2018. június 10. vasárnap, 15:52
A tanári is ember, de nem az a dolga: Készülő Arc
Az utolsó két évben Készülő Arc már nagyon készül, szakállat növeszt, avagy démonira sminkeli magát, és készül a nagy beavatásra, úgyis mint Szalagavató, majd Ballagás. Mellesleg milyen szép magyar találmány ez, kár, hogy már népi lakodalmas lett belőle, mert még az ősök is kikelnek a sírból, hozni a szekérderék virágot, lufit, szárnyas majmot, s a szekérderék nagysága elnyomja a maturandus könnyeit, és már amúgy sem énekel, többnyire gépzenére jár körbe-körbe... (Vass Judit).
Nem elég az érett, együttműködő viselkedést elvárni, hiszen azokat a gyereknek tanulnia, gyakorolnia kell. Ráadásul az sem mindegy, hogy mikor: a különböző érzelmi kihívásokra a gyerekek és fiatalok más és más életkorokban a legfogékonyabbak. Az iskola az ehhez kapcsolódó feladatokra gyakran vaknak mutatkozik, illetve azokat visszautalja a szülőnek (a gyerek „nevelése” a család feladata). Pedig, ahogy itt látni fogjuk, a közösség számos életkori fejlődési feladat tekintetében kifejezetten fontos, és a család által nem helyettesíthető színteret jelent. (Földes Petra)
Kamaszkor, szerelem, szexualitás, krízishelyzet. Milyen következményei lehetnek a testi szerelemnek? Képesek-e dönteni a tinédzserek gyermekvállalásról? Ismerik-e az abortusz lehetséges kockázatait? Hogyan támogathatják őket ebben a szülők és a tanárok? Kérdések és válaszok tizenévesek szemszögéből a K.V. Társulat tolmácsolásában.
A Holdfény királyság kritikáit olvasva, zavarba ejtően eltérő, egészen végletes véleményeket találtam az elragadtatástól egészen a „micsoda zagyvaság!” minősítésig. Szombaton az OFOE Filmklub keretében néztük meg a filmet, a vélemények itt is megoszlottak. Többen azonosultak az én abszolút pozitív véleményemmel, mások kicsit fanyalogtak, keresték a mélyebb gondolatokat, a film egyértelműbb üzenetét. Egyben azért mindenki egyetértett: lebilincselő, szép filmről van szó, hihetetlenül jó zenével, humorral, neves színészekkel, jó gyerekszereplőkkel, fantasztikus képekkel. (Szekszárdi Júlia)
A kamaszkor egyik leglátványosabb változása, hogy a kiskamaszok társas érdeklődése fokozatosan kortársaik felé fordul, oly annyira, hogy pubertáskorra a kortárscsoport válik az elsődleges referenciacsoporttá. A fiatalok kortársaik normáit követik, nekik akarnak megfelelni, kortárs minták mentén alakítják az identitásukat. A kortárscsoport szerepe felértékelődik, és ezzel párhuzamosan megváltozik a felnőttek pozíciója a gyerek életében. (Földes Petra)
Furcsa és lenyűgöző az újabb két díjazott novella. Az egyikben egy magányos kisfiú, a másikban egy magányos öregember áll a mű középpontjában. A Feri rágja a térdét címűnek lírai a hangvétele, Béla bá története inkább groteszk. Rónási Márton és Bárdi István írásának közös jellemzője a sorokból áradó feltétel nélküli szeretet és elfogadás. Igazi karácsonyhoz illő mesék.
Szili Edit írásából egy 11. évfolyamos gimnazista, Zsolti történetét ismerhetjük meg, aki családi körülményeinek megváltozása miatt kerül súlyos lelki válságba. Az eset nem egyedi, olyannyira nem, hogy szinte bármelyik osztályban találhatunk hasonló problémával küszködő kamaszt. A kérdés csupán az, vajon osztályfőnökként képesek vagyunk-e diákunk krízisének olyan pontos regisztrálására, mint ahogy azt a szerző teszi.