2 610 üzenet

1. márta szerint:

   2003.04.16. 12:18

   Nem tudom ki olvasta a tegnapi Népszabadságban a cikket a kétszintű érettségiről. Mégis hogy képzelik ezt a vendégtanulói státuszt Mi pl. kistelepülésen vagyunk egyedüli középiskola. Ez azt jelenti hogy pl. aki földrajzból akar emelt szintű érettségit tenni az a harmadik szünetben átutazik a nem tudom melyik településre ahol pont tartanak ilyen felkészítést és a negyedik szünetben visszautazik Ez még egy városon belül is nehéz. A másik dolog pedig: hogy lehet ilyen kijelentést tenni, hogy a kistelepülések középiskolái eddig sem tudtak kellőképpen felkészíteni minden tárgyból, tehát nem nő tovább az esélyegyenlőtlenség. Ezt kikérjük magunknak, ne írjanak le minket ab ovo. Azt gondolom minden pedagógus, függetlenül attól, hogy Budapesten tanít vagy Csajágaröcsögén, erején felül dolgozik azért, hogy a legjobbat hozza ki abból a gyerekből, legyen az elit gimnázium vagy kisegítő iskola.

   Válasz
2. Péter szerint:

   2003.04.21. 10:00

   Kedves Juco A véleményem valóban kisarkított, … én magam sarkítottam ki, mert lekerekítve nem tartom érdemesnek elmondani. A lekerekített vélemények által semmi sem fog megváltozni. Az iskolák környékén valóban nem minden rossz, de ha az alapvető feltételek és körülmények rosszak, akkor majdnem mindegy, hogy mi a jó. De Nem szükséges a korcsoportos elszigetelés (ez pusztán egy életidegen hagyomány), nem fontos az órarend, mert az a legritkább esetben illeszkedik a valódi igényekhez, nem szükségesek a gyorsan avuló tankönyvek (azok inkább szamárvezetők, semmint inspiráló források). Épp ezek a legfontosabb elemei annak a paradigmának, ami súlyos cserére szorul. Az sem egy új paradigma része, hogy feltöltjük az iskolákat számítógéppel és rákapcsoljuk a világhálóra (ez persze fontos), az új paradigmának az a fontos eleme, ha megtaláljuk ebben az iskolában az új szerepeket, és az új kanavászokat. Szeretettel Péter

   Válasz
3. Béla szerint:

   2003.04.23. 10:20

   Ajanlom figyelmetekbe az [iskola] levelezolistat
   Tanulok es szuleik, tanarok kozos kozhasznu foruma.
   A lista mar negyedik eve valtozatos temakkal mukodik, tobbek kozott:
   – Problemas nevelesi-oktatasi helyzetek.
   – Osztalyozas, ertekeles
   – Nyelvtanulas
   – Tanulasi es magatartasi zavarok
   – Iskolai hazirend
   – Alkoto munkakozossegek, kozhasznu alapitvanyok bemutatkozasa
   – Programok, rendezvenyek
   – Iskola tipusok, tovabbtanulas
   – Tehetseggondozas, tanulmanyi versenyek
   – Iskolai felszerelesek, konyvek
   – Kozhasznu informaciok, palyazatok, felhivasok
   – Tippek-trukkok
   – Magyar es kulfoldi iskolai tapasztalatok
   Feliratkozni az
   iskola-subscribe@yahoogroups.com
   cimre elkuldott tetszoleges tartalmu es targyu levellel lehetseges,
   erre kapsz egy megerositest kero
   „Please confirm your request to subscribe to iskola”
   targyulevelet a Yahoo Groups valtozatlanulvissza kell kuldeni.
   Ezaltal sikeresen fel is iratkoztal.
   Utana bemutatkozni, cikket irni a iskola@yahoogroups.com cimen lehet.
   Varlak benneteket
   Bela, a lista alapitoja
   

   Válasz
4. Péter szerint:

   2003.04.24. 05:48

   Keves Márta Csak Neked merem elárulni, én sem tudom a megoldást. G.B.Shaw mondta egyszer valakinek, aki arra utasította, hogy csak azt a művet kritizálja, aminél jobbat tud alkotni: „Attól, hogy nem tudok friss tojást tojni, még nagy biztonsággal tudom megállapítani egy tojásról, hogy záp.” Én sem tudok friss tojást tojni. De Ha elegendően leszünk, akik szembe merünk nézni a saját iskoláztatásunk valódi következményeivel, a pedagógiai kudarcaink okaival, a megcsontosodott gondolatainkkal, a hiedelmeinkkel a változtathatatlanságokkal kapcsolatban, akkor talán együtt kitalálunk valamit. Az össznépi beszélgetés nekem is utópisztikusnak tűnik. Feltehetőleg kicsit több strukturáltságnak kell lenni az új formá(k)ban. Abban viszont biztos vagyok, hogy nincs végső megoldás, még ha az iskoláztatás jelenlegi formája évszázadok óta ebben a hitben leledzik önmagát illetően. Szeretettel Péter

   Válasz
5. márta szerint:

   2003.04.24. 11:32

   Kedves Péter Tulajdonképpen egyet tudok érteni veled,csak nem igazán látom a megvalósíthatóságát. Ha jól értem, egy olyen „össznépi beszélgetésként” képzelném el,ahol kölcsönösen tanulnánk egymástól tanár és diák. Kicsit utópisztikusnak tűnik, de lehet hogy így működhet a jövő sikeres iskolája Mindenképpen a kisarkított dolgokból kerekednek aztán a végső megoldások.

   Válasz
6. Juli szerint:

   2003.04.25. 05:22

   Kedves Béla Köszönjük az ötletet, élünk a lehetőséggel.

   Válasz
7. Juli szerint:

   2003.04.25. 05:39

   Malfának sok mindenben igaza van. De a világot nem lehet leváltani Ebben az ellentmondásos,l felgyorsult, manipulációval teli világban kellene boldogulnunk ezekkel a gyerekekkel, ezekel a szülőkkel, ezekkel a feltételekkel stb.. .Ha már addig eljutunk, hogy kommunikálunk akár elektronikusan is közös gondjainkról, már kicsit több lehet az esély a változásra. Ezért örülök, hogy megindult az érdemi diskurzus ebben a rovatban. Az oktatáspolitikának címzett kérdésekre már van válaszadó, és Márta korábbi kérdésére reagálva próbálom a szülőegyesület illetékeseit is szóra bírni.

   Válasz
8. malfa szerint:

   2003.04.25. 10:42

   Kedves Mindenki.
   Olvasgatva a fórumot, néhány gondolat kikívánkozik belőlem.
   Szerintem addig semmi sem fog változni, amíg az oktatáspolitika olyan, amilyen. Ha majd egyszer lesz hosszú távú koncepció, stabilitás legalább 8-12 évig, akkor van esély a változásra. Ezt például onnan látjuk majd, hogy a változások a tanárképzésben kezdődnek; tehát megtervezem egy új tárgy bevezetését, elindítom a szakos képzést, majd 5-6 év múlva bevezetem a tárgyat, amit előtte már néhány normál iskolában kísérleti tantervként kipróbáltam és finomítottam. (Mostani gyakorlat: kitalálok egy tárgyat, kipróbálás nélkül bevezetem, jó pénzért akkreditált továbbképzéseket indítok, ha mégsem működik, akkor „integrálom” valamelyik klasszikus tárgyba; mert azt mégsem mondhatom, hogy hülye voltam) A pénzügyi részről ne is beszéljünk: a minisztérium határoz, a fenntartó fizet, nincs elég pénz, mindkét fél a másikat hibáztatja.

   Válasz
9. malfa szerint:

   2003.04.25. 10:43

   Szülők és tanulók. Itt a fórumon vázolt „álomiskola” megvalósulása nem csak a pedagógusokon, illetve a pedagógus képzésen múlik, bár ennek jelentős szerepe lenne benne. Vitatkozhatunk rajta, de szerintem a gyerek 2-3 éves korára sok minden eldől, többek közt az ismeretszerzésre vonatkozó attitűd is. Nem biztos, hogy minden gyerek önként kapkodni fog a még oly korszerű ismeretekért is, és az sem biztos, hogy ezt majd minden szülő erősíteni fogja gyermekében. Ráadásul (sajnos) a gyermek formálásának egyik legbefolyásosabb közege, a média sem a tudáshoz való pozitív viszonyt erősíti. Tudom, az alternatív iskolák eredményei ennek ellentmondani látszanak. Ezzel kapcsolatban azonban egy dologról ne feledkezzünk meg; az alternatív iskola olyan területen működik, ahol ő valóban alternatívája mondjuk tíz hagyományos iskolának. Ez pedig, akár elismerjük, akár nem, szelekcióhoz vezet. Nyilván azok a szülők választják ezt a lehetőséget, akik eleve elkötelezettek a gyermekük boldogulása, tudása irányában. Nem biztos, hogy az adott módszer ennyire sikeres lenne, ha már nem alternatívaként működne.

   Válasz
10. Péter szerint:

    2003.04.26. 03:32

    Nem tudom, hogy igaza van-e Malfának, de az attitüdje közel áll hozzám. Ugyanakkor inkább vitára serkent az, amit ír. Szerintem nem az oktatáspolitikán múlik a pedagógia jövője, hanem az oktatáspolitika elszenvedőin: gyermekeken, szülőkön, pedagógusokon, s mivel legalább az egyik kategóriába mindanki beletartozik, de legtöbben kettőbe is, nyugodtan mondható, hogy az iskola, iskoláztatás helyzete a társadalmi közállapotoktól függ igazán. Az etikai, esztétikai értékek zsigeri szinten működő normarendszerétől, a nyitottságtól, a szolidaritástól, az autonómiától. Amíg mindezek tekintetében súlyos válságban van a felnőtt társadalom, minden erőfeszítés (esetleg mártíromság) hiábavaló, mert alapvetően hiteltelen a gyermekek és fiatalok szemében. Leváltani persze sem a világot, sem a népet nem lehet, de felváltani igen. Az is bizonyosnak tűnik, hogy a tanárképzésnél kell kezdeni, de hát (kénytelen vagyok általánosítani) épp a képzők szorulnának a legnagyobb mértékű átképzésre. S ha már újra magamra borítottam a forróvizes dézsát, kerek-perec kimondom: kellene végre egy olyan pedagógusképző intézmény, amely alkalmas volna megszakítani ezt az ördögi kört, de ha mégsem, akkor legalább az ott kiképzett szakemberek jól járnának, mert majd megfizetné őket az üzleti szféra a saját képzési rendszereiben. Péter

    Válasz
11. malfa szerint:

    2003.04.26. 04:12

    Egyetértünk.
    Megjegyzés:
    „szerintem nem az oktatáspolitikán múlik a pedagógia jövője…”
    Szerintem sem. Már csak az a (költői) kérdés, mire akkor ez a komoly apparártus

    Válasz
12. Péter szerint:

    2003.04.26. 06:00

    Talán arra, hogy ha végre azok, akiken múlik a jövő, megfogalmazzák a feladatokat, az apparátus, ahogy az a szerepe szerint való, szolgálattételként megoldja azokat.

    Válasz
13. Juli szerint:

    2003.04.26. 06:50

    Persze, hogy nem az oktatáspolitikán múlik az egész, de a feltételek biztosításában azért komoly feladata van. Azt hiszem, hogy minden nagyszerű és kevésbé nagyszerű kezdeményezés hamvába hal, ha a pedagógusok többségének ilyen szörnyű rossz a közérzete, ilyen általános a bizonytalanság és bizalmatlanság. Egy aktuális országos (reprezentatív) vizsgálatból kiderül, hogy a pedagógusok 72 százaléka tart minden intézményi változástól, mert úgy véli, hogy valamennyi új elem az ő munkaterheit növeli, az iránta támasztott követelményeket fokozza. Ezen a jelenségen azért el kellene gondolkodni.

    Válasz
14. Péter szerint:

    2003.04.26. 09:05

    Úgy érzem, mintha éppen ezen gondolkodnánk itt együtt. A pedagógus társadalmat pedig nem az oktatáspolitika fogja kiszabadítani a rossz közérzete, a bizonytalansága és bizalmatlansága börtönéből, hanem csakis saját maga (esetleg a szülőkre számíthatnak, ha megnyerik őket). Belátom, ez elég reménytelenül hangzik, főleg ha számításba vesszük, merjük számításba venni a (társadalmi, helyi társadalmi, sőt tantestületi szinten is meglévő) kiskorúsításnak a mértékét, amihez képest a nemzet napszámosa megjelőlés igazán hízelgő volt. Amíg ez nem történik meg, addig az oktatáspolitika csak a börtönkosztról, a sétaidőről stb. döntve biztosíthatja a feltételeket.

    Válasz
15. Nagy László szerint:

    2003.04.26. 09:42

    Helló
    Most találtam meg a honlapot, miután a tanforumon bejelentkeztek. Egyenlőre érdekesnek tűnik.
    Más: Baraka program (Önismeret Oktatásszervezési Bt.) vel vigyázzatok két éve az egyik iskolában, ahol tanítottam ment a baraka program: osztályfőnöki órákat tartottak fiatalok. Nem tudták a gyerekekt megfogni … Némelyik óra szerintem egyenesen botrányos volt. Végül az volt, hogy az előadó két-három tanulóval foglalkozott a többiek ordítoztak stb. Tavaly kiirtak egy pályázatot, amin meglehetett volna nyerni a videokazetta sorozatukat 2000 Ft nevezési díjért 6 kazettát . Érdekes módon nem nyertünk … És nem látszott sehol, hogy volt e nyertes, vagy csak „balekok”.

    Válasz