Filmek felnőtteknek gyerekekről

Lazhar tanár úr (Monsieur Lazhar), kanadai filmdráma, 94 perc, 2011, rendezte Philippe Falardeau.

Egy montreali általános iskola alsós osztályának mindennapjait szeretett tanárnőjük öngyilkossága a feje tetejére állítja. A gyerekek egymás között próbálják meg feldolgozni az őket ért tragédiát, s eleinte nem fogadják el az iskolába helyettesítő tanárként jelentkező emigráns algériai pedagógus segítségét. Lazhar tanár úr és kiskamasz osztálya a film végére egymást kölcsönösen segítve képesekké válnak ledönteni a tabukat, és kimondani a kimondhatatlant. 

Az osztály (Entre les murs), francia filmdráma, 2008, rendezte: Laurent Cantet

A film egy osztály, egy osztályfőnök, egy tucat kolléga, pár szülő és az őket egybemarkoló párizsi külvárosi középiskola egy tanévéből készít kivonatot. Az első percekben valaki iszik egy kávét, a tanári kar tagjai röviden bemutatkoznak egymásnak, majd kezdetét veszi a tanév. Közel megyünk az adott osztályhoz – a gyerekekhez és osztályfőnökükhöz – és végig ott is maradunk. Az ő közelségükben lehetünk tanúi az év bizonyos óráinak, eseményeinek, párbeszédeinek, fordulópontjainak. Két órával később pedig eljön a június, befejeződik a tanítás. A film tömény felsorolás arról, hogy társadalmi beidegződéseink hogyan tesznek minket egymás esküdt ellenségeivé.

Srác a biciklivel (Le gamin au vélo), belga-francia-olasz filmdráma, 2011, rendezték: Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne

Egy kisfiú apa/szülőkereső kálváriája a 2011-es Cannes-i nagydíjas mű. A 11 éves Cyril, anyjáról nincs információnk, az őt nevelő nagymama nemrégen halt meg, az apja pedig nem tudja/nem meri, vagy nem akarja a fiát felnevelni. Előbbi tények külön-külön is súlyos traumának számítanak egy tizenéves gyerek életében, de így együtt a biztos elkallódásra kárhoztatnak egy fejlődő jellemet. Mit tehet egy gyerek, akinek az apja – igaz nem kis vívódás után, de – gyereke szemébe mondja: „nem kellesz, nem tudok veled mit kezdeni”?

Ébredés (Broken), angol filmdráma, 2012, rendezte: Rufus Norris

Észak-Londonban játszódó filmben a tizenegy éves Skunk a nyári szünet első napján szemtanúja lesz annak, ahogy az egyik szomszéd egy vélt sérelem miatt kis híján agyonveri a kedves, kicsit zavarodott Ricket. Az otthon, a környék, az iskola álnok tereppé válik a kislány számára. Hiába próbálja őt apja megvédeni csalódásoktól, a naív gyermekkori bizonyosság helyét átveszi a kétely, a bonyolult, meghasadt világban széttörnek az álmok. Az eredeti cím (Broken: hasadt, törött) erre a kiábrándulásra utal.

Nader és Simin – egy elválás története (Jodaeiye Nader az Simin), irán filmdráma, 2011, rendezte: Asghar Farhadi

Nader és Simin egy középosztálybeli házaspár a mai Teheránban. Simin válni akar a férjétől, mert az nem hajlandó elhagyni az országot és Alzheimer – kóros édesapját. Simin elköltözik, lányuk, a 11 éves Termeh Naderrel és az állandó gondozásra szoruló nagyapával marad. rendező bizonyos szempontból Nader és Simin kislányát, a tizenegy éves Termehet teszi meg a film főszereplőjévé: rajta keresztül modellezi a (nemcsak) gyermeki, naiv egyszerűség-eszmény összeomlását.

Ben X, belga-holland filmdráma, 2007, rendezte: Nic Balthazar

Megindító történet egy Asperger-szindrómában szenvedő középiskolás fiúról, egy lánnyal való különleges kapcsolatáról, valamint egy apáról és egy anyáról, akik bármire képesek, hogy gyermeküket megóvják a kegyetlen világtól. Ben életét furcsa rituálék szerint éli, saját zárt világa egyben egy internetes szerepjáték közege. Valódi élete valóságos pokol: az osztálytársai zaklatása szinte halálos fenyegetést jelent a számára. Ben ezért gyilkosságot tervez. Az interneten megismerkedik azonban egy lánnyal, aki megváltoztatja eredeti elképzeléseit.

A vadászat (Jagten), dán filmdráma, 2012, rendezte: Thomas Vinterberg

Lucas, a film főhőse életterének kis közösségében értékelt, kedvelt és elfogadott ember. Baráti köre a helyi vadásztársaság, mely hagyományőrző összejövetelek és fesztelen italozások köré összpontosul. Egy ötéves kislány dacból származó füllentése azonban a pedofília gyanúját tereli rá, és Lucas egyik pillanatról a másikra törvényen kívüli páriává válik. A kisközösség igazságszolgáltatási repertoárja kimeríthetetlen. A ki nem mondottság, a nyílt szembesítés hiánya mérhetetlen feszültségeket gerjeszt, kis híján a halálba üldözi a vétlen áldozatot.

Beszélnünk kell Kevinről (We Need to Talk About Kevin), angol-amerikai filmdráma, 2011, rendezte: Lynne Ramsay

Kevin történetében az a különös, hogy a történetet a gyilkossá vált kamasz anyjának a szemszögéből ismerjük meg. A film erejének bizonyítéka, hogy egy olyan lélekkel kényszerít azonosulásra, aki maga is felelős a fia által elkövetett tömeggyilkosságért. Magára veszi Kevin vétkét, helyette is megéli a bűntudatot, vállalja a büntetést, miközben ugyanúgy képtelen emberi gesztusok érzékelésére, a segítség kérésére és elfogadására, mint a rá oly fájóan hasonlító fia. A film súlyos élmény, amelynek a végéről elmarad a feloldó katarzis. (Nagyon meggondolandó, hogy megtekintsük-e diákokkal.)

Hasta la Vista! Belga filmdráma, 2011, rendezte Geoffrey Enthoven

A Hasta la Vista! képes az Amerikai pite-mozikra jellemző humort és élethelyzeteket valóságossá tenni, és hihetően és szórakoztatóan bemutatni azokat a problémákat, amikkel egy testi fogyatékosnak nap mint nap meg kell küzdenie. A rendező ráadásul azt is eléri, hogy főhőseire ne betegekként, hanem valódi személyiségekként gondoljunk. A film végére garantáljuk, hogy a három srácra nem a fogyatékossága, hanem az egyéb tulajdonságai alapján fogunk emlékezni, és ez nagy szó. A végkifejlet is pompás és felemelő, és a szüzességelvesztős téma ellenére a film egy percre sem válik közönségessé, sőt a végére biztosan rájövünk: ez a film valójában soha nem is a szüzesség elvesztéséről szólt.

Szesztolvajok (The Angels´ Share), angol-francia-belga-olasz vígjáték, 2012, rendezte: Ken Loach

A mese egy furfangos legényről szól, akinek az az ötlete támad, hogy megszerzi az „angyalok jussát” (a film eredeti angol címe: The Angels´ Share), ami nem más, mint néhány üveg a világ legdrágább whiskyjéből. Terve megvalósításában elkíséri Robbie-t három valóságos angyal, pontosabban három kilátástalan sorsú, elesett de mégis nagyon szerethető figura. A terv beválik. Robbie és családja elindulhat egy boldogabb jövő felé, minden kisszerűség és gonoszság elmarad mögöttük. Hogy milyen sorsra jutott volna a főszereplő a mesebeli fordulat nélkül? Abba jobb nem belegondolni.

Holdfény királyság (Moonrise Kingdom), amerikai film, 2012, rendezte: Wes Anderson

A Holdfény királyságban Bill Murray, Frances McDormand és Bruce Willis alakítja a rövidnadrágos felnőtteket, míg a gyerekek – megelégelve a nagyok gügyögését – önálló életet kezdenek. Sam és Suzy, akik életükben eddig csak egyszer találkoztak, hosszas levelezés után eszement tervet találnak ki. Együtt megszöknek, maguk mögött hagyják az unalmas és szeretet nélküli közeget, majd nyakukba veszik a környéket, s jutnak, ameddig jutnak. Nem törődnek a felettes hatalom támasztotta korlátokkal, nevezzük azt családnak vagy cserkészetnek, csak együtt akarnak lenni egy kis időt, mert egyik a másikát meghallgatja és megérti, ez pedig új tapasztalat mindkettejüknek.