Leltár a mai napról, pusztán öngyógyító jelleggel

• Reggel: mosogatógép berak, mosógépben időzített mosás berak, szemét!!
• Utána két hiszteroid egyed iskolába juttatása. (Lásd: gyermek ül, bambul, majd fél pár zoknival a kezében tévelyeg a lakásban indulás előtt 10 perccel.)
• BKV gyönyörei – no comment.
• Még nem jeges.
• Suli (saját) előtt még berohanni a DM-be, mert égető hiányok vannak itthon, máskor meg nem lesz idő.
• Dombmászás.
• Beesés órára. De hova és mit tanítok, és egyáltalán!!!!!!!!!
• Szünetben értekezlet.
• Következő szünetben dohányzó gyerekre vadászás a negyedik emeleti vécében. (Azt hitte, csengetéskor kimegyek, de nem, mert zsákmányszerzés előtt beszóltam az osztályba, hogy késni fogok, így egyed, pardon két egyed egy fülkében elkapva.)
• Következő szünetben dolgozatjegyek felvivése az elektronikus naplóba (megint a magyartanár szív: egy dolgozatra adott nyelvtan és irodalom jegyet nem lehet egyszerre felvinni, újra tanulócsoportként kell megnyitni a nyelvtanhoz).
• Következő szünetben már végképp halaszthatatlan a pisilés. Kávét még nem ittam.
• Szünetek között meg persze tanít az emberlánya, és zár. Jegyet zár. És vitatkozik, hogy ha nem csinált meg egyetlen beadandó feladatot sem szeptembertől az illető, akkor örüljön a kettesének, és ne nyivákoljon, hogy de neki a felvételihez kell a jobb jegy, és az én lelkemen fog száradni, ha emiatt nem.
• Ebéd. Pompás gasztroélmény. (Fövetlen bab a levesben, híg tejföl és sok porcukor a túró helyett a nem al dente tésztán. És azt hiszem, van egy almafaj, ami kifejezetten a menzák számára lett nemtelenítve.)
• Még van két órám az esti gimiig, lehet teljes gőzzel dogát javítani. Közben meg felkapkodni a jegyet szerezni akaró, de órára járni nem akaró estisek telefonjait. És közben minden erkölcsi skrupulust félretenni, minél több embert meg kell tartani, mert különben csökkentik az amúgy öt éve nem emelt óradíjunkat – de ha elfogy a másodállás, akkor aztán tényleg mondhatom a gyereknek, hogy fusson a szobában ingyér, de óne sport, dob és zeneiskola.)
• Jeges hegymenetben feltotyogni az estibe (legalább légvonalban közel a két iskola).
• Közben rácsörögni a bébiszitterre, hogy minden oké, stb.
• Esti. Feladatlap, közben még javítás, aztán egyenként megbeszélni velük a tapasztalatokat – érettségire készülnek. (Jááááj, van, aki két oldalban 67 hibapontot gyűjt helyesírásból, bár a rekord a 178 pont volt.)
• Ja, és fut, rohan az űzött vad.
• Kolléganő szerencsére levisz a villamosig kocsival.
• Itthon meg rossz kulccsal zártam be a rácsot (szerencsére belül voltam), és beszorult, ki sem jött. Szerencsére a házban lakó mester kiszabadította. (De ha ehhez hozzáteszem a kulcs- és zárfóbiás férjet, akkor azért…)
• Most meg itt ülök, és reszelgetem a körmömet…
• Holnapra még kell csinálnom egy témazárót, és egy délutáni városismereti modulra felkészülni, de még azt sem tudom, hogy miről beszéljek.
• És mit felejtettem el? Felhívni a szemészetet, és időpontot kérni lehetőleg tegnapelőttre, mert elfogyott a szemcseppem, és a szemnyomásom ezt nem fogja szeretni. Számíthatok ott egy jó lecseszésre.)
• Előzmények: se a múlt héten, se ezen nem értem még haza 7 előtt úgy, hogy utána itthon még aztán készülhettem, javíthattam stb. És szombaton meg konferencia volt, meg bemutatóórám.

Ha a közeljövőben valaki kiselőadást tart nekem, vagy csak hallótávolságomon belül arról, hogy milyen jó a tanároknak, elvégre délben végeznek, akkor tettlegességig fogok fajulni.

gyuzsu