Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 26.

„Hogy alkalmassá válhassunk a polgári engedetlenség gyakorlására, előbb önként és tisztelettel engedelmeskednünk kell az állam törvényeinek. Általában azért engedelmeskedünk a törvénynek, mert félünk a törvényszegést megtorló büntetéstől, s ez kivált olyan törvényekre áll, amelyek nem tartalmaznak erkölcsi elvet. Például a becsületes, tisztességes ember nem vetemedik lopásra, akár tiltja a törvény a lopást, akár nem, de ugyanez az ember lelkiismeret nélkül szegi meg azt a szabályt, amely szerint sötétedés után csak kivilágított kerékpárral szabad közlekedni. […] Ám ha a szabályt kötelezővé tesszük, emberünk be fogja tartani, ha másért nem, attól való félelmében, hogy el kell viselnie a törvényszegés kellemetlen következményeit. Az ilyen engedelmesség azonban nem azonos a törvények tudatos és önkéntes megtartásával, amit a szatjagráhától elvárhatunk. A szatjagráhi belátás alapján, szabad akaratából engedelmeskedik a társadalom törvényeinek, mert szent kötelességének tartja, hogy így cselekedjék. Csak aki mindig ilyen aggályos körültekintéssel tartotta meg a társadalom törvényeit, csak az ítélheti meg, hogy mely különleges szabályok jók és igazságosak, melyek igazságtalanok és méltánytalanok. Csak az ilyen embernek van joga hozzá, hogy jól meghatározott helyzetekben polgári engedetlenséget tanúsítson némely törvényekkel szemben”.