What the vak! Juhász Tomi – Vaklárma

A Magyar Színház ajánlata

Mottó: Az apám szerintem fogyatékos, mert édesítővel issza a kávét.
(Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában)

A diákok egy, korban hozzájuk közel álló fiatallal találkozhatnak, aki pontosan olyan, mint ők: érik örömök és csalódások, tanul, bulizik, és közben igyekszik megvalósítani saját álmait. Történetesen vak. De ezzel épp úgy együtt lehet élni, mint bármilyen más problémával.

Cél: Közelebb hozni a diákokhoz a fogyatékosság, a tolerancia, az elfogadás problémáját. Mindezt új és diákbarát módon.

Célcsoport: 14-19 éves középiskolás diákok.

Időtartam: A előadás kétszer 45 perc, igény szerint 5-10 perc szünettel.

A projekt előadója

Juhász Tomi 1988-ban született Budapesten. Tanulmányait a Vakok Általános iskolájában, a Lauder Javne Általános Iskolában és az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban végezte. 2013-ban az ELTE történelem szak befejezése után a Kőbányai Zenei Stúdió tanulója lett. 2008-ban társadalomismeret projekt érettségije keretében egy diákoknak szóló érzékenyítő programot szervezett Vakrandi címmel a Ferencvárosi Művelődési Központban. Ugyanezzel a címmel vezetett érzékenyítő rádióműsort két évig a Muzsikus rádióban. Több nemzetközi fogyatékosügyi konferencián képviselte a magyar fogyatékkal élőket.

Három évadon át moderátora volt a Néző Művészeti KFT Vakság című előadásának. 2012 óta több iskolában is tartott érzékenyítő beszélgetéseket, így az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában, a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban, a Madách Imre Gimnáziumban is.

2013-ban jelent meg Sándor Erzsivel közös könyve, címe Szegény anyám, ha látnám.

A projekt tartalma

„Kedvcsináló” koncert

Az érzékenyítő beszélgetések önmagukban legfeljebb arra jók, hogy helyettesítsenek egy osztályfőnöki órát. Legfeljebb a sajnálatig juthatnak el a fiatalok, amire nincsen szükség. A közösség-érzésre volna, de az nem születik meg.

Egy ilyen beszélgetésen a gyerekek meg vannak szeppenve, emiatt sok kérdés bennük marad. Mikor leültetik őket, és azt mondják, „Na, kérdezzetek!”, leblokkolnak. Mit kérdezzenek egy vadidegen embertől, akiről azt a három mondatot tudják, amit bemutatkozásképp elmondott? Egy koncert közvetlenebb viszonyt alakít ki. A dalokban az előadó őszintén mesél az életéről, érzéseiről, ami nem sokban tér el a hallgatók saját tapasztalataitól. Ezzel a zene közös nevezőre hozza a két oldalt. Ráadásul egy koncert önmagában is ritka az iskolákban, így mindenképp nagyobb érdeklődésre tarthat számot.

A koncert ideje 45 perc az átkötő szövegekkel együtt. (Utána igény szerint rövid szünet.)

Kikérdező „show”

1. A koncerttel megalapozott oldott hangulatban a diákok feltehessék az őket érdeklő kérdéseket.

2. Kíváncsiságuk felkeltése a fogyatékkal élők és más kisebbségek helyzete iránt.

3. Annak kommunikálása, hogy az elfogadás, a tolerancia nem egyenlő a sajnálattal;

4. Mindenki lehet a pozitív és a negatív diszkrimináció áldozata;

5. Kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe;

6. Ezekben a helyzetekben hogyan kell, illetve érdemes segíteni.

A fogyatékkal élő emberek semmiben sem különböznek másoktól, mi több, mindenki más is tartozik olykor ilyen-olyan kisebbséghez.

Az előadásban helyet kap egy Vakos-kérdőív is, amelyet a diákok tölthetnek ki. A jelentkező osztályoknak elküldjük emaiben, hogy az előadásra kinyomtathassák és kitölthessék.

Két tanári visszajelzés:

„Juhász Tamás beszélgetése a vak fiatalok mindennapjairól egy telitalálat volt. Tamás szellemesen, közvetlenül, sikerrel beszélt az alsóbb évfolyamosokhoz, mertek tőle kérdezni, jó hangulatban mentek el.”

(Lenkefi Myrtill, tanár)

„A Juhász Tomival való beszélgetésen 25-en voltak, nagyon jó hangulatban telt. A gyerekek figyeltek, jók voltak, kérdezgettek.”

(Rezsek Laura, tanár)