2005. július 31. vasárnap, 23:59
Egy elmérgesedett konfliktus
Szinte valamennyiünknek akadt már olyan tanítványa, aki miatt nehezebben boldogult a tanórán, akivel több gond adódott, mint a többiekkel, akivel feloldhatatlan konfliktushelyzetekbe bonyolódott, és tehetetlennek bizonyult. Nem ritka, hogy az ilyen esetben az összecsapások állóháborúvá fajulnak, amiből nehéz eljutni a tűzszünetig. Szükségszerű, hogy éveken át háborúzzon tanár és diák? A következő írásban egy a maga idejében „problémás” gyerek huszonéves pszichológushallgatóként gondol vissza az osztályfőnökével kialakult egyre jobban elmélyülő konfliktussorozatra, ami végső soron meghatározta egész iskolai pályafutását. Visszaemlékezése azért is különösen tanulságos, mert érett felnőttként világosan látja a konfliktusok gyökereit, elemzi ezek „természetrajzát”, felveti mindkét fél felelősségét a helyzet kedvezőtlen alakulásában.
„A beszélgetés Lindával nem volt hosszú és nem volt mély. Ami kiderült, hogy futó – és nem első – szexuális kapcsolatból fogant a gyermek. Nem akarja abbahagyni a tanulmányait, nem akarja otthon közzétenni a hírt. Csak elveteti a magzatot, és megy minden tovább...” – Farkas Andrea írása.
Szili Edit írásából egy 11. évfolyamos gimnazista, Zsolti történetét ismerhetjük meg, aki családi körülményeinek megváltozása miatt kerül súlyos lelki válságba. Az eset nem egyedi, olyannyira nem, hogy szinte bármelyik osztályban találhatunk hasonló problémával küszködő kamaszt. A kérdés csupán az, vajon osztályfőnökként képesek vagyunk-e diákunk krízisének olyan pontos regisztrálására, mint ahogy azt a szerző teszi.
A szerző egy olyan, nem mindennapi és tanulságos konfliktus elemzésére vállalkozik, amelynek középiskolai tanulmányai során lehetett szemtanúja. Elsődleges elemzési szempontja az érintettség megállapítása, amely különösen nagy jelentőséggel bír akkor, ha a kialakult konfliktus több embert érint, és idővel még többen sodródnak bele (pedagógus, tanuló, osztálytársak, szülő, pedagógus kollégák).