2017. január 3. kedd, 17:23
PSZICHOháttér 22. – Krízisben
A krízis még nem vészhelyzet, és nem is feltétlenül baj. Lehet akár a természetes fejlődés része is, és mint ilyen, inkább lehetőségként, mint zavarként érdemes azonosítani. Abban a szemléleti keretben azonban, amelyben a problémát is bajnak tekintik, miközben csupán feladatot jelent, a krízisből is jó eséllyel vészhelyzetet lehet generálni. A krízis ugyanis feladatok megoldását kívánja, kihívást jelent, amihez igen komoly lelki és szellemi erőket kell mozgósítani. Éppen ezért nem népszerű műfaj, általában igyekszünk is elkerülni, és ezzel csak még nagyobb válságot, akár komoly bajokat idézhetünk elő (Gyarmathy Éva).
Fontos lenne tisztában lenni azzal, hogyan fordulhatnak rosszra a legjobb szándékok, ha nem előzi meg őket alapos és szakszerű kutatáson alapuló hatástanulmány. Nem engedhető meg, hogy nem a szakmai hozzáértés, hanem pártszimpátia, netán személyes érdekek és érzelmek alapján történjenek a „feladatleosztások”. Hatalmas károkat okozhat például a „reflektálatlan jószándékok” vezérelte decentralizáció, és kontraproduktívvá válhat egy megreformált előmeneteli rendszer, ha a valós problémák helyett a saját buborékvilágában élő továbbképző ipar lesz az alapja. (Szávai István)
Ez a rendszer azzal trombitálja tele az ifjak füleit, hogy a jövő kihívásai kiszámíthatatlanok, a világ pedig túl gyorsan változik, s így maguknak kell megpróbálniuk eligazodni ebben a zajban (lásd önszabályozó tanulás, önértékelés, önkibontakoztatás, önaktualizáció stb.) és legfőképp alkalmazkodni, bármihez alkalmazkodni. Legalábbis ez volna a (mások által) progresszívnek tartott oktatáspolitikai vízió. (Tóth Tamás Május)
A Pagony Kiadó Tilos az Á könyvei között jelenik meg a Vészkijárat című sorozat. A megjelenő regények a tizenéveseket erősen foglalkoztató témákat dolgoznak fel, és az eddigi tapasztalatok szerint alkalmasak az osztályfőnöki (esetleg az etika) órákon történő feldolgozásra. A most induló cikksorozatban ehhez kíván segítséget nyújtani a szerző. Az első bemutatott regény az önbántalmazás problémájával foglalkozik (Vinczellér Katalin).
Az integráció ma a társadalom egyik legsúlyosabb problémája. A megoldásra való igény egyre erősebb, mivel a problémák lassan kritikus méreteket öltenek. A hatósági eszközök túltengése, az egyre szélsőségesebb megoldások körvonalazódása nem fog megoldást hozni. Csak a pedagógia teremthet sikeres integrációt. Nemcsak a gyerekeknél, hanem a szüleiknél is, akik úgy nőttek fel, hogy az iskola nem tudott valós tudást, fejlesztést adni nekik. (L.Ritók Nóra)