Egy demokrata álma

Olvastam Benjámin üzenetét. Fájt nagyon! A megalázás. Amit oly sok diákregényben olvashattunk (Ottlik – kötelező olvasmány, de nem olvassák el a tizenkettedikesek… A légy jó mindhalálig musical változatát még ismerik, talán…. Az Abigélt jobban ismerik, mert filmen is megvan…) Hát lenne miről beszélgetni osztályfőnöki óráimon! Az biztos, hogy levetíteném nekik Kosztolányi remekbe sikerült Aranysárkányának filmadaptációját, Mensáros László kitűnő alakításában.

Ezen töprengve azt álmodtam, hogy egy valódi demokratikus társadalomban élek. Ahol a lelki beteg tanárt a kollégái kérik meg, hogy a gyerekek további megalázása helyett menjen el betegszabadságra. Ahol a diákok a többi tanártól kérnek tanácsot, tudván tudva, hogy aki velük megalázó vicceket enged meg, az nem népszerű a tanáriban sem…és a többi tanár szolidaritásból sem vállal közösséget a hanyag, műveletlen, szadista, alkoholista kollégával… (Megfelelő rész törlendő!)

Olyan társadalomban éltem (álmomban), ahol a panaszkodó diák véleményét a többiek kontroll alá vetik, mielőtt ítélkeznek: vajon csakugyan nem viccel, hanem megaláz a kollégájuk? Vajon minden osztályának ilyen lesújtó véleménye van a stílusáról? Vajon a szülők már szóltak neki arról, hogy ez félreérthető? Vajon az igazgató már behivatta a tények megvizsgálása céljából? Vajon a DÖK hogy látta, kell – e jelezni az esetet az iskolafenntartónak, eszemkának és így tovább! Ebben az álombéli országban a megalázott diák nem(csak) az OFOE-honlapon sírhatta el bánatát, mert az osztály kiállt mellette, aki megfogalmazta és előadta, feltárta mindennapi életérzésüket… És pont e bátor kiállása okán ő lett a diákbizalmi (DÖK-elnök) tizenkettedikben.

És a tanárok bólogattak a választáskor, hogy lám, ilyen egy igazi demokrata mentalitása: előbb csapatot toboroz, és csak ezek után akarja megváltoztatni a fennálló viszonyokat…. És az osztályfőnök nagy jövőt jósolt Benjáminnak, aki igazi közéleti ember lehet, ha felnő, hiszen segített neki összekovácsolni az osztályközösséget…

És álmomban a kollégák kipihentek és divatosan öltözöttek voltak, a diákok felnéztek rájuk „trendi” cuccaik miatt, sőt sokan meg is kérdezték a fiatalabb tanárokat, hogy hol szerezték be ezt a jó „szerkót”! És az ifjú tanárok válaszoltak ugyan, de nem haverkodva, mert nem tévesztették össze a demokráciát az anarchiával, az olcsó népszerűséget a tekintéllyel. És a diákok álmomban azért versengtek, hogy kinek lesz különb a kiselőadása, mert a tanárok nem voltak szerelmesek saját hangjukba, és még az idősebbek is gyakran adták át a katedrát a tizenegyedikes, tizenkettedikes diákjaiknak, és rang volt szerepelni az órán, és senki nem stréberezte le azt az osztálytársát, aki jelentkezett a szakórákon.

És álmomban nem kellett a 17 éves suhancoktól elvárni, hogy önfegyelemből és önkorlátozásból példát mutassanak a saját középiskolai tanáraiknak, mert akinek nem volt önfegyelme, az eleve be sem jutott a pedagógust képző intézményekbe, ugyanis a felvételi első lépcsőfoka a pszichológiai alkalmassági vizsgálat volt. És álmomban minden évfolyam kitűnő tanulói tülekedtek ezeken a felvételiken, mert az ifjúság nevelőit az egész társadalom tisztelte, felnézett rájuk és különben is nekik volt a diplomások között a legmagasabb a fizetésük…

És álmomban senki nem tévesztette össze a gyerekeket egy memóriagéppel, és nem akarta a tanterv beléjük önteni minden új elméleti ismeretét, hanem „játszva, kísérletezve” kellett megszerettetni a diákokkal a kémiától a nyelvtanig valamennyi tárgyat az általánosban, és a középfokon már minden tanítvány önismeretét odáig fejlesztettük, hogy tudta, melyik tárgyból tehetséges és ének vagy matek „faktra” érdemes specializálódnia. És a szülők megbíztak a tanárok értékelésében, annál is inkább, mivel rengeteg szakórán volt alkalmuk vendégeskedni, és az igazgatóság rendszeresen tájékoztatta őket az új pedagógiai módszerekről is, nemcsak arról, ki ellen kellett fegyelmit indítani kábítószerezés miatt.

És álmomban nem tánctanár vagy agrármérnök volt ebben a boldog országban a magyar, történelem és matematika tanterveket jóváhagyó és kidolgozó személy, hanem egy olyan pedagógus team, amelynek tanítványai minimum egy évtizedig nagyon jól helyt tudtak állni az érettségin, és éppen ezért ezeknek a tehetséges tanároknak egyetlen társuk sem keltette irigységből sem a rossz hírét, hanem bejártak az óráikra hospitálni, mert minden pedagógust az ÜGY érdekelte a legjobban, nevezetesen, hogy utódaik legyenek, lehessenek különbek, mint ők voltak diákkorukban, anno… Mert tudták, hogy az igazi demokrata nem fél semmitől. Még attól sem, hogy mások nála népszerűbbek a diákok és szülők körében. Mert egyetlen demokratikus észjárású pedagógust sem alázott a kor, amelyben élni adatott neki a szeretet koldusává.

Az álomlátó: Domokos Zsuzsa, ex-osztályfőnök, állítólag sikeres volt tanár