Még egyszer A néma forradalom című filmről

Részletek a filmről készült írásokból

A történet gyújtópontját az ötvenes évek NDK-s közege és a már akkor is jelen levő fake news-gyár adja: két tizenéves srác Nyugat-Berlinbe átruccanva egy moziban értesül arról, hogy Budapesten kitört a forradalom. Míg a mai tinédzsereknek a szeméttároló mögötti cigizés a tiltott gyümölcs, addig a kelet-német béklyókban érettségire készülő diákoknak a közös RIAS, azaz a tiltott nyugati rádió hallgatása. A magyarokkal vállalt szolidaritásuk akkor manifesztálódik konkrét tetté, amikor a rádióban bejelentik Puskás Ferenc halálát, aki igazi hős és legenda volt akkor világszerte. A felháborodás és az együttérzés nem látványos huligánakcióban mutatkozik meg, hanem kettő perces néma csendben, amit másnap egy emberként vállalnak a történelemóra elején. A tanár természetesen üvöltéssel és toporzékolással díjazza az akciót, innentől kezdve pedig nagyon hamar országos botránnyá dagad az ügy. A lényeg pedig ezután következik: a csoportdinamika bemutatása, illetve ezen viszonyok izgalmas változása a legfelsőbb körök nyomására. A vezetőség ugyanis senkinek sem hiszi el, hogy Puskás miatt tették – főleg úgy, hogy hamar kiderül, természetesen hamis volt a hír –, egyértelmű politikai demonstrációnak kiáltják ki a diákok tettét. A gépezet pedig beindul: a Stasira jellemző módszerekkel zongorázzák végig a diákokon a zsarolás és a megfélemlítés rengeteg árnyalatát (A csend utáni vihar, Filmtett).

Képzeljük csak el az ötvenes évek közepének Kelet-Németországát, ahol szép békésen éltek egymás mellett volt nácik, a Hitler alatt megalkuvóvá, esetleg árulóvá vált régi kommunisták, a száműzetésből hazatért, mindenért törleszteni akaró elvtársak, az örök opportunisták, akiknek mindegy, milyen a rendszer, csak érvényesülni tudjanak. Szép kis társadalom volt, és ebbe született bele egy új nemzedék, akik még az Waffen SS katona nagypapa sírjára vittek ki virágot, de már ifjúkommunisták voltak, és a Barátság! jelszóval köszöntötték egymást és tanáraikat – és mellesleg tényleg hisznek a szocializmusban és az emberek közötti egyenlőségben.

A Fal csak négy évvel később, 1961-ben épül fel, létezik valamiféle átjárás Kelet és Nyugat között, de az NDK már maga mögött tudhatott egy munkáslázadást, és most döbbenten figyelik a magyarországi eseményeket.

A rendező, Lars Kraume (Az állam Fritz Bauer ellen című 2015-ös film alkotója) nem is akarja hőseit HŐSKÉNT ábrázolni. Ezek tizenéves srácok és lányok, akik csak szeretnének leérettségizni, eszük ágában sincs a vérpadra menni, ahogy az igazgató is a legszívesebben szépen elsikálná az ügyet. Ami majdnem sikerül is, többször is, ám néhány szerencsétlen véletlennek köszönhetően mégis mozgásba lendül az államgépezet, és onnan már nincs megállás. És Kraume abban is rendkívül tisztességes, hogy a mindezt kiváltó magyar eseményeket is több oldalról láttatja, mert egyforma súllyal esik szó benne az orosz támadásról, Nagy Imréről, valamint a lincselésekről, illetve mindkét oldal propagandájának működéséről is. A nyugati rádió például gondolkodás nélkül kelti Puskás Öcsi halálhírét, hogy szimpátiát váltson ki a hallgatókból, és ennek a történetben is fontos szerepe lesz (Vízer Balázs: A néma forradalom – Lebilincselő történelemlecke az NDK-ból port.hu).

Néhány nézői vélemény (port.hu)

• Nagyon jó film. Nem éltem abban a korszakban, de ilyennek képzelem el, és itt még nem is nagyon ástak gondolom a dolgok mélyére.
  Kőkemény dráma. Ha valóban így történt, pláne minden tiszteletem. Van magyar vonatkozása, mert az 56-os forradalom köré épül a történet, csak más nézőpontból mutatja be.
• Mindig is nagyon tiszteltem azon embereket, akiknek saját véleményük van, egyediségük van, nem olvadnak be az elvárásokba. Ez a film egy osztálynyi ilyen fiatalról szól. Jók a színészek is. Különösen érdekes hogy az 56-os eseményekről kicsit kívülállóként értesülhetünk.
• Ritka jó, színvonalas, elgondolkodtató, katartikus film! Benne van a félelem, félelemkeltés, barátság, árulás, a kérdés, hogy mennyit tűrjünk, hogy "békén hagyjanak" és mikor vállaljuk fel az igazságot, még ha komoly árat is kell érte fizetni, benne van a "karma", a szülők sorsának öröklése, hogy néha egy mondaton múlik egy sors – és persze benne van a remény. Benne van 56-os forradalmunk is – kintről és fiatalon megélve.
• Régen láttam már ilyen jó, minden tekintetben színvonalas filmet. Hozzánk, magyarokhoz pedig különösen közel áll a téma. Ha utólag értesülve is, mindenképpen szívhez szóló, hogy kiállt az 1956-os forradalmunk mellett egy kelet-német tinikből álló osztály.