2018. május 13. vasárnap, 19:11
Együtt egymásért (Egy ny. iskolapszichológus jegyzeteiből)
15 éven át működtem iskolapszichológusként egy 12 évfolyamos iskolában. Ez idő alatt egy pár hónapos csapatfejlesztő program keretében foglalkoztam az egyes osztályokkal. Olyan tapasztalatokat szeretnék itt közre adni, melyek megmutatják, mi mindent tehetnek egy-egy osztály tagjai egymásért és önmagukért. Mire van szükség ahhoz, hogy jól érezzék magukat együtt, hogy barátokra, társaságra leljenek és senkinek ne kelljen megaláztatástól, bántástól, kiközösítéstől tartania? Hogyan érhető el, hogy olyan színes diákéletben legyen részük, amelyben az egyes tanulóknak lehetőségük van személyes képességeik kibontakoztatására is? (Járó Katalin)
Egy csoport választott vezetője leképezi a csoport átlagát, ez azonban még nem elég ahhoz, hogy egy csoport vezetője lehessen valaki. Akár egy osztály, akár egy vállalat, akár egy ország vezetéséről van szó, a társas-vezetői hatékonyság sokféle lehet, és a csoportfolyamatokba történő tudatos beavatkozáshoz fontos ismeret a szociálisan legfontosabb jellemzőcsoportokként leírt Big Five (Nagy Ötös), és az ártalmas, de társas-vezetői státusz szempontjából igen hatékony Dark Triad (Sötét Hármas). (Gyarmathy Éva)
Abban a pillanatban, hogy felszállunk a buszra, nyilvánvalóvá válik a közösség kapcsolati dinamikája. Az erős emberek, a központi figurák, a "menők", a hátsó traktusban foglalnak helyet. Legtöbbször mind fizikai adottságok, mind személyiségbeli vonások, illetve az érettség magasabb foka okán vindikálják maguknak ezt a kiváltságot. Ők azok, akik választanak, akik nagy valószínűséggel nem lesznek magányosak életük folyamán, mert van bennük valami többlet, amire épp aktuális közösségük mindig felfigyel majd. (Lippai Ildikó)
A kamaszkor egyik leglátványosabb változása, hogy a kiskamaszok társas érdeklődése fokozatosan kortársaik felé fordul, oly annyira, hogy pubertáskorra a kortárscsoport válik az elsődleges referenciacsoporttá. A fiatalok kortársaik normáit követik, nekik akarnak megfelelni, kortárs minták mentén alakítják az identitásukat. A kortárscsoport szerepe felértékelődik, és ezzel párhuzamosan megváltozik a felnőttek pozíciója a gyerek életében. (Földes Petra)