Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2016. augusztus 29. hétfő, 9:38

PSZICHOháttér

12. Tartsd sikerben, hagy örüljön!

Még éppen csak elkezdődött az iskola, és a főszereplők még csak az első gyomrosokat kapják. Az egész évi gyomorgörcsöt megalapozandó indulnak az ismétlő felmérők, hogy kiderüljön, mit mosott le a nyár mindabból, ami az előző tanévben kemény küzdelmek árán a diákra ragadni látszott.

És ki fog derülni, hogy ha valaha meg is volt, már nincsen igazán a készletben mindaz a tudás, ami az aktuális év terjedelmes tananyagának megtanulásához elengedhetetlen. Innen pedig mind a pedagógus, mind a diák kezelhetetlen hátránnyal indul.

És akkor jönnek a neveléskutatók, meg a „gyengédlelkű” pszichológusok, és azt mondják, hogy „tartsd sikerben”.

Ami nincsen, arra nem lehet építeni

A jelenlegi rendszerben az óvoda nagycsoportjában már kiderül, hogy a gyerekek nem fognak megfelelni az iskola elvárásainak. Valójában az óvodapedagógusok tudják, hogy már a háromévesen az óvodába érkező kicsik lemaradásban vannak. Nem tudnak figyelni, utasítást követni, alapvető koordinációs problémáik vannak, stb. Az óvoda megteszi, amit tud, de a hiányok azért hiányok maradnak.

Az iskolába kerülve a kisdiákokról ez hamar kiderül. Van, aki erről papírt is kap, van, aki nem, van, akin látszik, van, akin nem. A tananyag azonban hajt, ezért éretlen iskolai készségekkel kerülnek a gyerekek a felső tagozatba, onnan pedig már a készséghiány mellé a jelentős ismeretbeli elmaradást is beszerezve a középiskolába. Az egész rendszerben az a csapda, hogy mindenki a saját feladatát akarja végezni, és egyértelműnek látszik, hogyha előtte hiányok keletkeztek, akkor a hiba ott van, ahonnan a hiány ered. A pedagógusokat nem arra készítették fel, hogy gyerekeket tanítsanak, hanem arra, hogy egy folyamatot végigvezessenek a diákok tanítása során. A folyamat rendben lenne, csak a gyerekek nem illenek a képbe. Soha sem illettek bele teljesen, de most ez egyre erősebben megmutatkozik

Nem a generációk különböznek

Külsőre pedig ugyanolyanoknak tűnnek a gyerekek, mint száz éve: van kezük és lábuk, sőt fejük is. Csak ebben a fejben a huzalozás megváltozott, és a kezüket-lábukat sem ugyanannyit és ugyanúgy használják, mint korábban.

Ahogy mindannyian, ők is sokkal többet ülnek, kevesebbet mozognak, mint korábbi kortársaik, több vizuális információt dolgoznak fel, mint nyelvit, mégis – minthogy az információk száma hihetetlen mértékben megnőtt – több verbalitás is jut mindenkinek, mint azelőtt. Ami azonban a legfontosabb: a végtelenné duzzadt ingergazdagságban a gyerekek agya a fejlődés során sokkal szélesebb spektrumból válogathat. Ennek következtében az egyéni fejlődés különbségek sokkal erőteljesebben jelennek meg.

A jelen szocializációs közeg, avagy a környezet, szabad utat enged a fejlődésnek, ezért egyre több lesz a gyorsan fejlődő, nagyon okos gyerek. Ugyanakkor, minthogy még a legokosabbak sem tudnak végtelen számú ingert befogadni, bizonyos területeken előreszaladhat a fejlődésük, más területeken pedig hiányok jelenhetnek meg. Az infokommunikációs korszak gyermekei nem okosabbak vagy butábbak, mint az előző generációk, hanem másképp okosak és buták. Főképpen pedig egymástól különböznek nagyon. Jelzem: jobban különböznek egymástól, mint a korábbi generációktól.

A kihívás tehát nem csupán abban áll, hogy a mai gyerekek fejlődése különbözik a korábban megszokottól, hanem abban is, hogy az egyes területeken végbemenő fejlődésük eltérő. Mivel a változás felgyorsult, már nem igazán beszélhetünk a szó korábbi értemében vett generációról, hiszen nincs elég idő egy sajátságaiban valamelyest is homogén nemzedék kialakulására. Már a digitális bevándorlók is annyi időt töltöttek az infokommunikációs technikával, hogy jobban hasonlítanak a jelenlegi generációkra, mint korábbi önmagukra. A környezeti hatások ugyanis egész élete során rendkívüli mértékben befolyásolják az ember képlékeny agyát, és így a viselkedését is.

A környezeti hatás mi vagyunk

A leglényegesebb feladatunk az, hogy a gyerek fejlődéséhez minél optimálisabb környezetet teremtsünk. Ebben a környezetben fontos tényező a társak és felnőttek világa, valamint a társadalom a maga valamennyi kulturális és technikai sajátosságával, de kiemelten hatnak a szülők és a pedagógusok, akik közvetlenül befolyásolják a gyerek fejlődését és érzéseit, meghatározzák a mindennapjait.

Túl mindenféle ingergazdagságon, gyorsuló változáson és technikai fejlődésen, a legnagyobb hatást az jelenti, hogy a gyerek mit gondol önmagáról, a körülötte lévő világról és ezek kapcsolatáról.

A hibás oktatás nem azért ártalmas, mert a felnövekvő nemzedék esetleg nem tud majd írni, olvasni, számolni, és nem tudja ki volt Radnóti (ami persze elég nagy baj). Az igazi gondot azonban az okozza, amit a rossz oktatási rendszerben a diák megtapasztal: hogy

  • a tanulás nehéz és értelmetlen tevékenység, nem nekem való,
  • én pedig értéktelen vagyok, hiszen nem tudok megfelelni az elvárásoknak.

A sikeres élethez pedig élethosszig tanulni kell, és bízni önmagunkban. Az iskola azonban a kudarcgyártással eleve veszteseket nevel.

Az iskolai erőszak érzékelhető növekedése bizonyítja az iskolában felgyülemlő feszültség fokozódását. A gyerekek egyre távolabb kerülnek az irántuk támasztott követelményektől, és így egyre nagyobb a mindennapi kudarcok valószínűsége. A minősítő-büntető nevelés most azért ártalmasabb a korábbinál, mert nagyobb az esély a hibázásra, kudarcra ott, ahol a gyerekek nagy diverzitása miatt a még legnagyobb gondossággal a gyerekekhez igazított tanítási környezetben is sokan nem tudnak megfelelni a merev elvárásoknak.

Ezért van szükség a megelőző-fejlesztő nevelésre, aminek a lényege, hogy értő figyelemmel követve a gyerekek fejlődését, minél inkább az egyéni fejlődési utakhoz igazodik.

Megelőző-fejlesztő környezet – nem teher, hanem könnyítés a pedagógusnak

Eddig rendben is van, de mit csináljak hétfőn? Hogyan biztosítsam a megelőző-fejlesztő környezetet?

Szeptember van, és indulnak az ismétlő felmérők. Ha nem az a cél, hogy előre lenyomjuk a gyerekeket, akkor lehetőségünk van megkönnyíteni a siker elérését olyan módon, hogy közben dolgozzon is az a kölök.

A cél, hogy lássuk, mit tudnak már a gyerekek, milyen tudásra építhetünk. Ezért olyan feladatsort kell összerakni, amiből ez kiderül. A korábbiakhoz képest az a lényeges különbség, hogy ezúttal a diákok maguk választhatják ki az x számú (x = a pedagógus által meghatározott szám) feladatsorból, azt az y számú feladatot (y= a pedagógus által meghatározott szám), amelyet meg kell oldani. Lehetőség szerint y ne legyen nagyobb, mint x fele. Így elég nagy tere van a diák választásának.

Egy „normális” diák dolgozat helyzetben nyilván a számára legkönnyebb feladatokat fogja választani. Így nagy eséllyel sikeresebb lesz, mint ha előre kijelölt feladatokat kellene megoldania. Ráadásul biztonsággal kiderül, mit tudnak valójában a diákok. Azok a feladatok, amit kevesen választanak, esetleg senki sem akarja megoldani, mutatják a hiányt, azokat a területeket, amelyekre a diákok nincsenek felkészülve. Tehát elsősorban ott van szükség az ismétlésre, ráadásul az eltérő egyéni szükségletekhez igazodva. A hiányok feltételezhetően nagyobbak lesznek, mint a tudás, az így felépített fejlesztés elhúzódhat, s ezáltal a „szent tananyag” késésbe kerül. Ezen a ponton alakulhat ki a konfliktus. Mi a fontosabb: a tananyag, vagy a gyerek tudása? Vajon mit vár el tőlem a szülő, az igazgató és a szaktanácsadó?

A pedagógus ilyenkor általában magára marad a problémával. Szemben a tananyag mindenek feletti voltával, a szakmaiság azt kívánja, hogy a diák a teljesítmény angyali körébe kerüljön, ehhez pedig a siker vezet1. Hiszen ez adja meg a hozzáértés örömét, hordozza azt az üzenetet, hogy meg tud küzdeni a problémákkal, vagyis biztonságban van. Ezt az érzést pedig gyakran szeretné megélni az ember, ezért erőfeszítéseket tesz, s ez jobb teljesítményhez majd további sikerekhez vezet.

Ha szeptemberben egy diák elhiszi magáról, hogy tőle függ, mennyire lehet sikeres, akkor ez már jó kezdet. A továbbiakban viszont állandó megerősítés kell annak a még új érzésnek, hogy érdemes az iskolában erőfeszítést tenni.

A pedagógus is ember, és ha hatékonynak érzi magát, megsokszorozódik az ereje. A kérdés tehát még mindig nyitott: mit jelent a pedagógus hatékonysága?

Gyarmathy Éva

1http://www.slideshare.net/gyarme/angyali-ordogi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.12.01.
Rossz álom és józan ész – „A puszta hatalmi őrjöngésen kívül semmilyen alapja nincs a félév érvénytelenítésének”
Az egészségügyi helyzet miatt kihirdetett statárium árnyékában, sunyi módon meghozott \"lex SZFE\" pontosan illeszkedik a hatalom durva és folyamatos támadásainak sorába, 155 éves egyetem...
(Forrás: Népszava)
--
2020.12.01.
“Nem mondjuk ki hangosan: ég a ház!” – egy diák véleménye az oktatásról
A tanár választhat: vagy a kerettantervben foglaltakat tanítja meg, vagy az életre készít fel. Ez a választás, ahogy sok minden más kimeríti őt: amikor a fő tantárgyat tanító pedagógus...
(Forrás: Adom diákmozgalom)
--
2020.12.01.
Az iskolát be kell záratni, annyi fertőzött tanár volt- mutatjuk a tanárszűrés tapaszlatait
A lap megkereste a Pedagógusok Szakszervezetét (PSZ) a tesztelés kapcsán, Gosztonyi Gábor alelnök szerint vegyes a kép: sok helyen akadtak olyan tanárok, akik nem vállalták az önkéntes tesztel...
(Forrás: Hírhugó)
--
2020.12.01.
Hajnal Gabriella: Büszke vagyok a pedagógusaink helytállására
Az utóbbi időben számottevően javult az iskolák informatikai felszereltsége, az eszközpark több tíz milliárd forintos támogatásból bővülhetett – mondta lapunknak Hajnal Gabriella. A Klebelsberg...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.12.01.
Fullajtár Andrea egy különös SZFE-s tárgyalásról: „Azóta is hányingerem van”
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai szerint fenyegető trükkel érték el az új vezetők, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek velük az oktatók: azokat rendelték be elbeszélgetésre,...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.12.01.
\"Miközben ellenállunk, adjunk is valamit\" – az SZFE-sek tévéjével elviselhetőbb a bezártság
Az ellenállás és a sztrájk egyik formája lett az online nézhető Sztrájktévé, amelyen hazai filmes nagyágyúk, esztéták, újságírók szabad egyetemi előadásait nézhetjük meg. Ha már...
(Forrás: hvg.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep