2016. augusztus 25. csütörtök, 16:43
Remény az életre – 5. Az utolsó állomás
Már a bemutatkozásom is bámulatosra sikeredett. Álltam anyámmal a bejárat előtt várva a patronálómat, aki az ügyeimet intézte. Rágóztam, dohányoztam, és figyeltem az előttem lévő kisbusz motorterében tevékenykedő férfit, ahogy szerel. Hamarosan lemászott a kocsiról, és kérdezte, hogy segíthet-e. Úgy nézett ki, mint egy indián: hosszú haj, mélyen ülő szemek, baltával vágott arc. Válaszoltam is rögtön, hogy "köszönjük nem", mire rám szólt, hogy köpjem ki a rágót, ha vele beszélek. Azt hittem, rosszul hallok! Ki ez a mókus? Mindegy – gondoltam, és kiköptem (H.R.).
Tudja, hogy hol van a körúti csillagóvoda, s kik járnak oda? Miért fúj a szél? Mit csinál egy meteorológus? Avagy hogy mi a tőzsde és hogy működik? Kik azok a digitális bennszülöttek?Ha kíváncsi a válaszokra, akkor keresse fel a Digitális konferencián a kiállítói szekcióban a Pangea Petény Kft. standját, akik a Kíváncsiak Klubja és az "Életnek tanulunk" tananyagaik révén sok ovist, kisiskolást és középiskolást vezettek be a természettudományok és a média, munkavállalói szerep, pénzügyi ismeretek világába. 
Gyanúsítottnak lenni nem valami jó, de áldozatnak lenni még rosszabb. A fejezetek során 10 gyereket ismerünk meg közelebbről, miközben velük izguljuk végig ugyanazt a keddi napot. Mindenki másképp védekezik: verekszik, elbújik, meséket és vicceket talál ki, aszerint, hogy milyen világot épít és képzel maga köré. Szerda reggelre pedig az is kiderül, kinek kell bocsánatot kérnie egy egész hadseregnyi felnőtt és gyerek előtt.
Az iskolai erőszak érzékelhető növekedése bizonyítja az iskolában felgyülemlő feszültség fokozódását. A gyerekek egyre távolabb kerülnek az irántuk támasztott követelményektől, és így egyre nagyobb a mindennapi kudarcok valószínűsége. A minősítő-büntető nevelés most azért ártalmasabb a korábbinál, mert nagyobb az esély a hibázásra, kudarcra ott, ahol a gyerekek nagy diverzitása miatt a még legnagyobb gondossággal a gyerekekhez igazított tanítási környezetben is sokan nem tudnak megfelelni a merev elvárásoknak (Gyarmathy Éva).
Manapság, amikor a pedagógus- és segítő kollégákban munkálkodik a felgyülemlett keserűség, a tanulók leterheltsége is egyre nő, a tantestületek sorra hívják fel a figyelmet, milyen feszültséget keltő utasításoknak kell eleget tenni az iskolákban, úgy érzem, meg kell osztanom veletek egy kedves kis történetet, hogy ne csak a negatívumokat soroljuk nap, mint nap. (Szabó Andrea)
Fáradt vagyok. Csak a novemberi túlóráim száma elérte a HETI kötelező óráim számát... (amúgy minden hónapban kb. egy hetet ráhúzok, már ami a tanítási órákat illeti). Tegnap dupla értekezlet volt, órák után. Egy szokásos havi munkaértekezlet, majd egy szakszervezeti. (Pfeifer Erzsébet)
Amikor egy újságíró is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy vajon igaz-e, hogy a rosszul tanulókat ilyenkor inkább arra kérik, be se jöjjenek az iskolába, tollat ragadtam. Azt hiszem, itt az ideje kicsit elgondolkodni azon, vajon mire jó és mire nem a kompetenciamérés. (Lannert Judit)
Véget ért az a nyolc részből álló sorozat, amelyben az Alma a fán – A tanulás jövője című kötet interjúiból közöltünk részleteket. Nagy örömünkre szolgált az interjúkat övező figyelem és érdeklődés. Most hozzászólások formájában várjuk az Olvasók véleményét! Kíváncsiak vagyunk, mely beszélgetések voltak a kedvencek, milyen pozitív üzenetek, inspiráló gondolatok fogalmazódtak meg az olvasás közben, esetleg kivel szeretnének további interjúkat látni? (B. Tier Noémi)