Csobánka Zsuzsa: A zöld szandálom, a hajtincsed és az ujja – ami a szilvafán túl van

A Semmi-projekt Csepelen

Évek óta hiszek abban, hogy a magyartanítás reformra szorul, és mindennapos munkám során igyekszem ezt szem előtt tartani. Eddig elsősorban a kortárs irodalom órai jelenlétében hittem a drámapedagógia és a kooperatív csoportmunka mellett, de idén úgy éreztem, mindez kevés, az e-learning bevezetése is elkerülhetetlenné vált. A Scolar Kiadónak hála tudomást szereztem Janne Teller Semmi című regényéről, mely minden szempontból ígéretes volt, és 2011 novemberében a Jedlik Ányos Gimnázium 10.a és 10.c osztályával nekiláttunk a projektnek.

Janne Teller azt nyilatkozta, hogy már az teljességgel meglepő volt számára, hogy ma Európában egy olyan könyvet, amelyben nincsenek trágár szavak és szexuális tartalom, pusztán az általa előtérbe helyezett gondolatok miatt be lehet tiltani. Joggal merül fel a kérdés, hogy egy ideig betiltott, majd Dániában kötelezővé váló kortárs ifjúsági regényt miért tartok indokoltnak bevinni magyarórára. Azonban a Semmi szenvtelen és kimért stílusban megírt brutalitása kevésbé fontos, mint a mélyebb rétegek, vagyis annak a kérdésnek a körbejárása, mi értelme az életnek, egyáltalán bárminek.

A regény 14 éves diákjai egy osztálytársuknak, Pierre Anthonnak szeretnék bebizonyítani, hogy van értelme az életnek, és halomba gyűjtik a számukra legfontosabb dolgokat. A Fontos Dolgok Halma azonban idővel nem csak zöld szandálból vagy levágott hajtincsekből áll, és az egyre súlyosabb dolgok hatására a gyerekekben drámai változások mennek végbe, a bizonyítás tragédiába torkollik. Az ifjúsági regényekből ismert gyermeki kegyetlenség nap mint nap jelen van az iskolákban is. Homokba dugnánk a fejünket, ha mindezzel nem foglalkoznánk. Janne Teller regénye kitűnő apropó, hogy a diákokkal őket valóban érintő kérdésekkel foglalkozzunk.

A dán kötelező olvasmány nem csak „lógott a levegőben”, hanem a felvilágosodás korához illesztettem, Voltaire: Candide című tézisregényével párhuzamba állíthatónak gondolom a művet. De hiszek abban is, hogy az élet értelmét kereső mű bármikor és mindig aktuális lehet, és kell legyen. Mindezzel szerettem volna igazolni, hogy az irodalom lehet életszerű és izgalmas, hogy igenis megszólíthatja az olvasót. Hogy a 21. században más módszerek és eszközök használata is sürgetővé vált a frontális oktatáson kívül, melyet nem kárhoztatok, de kizárólagosságát nem tartom mindig célravezetőnek.

Az IKT PIL (Partners in Learning) Akadémia 2011-es konferenciáján hallott új 5 pontos tanulói „elvárások” mentén haladtam, vagyis úgy alakítottam a projektet, hogy a következő öt szempont mindig előtérbe kerüljön: 1. tudásépítés, 2. együttműködés, 3. IKT használat, 4. valós problémák megoldása, 5.önszabályozás.

A projektet 10 órára terveztem, végül 9 alkalom lett. Az előre kigondolt feladatokon és módszereken az osztálytól és a csapatoktól függően változtattam olykor, meghagyva a projekt rugalmasságát, életszerűségét. (2011. november 8-24.) November 29-én tartottuk a projektnapot.

A csapatok kialakulása után csendkirályt választottunk, megbeszéltük az állandó feladatokat (naplóírás, önértékelési lap kitöltése, egy tárgy választása csapatnévként, mely szereplésével a végén fotósorozatot kellett készíteniük). Még a projekt kezdete előtt, előzetes szorgalmiként megírhatták személyes reflexióikat, ennek mentén folytattuk az órát. Párban megbeszélték a könyvről való véleményüket. A csapat két párja közös metszéspontokat kellett, hogy összegyűjtsön, végül osztályszinten is megnéztük, melyek azok a dolgok, melyek legtöbbször szerepelnek. A legnagyobb egyetértés abban volt, hogy Pierre Anthonnal sokan egyetértenek, illetve „a regény morbid, elvont, az eleje unalmas, de fokozatosan durvul.” A C osztályban kevesebb idő maradt erre a feladatra, ezért az osztállyal közösen beszéltük meg, a legtöbb ember által elfogadott jellemzők: nyomott légkör, unalmas kezdés, sokkoló, egyre durvuló cselekmény, elgondolkodtató. Abban is megegyeztek, jó, hogy nem korábban olvasták a művet. Mindezzel párhuzamosan megbeszéltük, hogy a Facebookon létrehozunk egy-egy osztálycsoportot, ahol a feladatokról kapnak értesítést.

Pókhálóábrával összeszedtük, kinek miről szól a regény, pl. élet értelméről, gyermeki kegyetlenségről, semmiről, csordaszellemről, felnőtté válásról, gyűlöletről, barátságról. Majd egy improvizációs gyakorlattal folytattuk bemelegítésként. A mű első három mondatából kellett kiemelni egyet, mely mint végszó jelent meg a rövid improvizációban. „Semminek semmi értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Előtte beszélgettünk arról, milyen elvárásokat szül egy ilyen indítás (passzivitásra utal, sejteti, hogy szokatlan lesz a szöveg, belevág a közepébe, többségüknek felkeltette az érdeklődését, az osztályok harmada viszont inkább elutasító lett ettől). Házi feladatul azt kapták, csapatonként írjanak egy 5 mondatos ajánlót a Pesti Estbe vagy az Exitbe, melynek helyesírási hibáit később csapatosan javítottuk ki.

Ezt követően a szülői elvárások kerültek középpontba. Minden csapat minden embere összeírta, tőle miket várnak el otthon, és ez milyen céllal történhet, vagyis mit remélnek a szülők. Aztán párba rendeződtek, megbeszélték tapasztalataikat, és összeírták a négy elvárást. Végül a 4 fős csapat rendeződött vissza, és ott kellett gondolatokat cserélni. Pl. pontosság – megbízhatóság, házimunka – jó háziasszony, mindent megtevés – céltudatosság.

A csapatok által összeírt elvárásokat átadták egy másik csapatnak, melynek az volt a feladata, hogy a négyből hagyjon el kettőt, de gondolja végig, milyen következményekkel jár ez. A kettő közül az egyik olyan legyen, amit ők is elfogadhatónak tartanak, a másik olyan, amelyet nem. Pl. szoba kitakarítása – rend és tisztaság lesz, tanulás – sikeres felvételi, tisztelettel beszélni – velünk is tisztelettel fognak, ne dohányozzon – egészség. Volt néhány, ami megrökönyített sokunkat: egyáltalán ne barátkozzon fiúkkal – kihívóan fog öltözködni, versenyeken mindenképp győzzön – túlhajtja magát, iskola után azonnal menjen haza – antiszociális lesz.

Szövegalkotási, kreatív írásgyakorlatként a regény idejének elemzését, a 14 éves korukbeli érzelmeik leírását és egy blogbejegyzést kértem a nyolc évvel későbbi életpillanatról. Az időelemzéshez bevezetésként Szabó Lőrinc Nyár című versének szavait osztottam ki minden csapatnak, a feladat az volt, hogy egy értelmes verset kell belőle összerakni. Nagyon sokféle és nagyon jó megoldás született. A csapatmunkát élvezték, minden szót felhasználtak, pezsgő, vidám hangulatban telt az óra eleje.

A hippi témához kapcsolódóan, hiszen Pierre Anthon szülei azok voltak korábban, egy érvelési gyakorlattal folytattuk a munkát. Minden csapat választott valakit, akit felkészített arra, hogy a hippi életmód mellett vagy ellen érveljen. A diákokat kértem, hogy figyeljenek az érvelők testbeszédére, előadásmódjára, érveikre, a szöveg logikus felépítésére stb., és ezek alapján szavazzanak. Ugyanez az óra a másik osztályban verseny nélkül zajlott, a nyolc csapat mindegyik előadóját elemeztük külön-külön, majd javaslatokat tettünk nekik, hogy lehetne meggyőzőbb az előadásuk.

A helyszíneket először fantáziagyakorlattal vizsgáltuk. Körbeültünk, és „ami elhangzik, igaz”-szabályt követve egy taeringi sétára invitáltam őket. Végigmentünk az utcákon, be az iskolába, aztán el a fészerhez. Közben mindenki megszólalhatott, továbbvihette a helyszín bemutatását. Az általuk elképzelt szituációban ott voltak a média emberei is. Szerettem volna hallatni velük, miket beszélnek az emberek, de az osztály éppen nem volt túl befogadó, elnevetgélték a gyakorlatot. Helyette olyat játszottunk, hogy bekiabálok egy helyszínt a regényből, és minden kiáltás után az adott helyszínnek megfelelő szituációba kellett rendeződniük, pl. iskolai szünetben a folyosó, temető, templom. Egy érintésre egyes szám első személyben elmondták, éppen mire gondolnak. Majd újra csapatban dolgoztak, minden csapat egy általa kiválasztott helyszínt kellett, hogy megjelenítsen állóképben.

Minden csapatnak kiosztottam a szereplők neveit és a fontos dolgokat. Az volt a feladatuk, hogy párosítsák őket. Majd szerephálóban vizsgáltuk a viszonyokat, hosszan taglaltuk, ki hol áll, miért ott, miért úgy.

A szereplőkhöz kapcsolódóan tartottunk egy szülői értekezletet, ahol a gyerekek szüleit játszották a diákok. Először ugyanannyian ültek mindkét oldalon, meghatározott vélemény mellett kellett érvelniük, utána azonban változtathattak, átülhettek a nekik tetsző oldalra. A regényhez kapcsolódó téma, hogy elengedjék-e Amerikába a gyerekeket, nagyon megfogta a diákokat, valóban elgondolkodtak, és óra végén többen mondták, jó óra volt, élvezték.

Házi feladatként azt kapták, hogy csináljanak Facebook-profilt egy szereplőnek, és a szereplő üzenőfaláról derüljenek ki a tulajdonságai. Beosztottuk, ki melyik szereplőt kapja.

A mű értelmezési horizontjához Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról című egypercesét hívtam segítségül, mely felolvasása után az egész óra a szöveg elemzésével telt, illetve a kapcsolódási pontok keresésével. Hogy vajon mi célja lehet a művészetnek, és mai világunkban egyáltalán hol van helye. Nehezebb volt, mint gondoltam, elfáradtak a végére.

A Facebook-profilok bemutatásának napja volt ez. A csapatokból egy-egy ember bemutatta a szereplőt, és annak üzenőfalát. A többiekkel azt vizsgáltuk, jogos, helyénvaló, igazolható-e minden tulajdonság és bejegyzés. Rendkívül találékonyak voltak, izgalmas megoldások születtek.

Ez pedig előidézett egy izgalmas beszélgetést a saját családjuk, szüleikkel való viszonyuk helyzetéről, igaz, voltak, akik hátul nem vettek részt a beszélgetésben, de az osztály nagyobb része legalább figyel.

A projekttermékek elkészítése, a fotózás, illetve a paravánok „feldíszítése” következett. Döbbenetes élmény volt egy nagy csapat tagjaként dolgozni. Hoztam a kinyomtatott írásokat, szinte magától működött minden, egyedül találtak segítőket maguknak, felbomlott a kötött csoportmunka, mindenki ott segített, ahol tudott. A végén még annyit kértem, írjanak pár sort arról, hogy érezték magukat az órák, a projekt során.

Előzetesen a Facebokon eseményt hoztunk létre a paravánok kiállításának alkalmából, amelyre meghívtuk az iskola valamennyi diákját. A tanárokat az e-naplón keresztül invitáltam a paravánok megtekintésére. Egy héten keresztül minden szünetben volt valaki a paraván előtt, kollégák kerestek meg, kérdezősködtek, és gratuláltak. Az igazgatóság részéről csak a helyettes jelzett vissza, ő azonban annyira belelkesedett, hogy egy péntek délután ott maradtunk, és hosszabban meséltem, illetve megmutattam neki is a gibber.hu használatát. Most a könyvet olvassa, csakúgy, mint az iskolapszichológusunk.

Függelék

Szövegek a Csubakka projektfalra
Személyes vélemények a Kaktuszok projektfalán
Parfüm napló
A projekt képei