolják.

   6. A javaslat az elavult szocialista közoktatás intézményeit és sóhivatalait, az alkalmatlanságuk miatt tisztségüket vesztett klientúrát akarja visszahozni, aminél sokkal hatékonyabb a jelenlegi szerkezet és mentes attól a politikai beágyazottságtól, amitől végre megszabadult a közoktatás. Ennek a javaslatnak egyébként semmi köze a közoktatás fenntartói feladataihoz.

   7. Az állami fenntartó és az állami ellenőrzés az egyedüli garancia arra, hogy a korábban szétvert közoktatás rendszere és hatékonysága újra megerősödjön. Az állami ellenőrzés nélkül újra a szabadosság, a felelőtlenség és a káosz uralkodna a közoktatásban, mint a liberális közoktatásirányítás időszakában. Állami felelősség és ellenőrzés feltételezi egymást.

   8. Az intézményvezetők munkáltatói joga semmivel sem nyújt több előnyt az iskola számára. Arra azonban valóban érdemes figyelni, hogy az oktató munkát kisegítő alkalmazottak újra az iskolaigazgató irányítása alá tartózzanak. A korábbi szabad gazdálkodás miatt alakult ki az az állapot, hogy súlyos összegekbe kerülő anyagok és eszközök halmozódtak fel egyes iskolákban, eladósítva az intézményt, amit végül az államnak kell átvállalnia.

   9. A szakképzés nem közoktatási probléma, nincsen helye ebben a témakörben.

   10. A helyi költségvetés és a gazdálkodás-tervezés általában semmit nem old meg. Az intézményi költségvetés jellemzője volt, hogy egyenetlenségeket és aránytalanságokat okozott az intézmények között, amit csak a központosított gazdálkodás tud feloldani.

   11. Európában ma átlagos az a terhelés, ami Magyarországon a pedagógusokra jellemző. Csak a kollégák elszoktak ettől az elmúlt évtizedekben, amikor elszabadult az ellenőrizetlenség a közoktatásban.

   12. A heti munkaidő Magyarországon mindenkire nézve azonos kell legyen. A heti óraszámba természetesen bele kell tartozzon egy átlagos felkészültségű pedagógus tanórán kívüli munkája is. Ez jelenleg rendben is van. Az egyes személyek teljesítőképességéhez azonban nem lehet hozzáigazítani egy egész rendszert. Ilyen követeléssel nem lehet fellépni.

   13. A követelőzés és visszarendezés nem segíti, hanem éppen kerékkötője a haladásnak, az előrelépésnek és a problémák megoldásának. A heti munkaidőn túli munkavégzésért akkor követelőzzünk, ha naponta felmutatjuk az aktuális tanulócsoportra elkészített és adaptált tanmenetünket, óravázlatainkat, és minden dolgozatot vagy írásbeli munkát max. 2-3 napon belül kiértékelve visszaadunk a diákoknak. A tapasztalat sajnos az, hogy éppen a leghanyagabbak járnak élen a követelőzésben, és ha egy kicsit megkaparjuk a felszínt, akkor a fegyelmezetlen pedagógiai munkáról riasztó jelenségek kerülnek felszínre.

   14. A pedagógus munkaideje Európa-szerte kötött munkaidő. A kötetlen munkjaidőnek, a lébecolásnak más pályán kell keresni a lehetőségét, ha van egyáltalán olyan.

   15. A heti munkaidőbe bőségesen beleférnek ezek a teendők. Ha minden pedagógiai feladat ellátására munkaidő kedvezményt követelünk, akkor be sem kell majd jönni az iskolába. Itt már rég nem az iskoláról és a gyerekekről van szó! Ez egyenesen felháborító! Az ilyenek miatt sok a tananyag meg túlterheltek a diákok. Mert nem a tanítással foglalkozik az adott tanár, hanem a munka alól próbál kibújni és elhanyagolja a tanári feladatait.

   16. A differenciálás korábbi gyakorlatának semmi köze nem volt a valós teljesítményekhez. A személyes és pártkötődések alakították ki a differenciálás gyakorlatát, amiből a különféle szervezetek vezetői húztak hasznot, hogy utána kezes bárányként viselkedjenek. A differenciálás eggig legobjektívebb rendszere bontakozik ki most, amikor a pedagógusok a képzettségük, a gyakorlottásuk és a valós teljesítményeik számbavételével haladhatnak előre a ranglétrán. Csak hát ez sokak reményét elveszi, mert ismerik saját teljesítőképességét, és rosszak a kilátásaik. Newm úgy, mint amikor a helyi vezetőkhöz fűződő kapcsolataik révén jutottak jobban fizető feladatokhoz és elismeréshez.

   17. A minőségi munkát előbb objektív méréssel kell mérni és értékelni. Ilyen pedig most kezd kialakulni. Minden pályán vannak olyan járulékos feladatok, amikért nem jár külön díjazás. Ez a követelés abszurd és ellentmond annak, hogy az eredményes pedagógiai munka legyen a jövedelem mércéje.

   18. Pótlékot – a pótlékra nem érdemeseknek, érdemteleneknek?

   19. A tankönyv megválasztásának a szabadossága semmi egyébre nem volt alkalmas, mint a családok megsarcolására. Éppen az állami tankönyv felügyelet és nemzeti tankönyvkiadó a garancia arra, hogy az iskolákban egységes műveltséget kapjanak a gyermekek, ami az esélyegyenlőség alapja. És átjárhatók legyenek az iskolák, ha a gyermeknek iskolát kell váltania. Ehhez egységes tankönyvekre és tantervekre van szükség. A kiadói lobbi hagyjon fel a pedagógusok manipulálásával!

   20. Az öregségi nyugdíjkorhatár egybeesik azzal az életkorral, amikor az ember szellemi teljesítőképességének hanyatlása felgyorsul. Ez élettani sajátosság, tény. Sajnos sok gyermek szenvedi meg az alkalmazkodásra, kellő figyelemre már nem megfelelően képes nevelők jelenlétét. Fontos az is, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt elért nevelő megérdemelt pihenésre vonuljon családja körében, és átadja a helyét a fiataloknak. Hozzájárulva a diplomás munkanélküliség csökkenéséhez. Ami ugye nem mellékes?

   21. A kollektív szerződéseket ne keverjük össze a kormányrendeletekkel. Az egyik szakigazgatási feladatból fakad, a másik pedig az intézményi demokrácia dokumentuma. Ez a maszatolás semmi jóra nem vezet, csak összekuszálja a szerepeket.

   22. A pedagógusok adminisztratív terheit valóban csökkenteni kellene, hogy több ideje legyen a tanórákra való lelkiismeretes felkészülésre. De akkor el kell várni azt is, hogy megfelelő, adott órára tervezett óravázlat nélkül pedagógus ne tartson tanórát. Véget kell vetni a tanórákon a rutinszerű ötletelésnek és locsi-fecsi időpocsékolásnak. Különösen pedig a közoktatási intézményben törvényileg is tiltott politizálásnak.

   23. Ez a követelés nem közoktatási intézmény problémája. Ennek eldöntése közoktatáspolitikai kérdés, szabályozása a Parlamentre tartozik.

   24. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet egy sóhivatal volt. Jogosítványokkal, és valóságos teljesítmények nélkül, mivel a kutatómunka műhelyei a felsőoktatás intézményeiben és tudományos műhelyeiben vannak. Még soha senki nem tudott felmutatni olyan eredményt, ami a nevezett intézményhez kötődne. Viszont igen magasan dotált álláshelyeket, erőforrásokat köt le, teljesen fölöslegesen. Ennek az intézménynek a működtetése vagy megszűntetése kormányzati feladat. De időszerű. Ebbe beleavatkozni súlyos szereptévesztés lenne.

   Válasz