Az OFOE Budapest Filmmel közös filmklubjának következő találkozója március 9-én, 16.00 órakor lesz a Kino Caféban (Szent István krt.16,).
Ez alkalommal Az osztály című francia filmet nézzük meg.
Ismét lesz lehetőség a film megtekintése utáni beszélgetésre.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Belépő díj: 500 Ft
Részletek filmkritikákból
Laurent Cantet az Arany Pálma mellett Oscar-díjra is jelölt alkotása, egy dokumentarista eszközökkel, aprólékos részletezéssel bemutatott fikciós mű, ám minden bizonnyal tökéletes lenyomata a valóságnak. A jelenetek nagy része a tanórákon zajlik, melyeket sikerült úgy felvenni, hogy nyoma sem volt a legkisebb "kamera-parának" se a tanulók, se a tanárok részéről. A köztük lezajló szóbeli adok-kapok tökéletes hitelességgel pörög. A tanári hangulata hasonlóképpen, szinte dermesztően abszurd a kicsinyes kávépénz ügyekkel, vagy "Neked mi a véleményed?" jellegű szakmai érdeklődésnek álcázott személyeskedésekkel együtt. Aki pedagógus – ők e film elsődleges célközönsége – ismeri ezt. Persze ők nyilván ismerik a magyar megfelelőit is az e film által tárgyalt esetnek, ám úgy hiszem, ennek ellenére tanulságos lehet nekik megtekinteni e francia példát, talán tudnak okulni belőle, hogyan és hogyan ne kezeljük az itt is látható kritikus eseteket. "Normál" nézőnek talán kissé hosszadalmas a film, hiszen nem biztos, hogy mindenki szívesen ül újra középiskolás padba. Bár katarzisélményt nem ad a film, viszont az általa felvázolt problémahalmaz valós, érvényes nálunk is, ábrázolása pedig hiteles: vitaalapnak egészen kiváló.
Hiába a francia – magyar kulturális különbségek, a filmen ez egyáltalán nem érződik. A magyarhoz hasonló problémák, légkör, tanárok, stb. jellemzik Az osztályt. Így szinte ugyanúgy tudunk rajta nevetni, elgondolkodni mintha itthon magyar problémákról magyar szereplőkkel forgatták volna. A film eleji pörgős poénok láttán talán azt gondoljuk, hogy vígjátékkal van dolgunk, de lassan kiderül, hogy nagyon is komoly kérdéseket vet fel a film. Ilyen a "rossz diák" probléma, amikor egy-két gyerek rányomja az osztályra a bélyegét és a tanár szinte betűről betűre tud csak haladni, vagy a Franciaországban egyre aktuálisabb több különböző kultúrából érkező diákok együttléte. Jöjjön valaki Maliből vagy Kínából a problémák mégis ugyanazok.)
A szókratészi tanítási módszert alkalmazó hős franciául beszél diákjaihoz, de a szavak eltérő jelentéstartalma, illetve az azonos fogalmakra használt eltérő kifejezésmódok a kulturális és társadalmi törésvonalak mentén bábeli zűrzavart generálnak, valóságos etnikai földindulást. Mintha a bevándorló gyerekek anyaföldjük tektonikus lemezeit is magukkal cipelték volna, s most ezek gyűrődnének föl a parányi osztályteremben. Persze beleshetünk a tanáriba is, ott épp az egyik régi bútordarab oktatja az osztálynévsort szorongató új kollégát – pont annyi információval, amennyi csak a Mikuláson segíthet: "jó gyerek, rossz gyerek".
Részletek a rendezővel, Lauren Cantettel készített interjúkból
– Souleymane történetét még azelőtt kezdtem el írni, hogy olvastam volna Francois [Bégaudeau] könyvét. Egy olyan sztorit terveztem, ami végig egy osztály falai közt játszódik, mintha egy mikrokozmoszt vizsgálnánk meg. Úgy gondoltam, az itt végbemenő dolgok aprólékos leírása végeredményben magát a társadalmat mutatja be. Amikor bemutatták az előző filmemet, az Asszonyok paradicsomá-t, meghívtak egy rádióműsorba, ahol Francois szintén vendég volt. Részleteket olvasott fel a könyvből, és rájöttem, hogy pont arról szól, amiről én is beszélni akartam. Azonnal megfogott a párbeszédek életszerűsége, Francois bennfentes szemszöge. Tíz évig tanár volt, pontosan tudta, hogy a gyerekek hogyan beszélnek egymás közt, milyen a kapcsolatuk a tanárokkal, hogy működik a rendszer. És rögtön megtetszett a tanár figurája is, ezért akartam, hogy Francois maga játssza el.
– Rögtön eldöntötted, hogy őt akarod vagy gondolkodtál azért hivatásos színészekben is?
– Szinte azonnal eldöntöttem, ő viszont hezitált egy ideig, hogy elvállalja-e. De aztán összeeresztettem a gyerekekkel, hogy improvizáljanak, és két óra múlva már mindketten biztosak voltunk benne, hogy jó színész.
– Dehogy! Sosem unatkoztam, igazi stréber voltam, mindig jelentkeztem. Népszerű voltam, sok barátom volt, egyszóval élveztem. Hozzá kell tennem: szüleim pedagógusok voltak, ezért teljesen másképp viszonyultam a tanárokhoz, mint egy átlagos gyerek. A gyerekek zöme a tanárokban nem az emberi lényt látja, hanem a hatalom és a tudás intézményét.
– Az osztályban ennél tovább is megy. Ott a tanár egyfajta messiás.
– A lehető legemberibbre terveztük a figurát. Számos hibát követ el, például elfogadja, hogy a diákok kritizálják. Mindenképp el akartam térni az utóbbi évtizedek játékfilmjeinek sablonos ábrázolásmódjától, a rendszer bonyolultságát akartam megmutatni, annak ellentmondásaival együtt. Az iskolán múlik, hogy megtaláljuk-e a helyünket a társadalomban, tulajdonképpen ott szocializálnak minket. Egy tanárnak egyrészt autonómiát kell biztosítania a diákoknak, de mindemellett be is kell törnie őket.
Megdöbbentett az a tiszteletlenség, ami az osztály 90%-át jellemezte! Indokolatlanul ráadásul, hiszen jobb, segítőkészebb, empatikusabb tanárt kívánni sem kívánhat egy diák magának. És, bár szülői elmondás alapján a legrosszabb diák is otthon jó és segít mosogatni, számomra felfoghatatlan, hogy mitől lesz ennyire szélsőséges a viselkedése az iskolában. A rendőrnek készülő lány is – mivel rendőrnek készül – talán különbséget tud tenni helyes és helytelen viselkedés között, mégis az osztályozó konferencián tanusított viselkedése felháborítóan illetlen. Én a tanár helyében ez alatt az egy tanév alatt legalább 3-szor felmondtam volna…, úgyhogy hatalmas tisztelet neki (és a hozzá hasonló pedagógusoknak), akik rendületlenül hisznek benne, hogy ezekből a diákokból még válhat tisztességes, becsületes, empatikus felnőtt!
Ebből is látszik, hogy "diákcsínyek" mindig is léteztek, mióta iskolák vannak, s pedagógus mindig is szenvedett egy-egy erős "csíny" miatt, de mára ezek mindennaposak lettek, egyre kisebb gyerekek körére is kiterjedtek, és legtöbbször a szülő a gyereke pártját fogja, s az iskola ellen hangolja akkor is, ha az a gyerek egyszerűen csak kezelhetetlen, rossz, neveletlen.
Ha pedagógus nézi, akkor legfeljebb kap egy kis vigaszt, hogy máshol sem fenékig tejfel az élet. Ha szülő nézné, akkor nem azok nézik, akik eddig is tudták, hogy milyen kínszenvedés egy pedagógus munkája, mennyire szorításban él a vezetés-gyerek-szülő satujában.Azt meg mindig is tudtuk, hogy különböző képességűek, különböző motiváltságúak integrációja nem hozza meg a várt eredményt.
A családnak meghatározó szerepe lenne abban, hogy indítja el a gyereket az iskolába. A család dolga lenne megértetni a gyerekkel, hogy a tanulás az életben való tisztességes (!) boldogulás majd kizárólagos útja. A tanárnak már nem erről kellene győzködni a gyerekeket és nem a fegyelmezéssel kellene minden idejét elvesztegetni.
Persze tisztában vagyok vele, hogy aki olyan családból jön, ahol nincs becsülete a tanulásnak ott ez az útbaindítás majdnem lehetetlen. Itt a gyerek egyetlen esélye az marad, ha valamilyen módon vagy a tanár vagy a diáktársak értékrendje vagy a diák saját szilárd elhatározása vezeti rá őt a helyes útra.
Fantasztikus film. Nagyon-nagyon elgondolkodtató és hiteles. Valahol ijesztő is belegondolni… Ezután sokkal jobban érthető, hogy miért ilyen nagy probléma Franciaországban a bevándorlás, ami persze más nyugat-európai országokban is ugyanígy megvan. Ezen túl hiba azt gondolni, hogy a film csak a franciaországi körülményekről és a bevándorlókról szól – a mai fiatalságról általában is nagyon sokat elárul. Magyarországon (és valószínűleg mindenhol) ugyanez megy a középiskolákban, csak itt a faji kérdés (talán) nincs annyira jelen. Ezt a filmet mindenkinek meg kellene néznie, akit egy kicsit is érdekel, hogy merre tart a világ.
Megmondom őszintén én egy afféle veszélyes kölykök (ami amúgy egy nagyon jó film) francia kópiájára számítottam, de szerencsére köze nincs az amerikai típusú iskolai filmekhez. tetszik a pedagógus hozzáállása és munkája is, valamint, hogy tök hétköznapi kinézetű gyerekeket szerepeltettek.. realisztikus mindenképp! azt is tökjól bemutatja a film, hogy ebben a korban mekkora hülyék a gyerekek. 🙂
Annak örülök, hogy nem az a happy végű, amerikai film volt, ahol jön egy földöntúli képességgel megáldott szuperman tanár, és a bagázsból a film végére arkangyalok kórusa válik. Itt a rossz rossz marad végig, és talán a jó is rosszabbá válik.
Rémes lehet naponta bemenni egy jóra érzéketlen közösségbe, s ott megharcolni, talpon maradni. És nem csak idomítani, hanem megbízható tudást formálni. Mert itt a tanár végül is beszélgetett egész évben, ami nem egy rossz módszer,a mi iskoláinkból talán teljesen hiányzik is a gyerek véleményének, gondolatainak, érzéseinek meghallgatása, és az anyanyelv tárgy alkalmas is erre. De mit csináljon az a tanár, akinél mérhető, egzakt ismereteket kell gyűjteni? Nem véletlen, hogy itt is a matek tanár dobta be a törölközőt leghamarabb.
Bár éreztem némi egymásra hangolódást az osztály és a tanár közt, voltak pillanatok, mikor az aláfestő zene is abbamaradt, ezzel is jelezve, hogy ez most "a pillanat", de év végére sem volt tapintható eredménye ennek a sziszifuszi harcnak. Ha egyénenként voltak is jobb sorsra érdemes fiatalok az osztályban, a hangadó érzéketlenek miatt képtelenek szóhoz jutni, meghatározóvá válni.
A film végén a gyerek nélküli osztály azt az érzést keltette, hogy na végre! Néhány hét nyugalom a tanár életében. Mikor fiatal voltam, az a mondás járta,hogy jó foglalkozás lenne a tanári, csak tanulók ne lennének. Pedig mi tekintélytisztelő nyuszik voltunk a maiakhoz képest.
A filmben bemutatott körülmények között nem lehet tanítani. Legfeljebb megőrizni a gyerekeket, addig se az utcán vagy előzetesben vannak. Az iskola után is funkcionális analfabéták lesznek, legfeljebb utcát söpörni vagy anyagmozgatónak lesznek alkalmasak. Az akkor már tapasztalható, de enyhébb jelek miatt mondtam le a tanításról annak idején. Van egy rég használt de jó szó ezekre a gyerekekre: megátalkodott….
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
