OFOE Filmklub pedagógusoknak és szülőknek 3.

Az OFOE Budapest Filmmel közös filmklubjának következő találkozója február 16-án, 16.00 órakor lesz a Kino moziban (Szent István krt.16,).

Ez alkalommal a Ben X című belga-holland filmet nézzük meg.

Ismét lesz lehetőség a film megtekintése utáni beszélgetésre.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Belépő díj: 500 Ft

A filmről

A Ben X megindító történet egy fiatal fiúról, egy lánnyal való különleges kapcsolatáról, valamint egy apáról és egy anyáról, akik bármire képesek lennének, hogy gyermeküket megóvják a kegyetlen világtól. A film egyre jobban beszippantja a nézőt a maga lenyűgöző világába, miközben olyan időszerű témákat feszeget, mint a zaklatás, a serdülőkori öngyilkosság és a drogfogyasztás, az elszigeteltség és a meg nem értettség, a válás, az agresszió és az enyhén értelmi fogyatékosokat sújtó diszkrimináció.

Az autista Ben életét furcsa rituálék szerint éli. A saját zárt világa egyben egy internetes szerepjáték világa. Valódi élete valóságos pokol: az iskolában két fiú zaklatása szinte halálos fenyegetést jelent a számára. Ben ezért gyilkosságot tervez. Az interneten megismerkedik azonban egy lánnyal: Scarlite-tel, aki felborítja eredeti elképzeléseit…

A főszereplő autizmusa lényegében azon kihívások metaforája, amelyekkel napjaink fiataljainak nap mint nap szembe kell nézniük.

A Ben X technikai szempontból is különleges mint az első olyan film, amelyben a rendező virtuális térben mozgó virtuális szereplőkkel dolgozott. A Codemasters cég ArchLord nevű szerepjátékában játszódó részeket online vették fel: a játékosok a rendező utasításai szerint irányították a karaktereket. A jeleneteket ezután az élőszereplős képek közé illesztették.

A rendező, Nick Balthazar bevezetője Ben X történetéhez

„Egyesek úgy tartják, hogy nem te találod meg a történetet, hanem az talál meg téged. Az én esetemben ez történt.

Egy verőfényes délutánon Brüsszelben valaki megkérdezett, hogy nem akarok-e könyvet írni. Ekkortájt történt, hogy egy 17 éves fiú leugrott a genti Gravensteen várból és meghalt. Később kiderült, hogy a fiú enyhén autista volt. És az is, hogy zaklatói jóformán halálra gyötörték.

Pár nappal később olvastam a fiú anyjával készült interjút. Soha nem fogom túltenni magam azon, ami történt – mondta. Vérzett a szívem érte. Még aznap éjjel elkezdtem írni egy történetet. Úgy gondoltam, hogy ez ugyan igazi megnyugvást nem adhat a számára, de együttérzést és megértést igen. A történet azoknak a zaklatásáról és kínzásáról fog szólni, akik nem tudják megvédeni magukat.

Legépeltem a címet: Niets Was Alles Wat Hij Zei. (Magyarul: Semmi volt minden, amit mondott.)
De ennek olyan könyvnek kell lennie, amit el is olvasnak: éetehetetlennek, teli feszültséggel, meglepő fordulatokkal, akár egy thriller. Legyen olyan, mint egy film – gondoltam. Hiszen filmeket mindenki szereti…

Valamivel később találkoztam Roel Vanderstukkennel. Az ő ötlete volt, hogy a történetemből létrehozzunk egy színházi előadást. Közösen dolgoztunk a produkción, aminek egyszerűen a „NIETS” címet adtuk, ez azt jelenti: „semmi”. A költségvetésünk is éppen ennyi volt. De sok jó lélek segítségének és a fantasztikus színészeknek köszönhetően létrejöhetett az előadás: színház, televízió, videójáték és rövidfilm keveréke Praga Khan zenéjére.

És mintha ez nem lett volna önmagában is egy álom megvalósulása, megkaptam a lehetőséget, hogy elkészítsem életem első filmjét. Nem kisebb céggel, mint a belga MMG stúdióval, valamint profi filmesek legjobbjaival és a nagyszerű színészekkel dolgozhattam együtt, azokkal, akik már a színházi előadásban is szerepeltek.

Soha nem mertem remélni, hogy egyszer saját filmet készíthetek, noha mindig ez volt a titkos vágyan, és egész életemben erre törekedtem.

Aztán egyszer csak találtam egy történetet. Vagy az talált meg engem?

Egyesek azt mondják, hogy a filmkritikus az az ember, aki tudja az utat, de nem tudja, hogyan kell az autót vezetni. Fantasztikus érzés, hogy végre lehetőségem nyílt a volán mögé ülni. Mindörökké hálás leszek azoknak, akik segítettek ebben. Ezt az utat sohasem fogom elfelejteni.

Most már csak azt remélhetem, hogy a közönség számára is hasonló élményt nyújt majd Ben X utazása.

Maradok tisztelettel,
Nic Balthazar”