Irodalmi Kávéház Lackfi Jánossal

Negyedik alkalommal látogatott a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolába Lackfi János, Prima Primissima-díjas író, költő, műfordító. A kortárs szerző egyetemi tanárom volt, és a Tőle tanult kreatív írás-módszerek komoly szerepet játszanak abban, hogy iskolánkban „online irodalmi műhely” működik, és a szövegírók az évente két-három alkalommal megrendezett irodalmi kávéházban személyesen is találkoznak. Május 17-én délután ismét összegyűlt többgenerációnyi profi és amatőr irodalmár, énekes, táncos és zenész.

Lackfi János jelenléte hatékonyan számolja fel azt az előítéletet, miszerint a költő csakis véresen komoly, fennkölt és patetikus lehet, esetleg érthetetlen, de legalábbis depressziós, és hogy már valószínűleg nem él. Ahogy ő maga fogalmazott, „az irodalomkönyvekben mintha minden verset ugyanaz a szakállas bácsi írt volna, öngyilkossága előtt egy nappal”, ám szerencsére a „Lackfis felolvasásban”, valahol a stand up és a költészet határán, nyoma sincs az efféle komor hatásnak. Végre kiderült, hogy „mire gondolt a költő”, akinek öröme és bánata nincs is olyan messze a földi halandókétól, mint ahogy azt tanulmányaink alapján gondoltuk esetleg. A szerző egyébként épp a napokban ünnepelte születésnapját, ebből az alkalomból Kovács Zsolt, 12.a osztályos tanuló saját készítésű, faragott fadobozzal ajándékozta meg, a fát és rímeket egyaránt „faragó”, kozmás diákok nevében is.

És ez a mostani kávéház sem csak Lackfi János látogatása miatt volt különleges. Eljött hozzánk a Fedél Nélkül, hajléktalanokat támogató kulturális és közéleti folyóirat önkéntese és három szerzője, akik szintén felolvasták néhány írásukat. A Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskolát képviselte a Romano Rat együttes, autentikus cigány népzenével és néptánccal színesítve a délutánt. Megzenésített Lackfi-verset adott elő a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola együttese, a Szigorúan Ellenőrzött Tanulók, és saját szövegeket olvastak fel Bárkay Gergely, Székely Gergő, Zsédely Csongor, kozmás tanulók, Barna Krisztián, Sárospataki Barnabás, egykori kozmás tanulók, valamint Mészáros Róbert, magyar-történelem szakos tanár is.

Bízunk benne, hogy egy-egy ilyen alkalom nemcsak a költészettel szembeni előítéletek tompítására alkalmas. A művészet akár terápia is lehet, mint a nevetés – egy-egy ilyen alkalom megannyi félreértés, konfliktus és keserűség oldására is alkalmas. Reméljük, lesz még lehetőségünk ilyen délutánokat szervezni, melynek nyitott közössége szeretettel vár minden érdeklődőt.

Sulyok Blanka