2017. augusztus 20. vasárnap, 10:31
Achs Károly: Csak azért is iskola
Azért az jól tud esni, ha egy rég nem látott egyetemi társ úgy mutat be kollégájának: tudod, az ő cikke volt kitéve a tanáriba... És az is, ha többen is biztatgatnak: gyűjtsd már össze, rendezd kötetbe a szövegeidet! És igaz: fontos ugyan az iskola kimért, távolságtartó, egzakt, elemző vizsgálata, de néha talán megengedhető az élményszerű, indulatos, szubjektív hang is.
Egyesületünk 17 éves működése során rengeteg tudás, tapasztalat halmozódott fel a honlapunkon és eddig kiadott könyveinkben. Hogy ezekből minél több hasznosuljon, elhatároztuk, hogy elektronikus könyvesboltot "nyitunk", amelyben az eddig megjelent és a későbbiekben tervezett kiadványainkat letölthető formában is hozzáférhetővé tesszük. Jól jár, aki vásárol tőlünk, hiszen nagyon értékes és érdekes könyvekhez juthat kedvező áron. Az így befolyó összeget az OFOE portál működtetésére, valamint újabb nyomtatott és elektronikus könyvek megjelentetésére fordítjuk. 
Beszélgetésünk vége felé az motoszkált a fejemben, hogy a gyerekeket nem lehet átverni. Papolhatunk mi nekik az intézményi, iskolai tanulás fontosságáról, a diplomáéról, amikor ők pénzt akarnak keresni, meg akarnak élni, és azt látják, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze. Nem csoda, hogy (leszámítva a kivételeket), nem éreznek motivációt a tanulásra. Arra a fajta tanulásra, amit a mai magyar oktatás jelent, nyújt és elvár (Lévai Julianna).
Könyve komoly látlelet a magyar iskola nyomorúságáról. Egyszerre látjuk benne a személyes pályát, a gyerekek sorsát, az iskolaügy hazugságait, látunk benne módszertant, lehetséges stratégiákat. 
Ritka az olyan ember, aki úgy képes átlátni nagy összefüggéseket, hogy nem hívja ehhez segítségül a madártávlatot. Benedekné Fekete Hajnalka olyan vérbeli „terepmunkás”, aki tökéletesen tisztában van a rendszer hibáival, hiszen nap mint nap kénytelen megtapasztalni, hogy a szociális hálón tátongó lyukakon sorra potyognak ki védencei, akikért pedig profi módon és elkötelezetten dolgozik. 
A szerző több, mint egy évtizede vezeti művészeti iskoláját, ahol elsődleges célja az, hogy mélyszegénységben élő gyerekeket fejlesszen, adjon nekik önbizalmat, önbecsülést, sikereket a művészi alkotás folyamatán keresztül. Munkája közben azonban olyan jelenségekkel találkozik nap mint nap, amik mellett nem tud elmenni szótlanul. 
A szofisztikált diktatúrák felesleges munkákat végeztetnek az állampolgáraikkal, s így elérik, hogy a létfenntartásért folytatott küzdelem továbbra is az egész napjukat kitöltse. Az állandó stresszben az ember könnyen elveszíti a saját élete feletti irányítást, és így a szabadságát is. Az oktatás ennek megfelelően kevéssé hatékony és sok stresszel jár, feleslegesen köti le a gyerekek idejét, túlhajszolja őket. Ugyanakkor fenntart jobb oktatási lehetőségeket az uralkodó elit és klientúrája számára annak érdekében, hogy újratermelje önmagát (Gyarmathy Éva).
Egy német filozófus mondta egy európa-méretű tragédiát követően, hogy eme emberiség trauma után már nem lehet verset írni. Nos, ez jár az eszemben (már bocsánat a profán egybevetésért): a skandináv írónő, Jane Teller világhírű, nálunk is olvasott, látott, kitárgyalt regénye, a Semmi után lehet-e még ifjúsági regényt írni. A gyerekvilág kimondott-ki nem mondott rejtélyei, filozófiai, metafizikai drámái, megannyi gyerekhős tragikusabbnál tragikusabb sorsa után tudunk-e még valamit mondani? Nekik. Róluk. Ebben a műfajban (Trencsényi László).
A gyűjteményes kötet címének ötlete Gyarmathy Évától származik. Az ő fejezetének egyik alcíme ugyanis így hangzik: Digitális generáció vagy degeneráció. Így összevonva ez a jelzős szerkezet egyszerre fejezi ki a jelenlegi, digitális jelzővel illetett nemzedék létét és a róla alkotott vélemények ellentmondásosságát. 