Mi történt a képen látható kisfiúval? Mesélj!

Tankönyvkritika a Kölöknet portálon

Nemrégiben a Facebookon nagy port kavart az alábbi kép az OFI másodikosoknak szóló újgenerációs olvasókönyvéből. Az olvasók többsége rémisztőnek tartotta ez a képet és rossz sugallatúnak. Persze volt olyan is, aki szerint a büntetés ilyen formája elfogadott. De olyan is, aki szerint ez a kép egy jó alkalom arra, hogy beszélgessenek a gyerekekkel egy tabutémáról.

A témáról a Kölöknet háromrészes tanulmányt közölt, amiben lényegesen több van mint egy egyszerű tankönyvkritika.

Következzék – kedvcsinálóul – néhány részlet. Feltétlenül ajánljuk a teljes tanulmány elolvasását.

Megkértek néhány pedagógiai szakembert, hogy nézzék meg az olvasókönyvet és mondják el a véleményét. Ők vették a fáradságot és megnézték az olvasókönyvet, a munkafüzetet és a hozzátartozó tanári segédletet is.

Részlet egy véleményből: „Az olvasókönyv felvállaltan meghökkentő nyitóképekkel operál (valljuk be, ez itt most tényleg sikerült!), ahogy ezt a tanítói kézikönyvben olvashatjuk: „az olvasmányokhoz kapcsolódó feladatok zömében olyan nyitóképek szerepelnek, amelyek alkalmasak arra, hogy kommunikációra, személyes véleményük, élményeik megfogalmazására késztessék a diákokat. az olvasástechnikai órák nyitóképei általában szokatlan helyzeteket mutatnak be. Segítségükkel a gyerekek beszédkészségük mellett a kreativitásukat is fejleszthetik, a fantáziájukat kiélhetik.” Fontos lenne tudni, hogy a vizuális információ másképpen hat, mint a szöveges. A kép esetében nagyon erős beégetése történik egy nem igazán elfogadott szituációnak a gyermeki agyakba, ráadásul képi reflexió nélkül. Pedagógus legyen a talpán, aki ezt jól tudja kezelni. Ráadásul a többi fejezetrészben található képek is furcsa családmodellt sugallnak. (1. rész).

A sarokba állított kisgyerek képe utáni feladatok sem olyanok, ahol a gyerekek a fantáziájukat kiélhetik. A feladatokban szereplő szavak nyomasztóan azt sugallják, hogy a gyerekek rosszak, büntetés jár nekik. Tanulságos, hogy önmagában a jó szándék és a minőségi szakirodalom fellistázása (és sajnos a Nemzeti Tankönyvtanács és az OH sem) nem garancia arra, hogy valóban jó tankönyv szülessen. Ehhez a gyakorlat próbáján is átesett pedagógiai-didaktikai szakértelemre van szükség. A versek jó szándékú és nívós szerzői így kerülnek egy olyan környezetbe, ahol a mondanivalójuk visszájára fordul. A gyermekvilág ebben a tankönyvben rendetlen, dühös gyerekekből áll, akik egyfolytában rosszalkodnak. Nincsenek pozitív családi képek, nem látjuk a gyerekeket alkotni, gondolkodni, saját jogon élni (2. rész).

Túl azon, hogy a látványvilág igényes kivitelezése egyáltalán nem látszik, a páros, csoportos gyakorlatok egészen ijesztőek, íme egy a lélegzetelállító verziók közül:

A sarokba állított kisfiú képe és a feladatok után mintegy feloldásként szerepel Vesztergom Andrea: Saroklakó című verse, amely ironikusan mutatja be a sarokba állítás büntetését, és amit nagy előszeretettel szavalnak gyerekek különböző szavalóversenyeken.

Mi annak jártunk utána vizuális, pszichológiai és pedagógiai szakértők megkérdezésével, vajon ez a vers feloldja-e az előtte lévő vizuális és szöveges tartalom feszültségét, rendet tesz-e a gyerekek fejében. A pszichológus kiemeli, hogy a sarokba állítás pedagógiailag és pszichológiailag is elítélendő, de a témáról a vers alkalmat ad a beszélgetésre. Az is tény viszont, hogy a tankönyv arra már nem ad támpontot, hogy milyen módon dolgozzák fel a pedagógusok a témát, így valójában magukra vannak hagyatva, mindenki a maga módján foglalkozik vele, ha akar. Ami azért lássuk be, nem feltétlen nyugtatja meg az embert (3. rész).