Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. október 25. hétfő, 9:03
Címkék:

Muszáj műsor – vagy lehet más is?

Bajban vagyunk, pedig tényleg égető szükség lenne a történelmi, nemzeti, közösségi tudat ünnepekhez köthető, élményszerű erősítésére. Épp a napokban tanácskoznak a Nemzeti Összetartozás Napja iskolai bevezetéséről. Csak hát megvan-e a szakmai háttér mindehhez?

Megkérdeztem a gyerekeket: mit vártok az október huszonharmadikai műsortól? Unalmat. Alvást. Azt, hogy vonalban állnak majd és versrészleteket fognak olvasni.

Nincs ez így jól. Fel kellene tenni néhány kérdést.

1. Kire osztható a műsorkészítés feladata? Ezt a területet talán nem is érintik a tanárképzés legnagyobb részében. Miért kellene bárkinek is értenie hozzá? Elvárja-e valaki, hogy véletlenszerű leosztásban a kollégák énekkart szervezzenek többszólamú művek előadására? Hogy távolugró versenyre készítsék fel a csapatot?

Márpedig a megemlékezések így osztódnak ki: valamelyik végzős osztály készítse el az osztályfőnökével, lehetőleg az az osztály, amelynek történelem vagy magyar szakos a főnöke.

Ők nyilván komolyan fogják venni, vért izzadnak, tiszteletreméltó munkát végeznek, de azért nagyjából olyat csinálnak, amilyet korábban ők is láttak, tele vannak kételyekkel, a biztonság kedvéért teleteszik vetítésekkel, zeneszámokkal, nagy kokárdákkal, sok-sok lyukas zászlóval.

2. Mi a megemlékezés célja? Ismeretterjesztés? Érzelmi hatás? Közösségteremtés?

Ha elmondom, hogyan volt a Pilvaxban, a Nemzeti Múzeumnál, mi történik? Aki már százszor hallotta, és pontosan tudja, halálra fogja unni magát, aki százszor hallotta, és még mindig nem tudja, százegyedszerre sem fogja megtudni. Ha elmondatom a Mennyből az angyalt olyan gyerekkel, aki talán szépen beszél, még a hangsúlyai is jók, de fiatal még a vershez, és élmények nélkül még a legalaposabb tanári felkészítés esetén sem tudja, miről beszél igazából, akkor érek-e el valamit? Ha találok versmondót, aki érti is az egészet, de a hallgatók közül csak néhány felnőtt tudja igazából a lényeget, érek-e el valamit?

3. Mi álljon a műsor középpontjában? A dráma ismeri a „kerettávolság” fogalmát. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy egy eseményt többféle távolságból vizsgálhatunk, és nem feltétlenül a központi résztvevő szempontja a leghálásabb. David Davis egy autóbalesettel szemléltette mindezt egy kurzusán: egyik pillanatban még vezetnek, a következőben megtörtént a baleset, tovább nem játszható a történet. De mennyire érdekes lehet arról drámát írni, aki várja őket, aki épp a baleset miatt lezárt út miatt nem ér oda egy fontos eseményre stb.
Az egyik legjobb ötvenhatos film a Megáll az idő, – pedig kilencven százalékában a hatvanas években játszódik, a szereplők zöme gimnazista, részt sem vett ötvenhat nagy ügyeiben.

Mi lenne, ha egy műsorban nem Pilvaxoznánk? Nem ostromolnánk a rádiót? Nem lenne Nagy Imre. Tizenkét pont. (Bevallom „nagyokosként”, hogy a március tizenötödikét azért eddig mindig megúsztam, az már olyan messze van korban, hogy elég sokat kellene agyalni, hogy kihagyjam a kötelezőket…)

4. Milyen legyen a hangnem? Hogy viszonyuljunk az elvárásokhoz? Ezeket az iskolai műsorokat gyakorta eluralja valamiféle pátosz, kötelező ünnepélyesség, kötelező forma. Nem lehetne például egyszer ötvenhat humorából felépíteni egy előadást? Vagy a történelmi tényeket háttérben hagyva a diákok fejében élő képet megmutatni kiscsoportos improvizációkra építve? Persze hétköznapi ruhában. Azt hiszem, jó néhány iskolában lehetne. De attól tartok, nagyon sokban nem. Mert mit szól az igazgató, ha nem vagyunk kenetteljesek? Ha nem vagyunk ünneplőben vagy lyukaszászlós-karszalagos ballonkabátban? Mit szól a fenntartó? Az ilyen-olyan színű polgármester? A mindenhez jobban értő politikusok? Hogyan illene ez iskolánk imázsához? Komolyságához?

(+1. kérdés: Kivel dolgozzunk? Nyilván tanára válogatja, de én például csak a saját osztályaimmal tudok elképzelni igazán jó munkát. Szívesen dolgozom másokkal is, segítek kollégáknak is, de például az idei munkámban nagyon-nagyon segített az, hogy osztályfőnökként negyedik éve csiszoljuk egymást.)

Nyilván számtalan kérdést lehetne még feltenni.

Még egyszer mondom: minden olyan eseményt fontosnak tartok, amely kizökkenti az osztályokat a hétköznapokból. Természetesen a kevésbé sikerült ünnepélyek is lehetnek hasznosak, ha érződik rajtuk az akarat, igyekezet, munka. Lehet róla beszélgetni a nézőkkel is, a készítő osztállyal is.

De vannak félelmeim is. Hogy a muszáj tréningekhez hasonlóan megint túl sok lesz a muszáj ünnep, ahol fontosabb, hogy letudjuk, fontosabb, hogy lepapírozzuk, fontosabb, hogy jelentsük, fontosabb, hogy felvegyük, leadjuk, mint maga az esemény. Mert a muszáj ünnepeken a gyerekek csak díszletelemmé válnak a felnőttek kicsi színjátékaiban.

Achs Károly

5 üzenet

  1. achs szerint:

    Egy furcsa adalék: tavaly még volt olyan, hogy ünnepi műsorok fesztiválja (sajnos nem voltam ott, de igen jó ötletnek tartottam).
    Most rákérdeztem, hogy lesz-e. Azt válaszolták, hogy idén nem kapott támogatást a pályázat, egyelőre minden bizonytalan a megrendezés kapcsán.
    De hát nem mostanában hallunk elég gyakran az ilyen napokról meg a történelmi tudatról, stb? És éppen most nincs pénz erre?

  2. Juli szerint:

    Semmire sincsen pénz, legalábbis azt mondják. Az is abszolút titkosítva van, hogy az amúgy meghirdetett nagy programokhoz milyen nagyságrendű költségeket szándékoznak tervezni. Minden pályázati lehetőség be van fagyasztva, és tartok attól, hogy ez ebben a naptári évben így is marad már.

  3. terepmunkás szerint:

    Erre nincs. Elég nagy bukszát nyitottak a határon túli osztálykirándulások előkészítésére. Az más kérdés, hogy mire megszerveződnének ezek a túrák, lesz e még benne pénz. Nehéz ügy ez az ünneplés. Magam éppen egy ballonos-karszalagos-lyukas zászlós megemlékezést fotóztam minap. Szólt, nem szólt, nem tudom. Érintett szülőként láttam, az osztály, kik előadták, valóban kizökkent a hétköznapokból. Ki rendezte, sokat tett bele. De attól tartok, a fenti négy kérdést nem tettük fel.

  4. achs szerint:

    Kedves Terepmunkás!

    Arra kértek itt, hogy írjak néhány gondolatot az ünnepi műsorokról, a lehető legrosszabb időpontban, akkor, amikor az időmet, gondolatomat, napjaimat teljesen kitölti saját műsorom.

    Ettől függetlenül igyekeztem általánosságban megfogalmazni néhány kérdést.

    A nézőnek természetesen nem kell feltennie egy csomó kérdést, attól még a műsorkészítés igenis szakma, és a műsorkészítőnek viszont kötelessége végiggondolni, mit csinál.

    Ha nem tévedek, nem bántottam a lyukaszászlós-karszalagos műsorokat úgy általában. Természetesen lehet zseniális az ilyen is, meg a formabontó is lehet gyönge. Arról próbáltam beszélni, hogy a szokásos forma gyakran a külső elvárás miatt ilyen, hogy gyakran fontosabb az ilyen műsorokban is az imázsépítés, mint a valódi tartalom.
    Üdvözlettel:
    a.k.

  5. Juli szerint:

    Kedves Achs Karcsi!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy a kérésemre megírtad a teljesen jogos és lényegre tapintó kérdéseidet. Természetes, hogy mindenki másképpen viszonyul ahhoz, amit felvetettél. Különböző dimenziói vannak ennek a történetnek. Maga a műsorkészítés folyamata, ha jól csinálják, tehát bevonják a gyerekeket, akik a saját ügyüknek érzik (mint ahogyan ezt Te is szoktad), akkor hihetetlen csoportkohéziós erőt jelent, és sikeres is lehet. (Nekem is vannak még gyakorló pedagógus koromból felemelő élményeim, meg persze hajdani állandó "műsorkészítőként" máig élő és azóta is megoldatlan gondjaim. )

    Hajni ezúttal, gondolom a személyes érintettség okán, ugyanazt a műsorgazda szempontot hozta be, amit különben Te is képviselni szoktál, hiszen töretlen lelkesedéssel és rengeteg kreativitással teszed oda magad, és nyered meg a tanítványaidat egy-egy ünnepi műsor számára.

    Te, az én kérésemre, az iskolai "muszájünnepek" sajnos gyakori kiüresedésének okára, és a változtatás lehetőségeire kérdeztél rá. Az aktualitást éppen a Nemzeti Összetartozás Emléknapjának hivatalos meghirdetése adta. Félő, hogy ez a felülről jövő kezdeményezés sok helyen a kötelező és át nem élt ünnepségek sorát szaporítja majd. Ez indokolta, hogy megkértelek erre a dologra.

    A csatolt linkekben lehet olvasni a hazai tanulóknak a nemzeti ünnepekhez fűződő viszonyáról, és arról, hogy egy megosztott országban az ünneplés is megosztva történik. Egy személyes vonatkozás: 56-ot kamaszként megélve alig vártam, hogy méltón lehessen ünnepelni. És nézzétek meg, hogy milyen kevés helyen ér el a gyerekekig ennek a valóban hiteles eseménynek az igazi üzenete! Nyilván, van ahol ez is összejön, és akkor valóban örülni lehet. Nagyon jó lenne, ha közkinccsé válhatnának ezeknek a sikereknek a műhelytitkai.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep