2011. szeptember 7. szerda, 7:44
Mit nem teszek egy tanteremben?
1986-ban kezdtem tanítani, de egész életemet iskolákban éltem le. A pedagógusoknak etikai kódexük akkor se volt, nincs ma sem, de léteztek le nem írt szabályok, normák. A legtöbbet édesanyámtól, az egyszerű falusi tanítótól kaptam, hiszen ezek a normák mindennapi életünk alapjait képezik, emberségünk mutatói. Ezért címszavakba szedve összeírtam a számomra legfontosabbakat és kitűztem az íróasztalom fölé. Hogy sose felejtsem el, miért lettem pedagógus! (Leiner Károly)
A szerzőpáros egy a pedagógusok túlnyomó többségére jellemző jelenséget ír le. A két tanár a pályán töltött évek során ugyanis azt tapasztalta, hogy a pedagógusok többsége a munkájában felmerülő gondok okait (az adott politikai kurzustól függetlenül) szinte kizárólag a külső körülményekben, és sohasem önmagában találja meg. Állításuk szerint pedig "a jelenleginél jobb közoktatás biztosítéka lehetne egy egészséges ön- és helyzetképpel, magabiztos intellektuális háttérrel rendelkező tanártársadalom." (Élet és Irodalom, 2014. szept. 12. 8. o.)
Az előítéletesség, az idegengyűlölet napjaink feszült társadalmi hangulatában érzékelhetően felerősödött. Ezért lehet rendkívül hasznos a diákjainkkal beszélni a témáról frázisok nélkül, saját élményekre támaszkodva és azt tudatosítva, hogy bárki kerülhet olyan helyzetbe, ahol idegenként kezelik. A nápolyi kisdiákok szövegeiből választott szemelvény különösen alkalmas arra, hogy felvessük, megvitassuk, feldolgozzuk a témát nem csupán a kisiskolás korosztállyal.
A közép- és főiskolás diákok társadalmi célú reklámfilmjei rendkívül szellemesen jelenítik meg az esélyegyenlőség és a romaintegráció bonyolult problémakörét. Honlapunkon több tucat film közül mutatunk be hármat, abban a reményben, hogy minél több tanárhoz és diákhoz eljutva segítenek majd a szemléletformálásban. Taneszközként is felhasználhatók társadalomismeret, etika és/vagy osztályfőnöki órákon.