2018. február 14. szerda, 19:51
A csillag és a kisfiú
A zsebét teleszedte csillagokkal. Gondosan válogatott, nem ám csak úgy vaktában tömködte őket a zsebébe. Sietnie nem kellett, nem voltak sokan az égi mezőn. Sőt, nem volt ott rajta kívül senki. Nem sokat akart hazavinni, hanem a legszebbeket. Így is tele lett a zsebe, mire lemászott a létrán, amely, hogy, hogy nem, éppen az ágyánál ért véget. Arra ébredt, hogy valami szúrja az oldalát. Hát ahogy éjszaka forgolódott, a csillagok kipotyogtak a zsebéből és szétszóródtak az ágyában. Összeszedegette őket, és lemászott az ágyról (Szabó Anna).
Nekem az éjjeli menedékhely atmoszféráját idézte a két novella. Gellér Barnabás diákja dolgozatírás helyett a honfoglalás korába álmodja magát, de az ősök körül mintha a mai hajléktalanok lepusztult világa sejlene fel vasúttal, rejtélyes bakterrel és különös beszélgetésekkel. A megírandó dolgozat címe a Magyar álom, a novelláé pedig: Egy magyar élet kicsinyke tragédiája. Antal Attila írásában az alkoholista Robi bá is mintha az álom és a valóság határán botorkálna. Saját törvényei vannak, azok szerint él és szitkozódik. Tökéletesen beleillene ő is a másik novella által ábrázolt sivár világba. "Az erő legyen veled!" – így szól a mottó. 