Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2014. május 22. csütörtök, 7:59

Az elavult és félelmetes kisködmön


Egy alsótagozatos kisfiúnak a Kincskereső kisködmön című Móra regényről írott véleménye kering napok óta a Facebookon. A gyerek írását sokan olvassák, lájkolják, és a többség egyet is ért vele. Íme a szóban forgó fogalmazás:


Szabó Anna utazó gyógypedagógusként nem engedheti meg magának, hogy elfordítsa a fejét, ha kiszolgáltatottságot, betegséget, nyomort lát. Nem véletlen, hogy éppen belőle szakadnak ki a következő keserű és roppant tanulságos gondolatok.

Móra.

Kincskereső.

Elavult, mint a kisködmön. Dzsekink van. Pufi meg szél. Már akinek.

Amúgy meg tiszta depi. Hó és halál. Giccses. Hatásvadász. Mert az érzelmekre hat.

Elavult. Mert ott van az a szerencsétlen Bicebóca, a vacak mankójával, az üres gyomrával, árván, egy bolond gondjaira bízva. Még lakniuk sincs hol.

Elavult. Én már csak tudom.

Mert ott van az a szerencsétlen kis hunyori, aki az orráig se lát szemüveg nélkül. Szemüvege pedig nincs. Napsapka is csak adományba, hogy legalább a fény ne bántsa a szemét.

Árva? Hát persze. Akinek olyan bolond az apja, hogy felakasztja magát, miután a felesége meghalt.

Nem bolond a gyámja is? Azt nem tudni. Azt sem tudni, hogy ki a gyámja. Hogy én nem tudom, nem csoda. Egyszer láttam a fiúcskát. Bár tudnám feledni azt az egyszert is. Rongyait szinte kibökték a csontjai.

Mikor eszik? Ki főz rá? Egy héten többször is kap valamit. Ha marad a konyhán… Vidéki iskola konyháján – maradék? Nem a maradékot, javítja bizonytalanul az osztályfőnök, aki akkor még nem szaladgált három falu iskolái között, hanem amit elfelejtettek lemondani a betegek szülei. Esetleges lenne ez még akkor is, ha…

A döbbenet gonosz kis manója – rossz szokásához híven – kiül az arcomra, ott vakarózik az orrom hegyén, nézegeti magát szemem tükrében. A gyermekvédelmis meglátja őt. Igyekszik hát elűzni.

Ha tudnám, hogy élnek ezek… Nem tudom. Az éhezésben már bizonyos vagyok. Gyanítom, nem kétszoba-összkomfort közepén zajlik. Aztán mesél. Mesél. Mesél. Olyat, amihez képest a Kincskereső kisködmön tündérmese – Küsmödistül, öregbányástul. Látszólag tájékoztatásul. Valójában önigazolásként. Higgyem el, nem is lehetne másként. Csak így. Árván, éhesen, rongyokban, magára hagyatva, félig talán hajléktalanul is.

Nincs már tanító úr, aki… A tanító rég nem úr. Tanító, aki ember, még akad. Akkor kerül eseti maradék helyett étel, gönc helyett ruha, s tudható, ki a gyám.

Móra tehát elavult. Egy régi rendszert ismerhetünk meg tőle.

Felnőttkori rácsodálkozásaim egyike ő. Nem csak az Aranykoporsó. Az eredeti elbeszélései. Amelyeket gyermekkoromban – a Kincskereső kisködmönnel ellentétben – enyhítve, rövidítve adtak a másodikosok irodalmi asztalára. Az átdolgozás okát nem tudom. Hiszen a Kincskereső kisködmön nehéz életekről szól, s hosszú is. Valóban érzelmeket megmozgató. Ahogy Móra minden elbeszélése, melyeket általában szomorkás empátia, néhol a tragédiák fölött érzett düh hat át.

Kell-e ettől féltenünk a gyerekeket? Ettől kellene féltenünk a gyermekeinket, unokáinkat?

Nem hiszem. Attól kellene inkább félnünk, hogy Móra-mentesen felnevelt nemzedékek nézik majd mások életét. Részvétlenül. A miénket is. Biztonságos otthonaikból. Vagy biztonságosnak hitt otthonaikból. Távolból. Olyan messziről, ahonnan már nem is érdekes.

Még nem tudtak olvasni a gyerekeim, amikor minden este három mese volt. Egy-egy a kicsinek, a középsőnek, a nagynak. Születési és általában elalvási sorrendben. Állatmesék, tündérmesék, meseregények, regények. Verne is. A Végtelen Ende is. Móra is. Korán megismerték a Mindenki Jánoskáját.

Azóta ismerik a senki Jancsikáit is. Szomorú lennék, ha mindezt nem adtam volna nekik. Ha nem részesülhettek volna ebben a közvetett tapasztalatban. S csak akkor szomorúbb, ha közvetlen tapasztalatuk lenne. Mint olyan sok gyereknek ebben az országban.

Adjunk csak Mórát gyermekeinknek. Reménykedjünk, hogy csak a történet, s nem a történés lesz sajátjuk.

Szabó Anna

15 üzenet

  1. Az ugye mindenkinek megvan, hogy a fenti "véleményt" nyilvánvalóan nem egy alsótagozatos gyerek írta, hanem másolta, vagy úgy diktálta neki a szülők egyike vagy egy idősebb testvér? Mert alsótagozatos gyerek így nem fogalmaz, az biztos.

  2. KPéter szerint:

    A kérdés szerintem inkább az, hogy hová tűnt az empátia? Nem hinném, hogy a téma ma már "elavult", bár így lenne, de inkább az ellenkezője igaz.

  3. róka szerint:

    A mai alsós gyerekek nem tanulnak folyóírással írni? Itt van Amerika?….
    Nekem ez nem hiteles.

  4. János szerint:

    Lehetséges, hogy a gyerek internetről töltötte le ezt a gyöngyszemet, de személyes "élményem" volt pár hónapja az egyik BKV járaton a "köcsög nemecsekről" szóló beszámoló. Először arra gondoltam, hogy valamelyik osztálytárs szapulása folyik, aki a kis hős után kapta a becenevét de most megorroltak rá valamiért. Nem, a kötelező olvasmányról volt szó, anya éppen kikérdezett…

  5. AK szerint:

    Valóban hasznos lenne a gyerekeinket megismertetni a Kincskereső világával, de mivel túl korán, az első kötelező olvasmányok egyikeként nyomják le a torkukon, így csak megutáltatja velük az olvasást és a Kincskeresőt is.
    Én nagyon sokat olvastam gyerekkoromban és empatikus személynek gondolom magam, de a Kincskereső kisködmönre, a Légy jó mindhaláligra és a Pál utcai fiúkra (főleg ez utóbbi kettőre) gondolva a rosszullét környékez. A Légy jó mindhalálig egyike volt a nagyon kevés könyvnek, amit nem tudtam végigolvasni.
    A gyerekszegénység, nyomor világát máshogy kellene bemutatni, máshogy kellene a gyerekeket rávezetni a részvétre, empátiára. A jelenlegi módszer ellentétes hatással jár: inkább becsukják a szemüket és a fülüket.

  6. Juli szerint:

    Karcsi, a Pál utcai fiúkkal megleptél. A Légy jó mindhalálig-ot én sem szerettem nyolcadikos koromban (untam). De a Pál utcai fiúkat még az utánam jövő generációk is szerették. Te miért haragudtál annyira rá?

  7. AK szerint:

    Nem vagyok Karcsi 🙂

    A Pál utcai fiúk egy végtelenül lehangoló történet, a pozitívnak szánt szereplők nekem ellenszenvesek, az igazságtalan és kegyetlen viselkedést egy túl későn gyakorolt keggyel ellensúlyozná, de azt nem lehet jóvátenni. Taszít az egész.

    Nem önmagukban a szomorú történetek taszítanak, szeretném leszögezni.

  8. Juli szerint:

    Bocsánat, közben a valóságos "Karcsi", akivel azonosítottam, már jelezte, hogy ez nem ő volt. Nekem Bokáék nem voltak ellenszenvesek, és megrendítőnek tartottam a történetet, de mindenkinek jogában áll úgy viszonyulni egy irodalmi műhöz, ahogyan ezt az érzései és tapasztalatai diktálják. Különben éppen a Pál utcai fiúk tartott ki a kötelező olvasmányok közül a legtovább, azt kb. két évtizeddel ezelőtt még általában szerették a gyerekek. Azután egyre kevésbé. Nemecsek már nem hős a szemükben, hanem lúzer, akivel nem kívánnak azonosulni. Persze az is elfogadható értelmezés, amit Maga ír. Jó kis vitát lehetne vele gerjeszteni az osztályban…

    Éppen ideje lenne változtatni a kötelező olvasmányok összetételén, de ezt hiába mondják már évek óta a legautentikusabb magyartanárok is. Lehet, hogy a Kincskereső sem a legszerencsésebb választás negyedik osztályban, mint ahogy sajnos Fekete István sem ragadja már meg az alsó tagozatosokat (nem értik, unják). Jókaiért az én korosztályom még rajongott, ma már szinte lehetetlen elolvastatni a Kőszívű ember fiait. Ugyanakkor meg iszonyatosan kár azokért az értékekért, amelyek így veszendőbe mennek. Nyilván egészen másképp kellene az irodalmat, az olvasást megszerettetni a gyerekekkel, elérni, hogy eljussanak a művek fontos üzenetei hozzájuk. Nehéz, de nem lehetetlen feladat, van aki meg is tudja oldani. Bár nem ez számít jellemzőnek.

  9. Minocska szerint:

    Az olvasás oktatása borzalmas. Egy harmadikos gyerek olvasókönyvében olyan száraz, történelmi szövegek vannak, amelyeket még egy felnőtt is unalmasnak titulál, nemhogy egy gyerek, akinek ráadásul ötször el kell azt olvasnia. Semmi csodálnivaló nincs abban, hogy a gyerekek nem szeretnek olvasni. Ezen nem segítenek a kötelezők. Igenis elavultak, már csak a nyelvezetük miatt is. Tényleg olyan könyvet kell olvasni a kicsiknek, ahol minden fejezetet azzal kell kezdeni, hogy elmagyarázzuk nekik az ismeretlen szavakat? Általános iskola alsó tagozatában nem az lenne a lényeg, hogy a gyerekek megtanuljanak jól olvasni, és megszeressék az olvasást? Akkor felsőben könnyen túljutnának olyan könyveken is, amelyeket nem kedvelnek. A mostani olvasókönyvek alkalmatlanok arra, hogy a gyerekeket olvasásra neveljék. Ez pedig kihat mindenre. A kényszerből olvasó gyerekek szövegértése sokkal rosszabb, mint azoké, akik ezt örömmel teszik. És szövegértés nélkül nem lehet hatékonyan tanulni, feladatokat megoldani. Lehet védeni a több mint száz éves kötelező olvasmányokat, vagy lehet változtatni, érdekes, a mai gyerekek számára élvezhető szövegek olvastatásával, hogy ne csak muszájból vegyenek könyvet a kezükbe. Az alsóbb osztályok szóljanak az örömről, legyen élmény az olvasás. Elég lenne felsőben eléjük tálalni a nehezen emészthető szövegeket.

  10. AK szerint:

    Az sajnos tény, hogy a minket még lekötő könyvek is kikopnak a gyerekek érdeklődési köréből. A saját fiaim már nem voltak hajlandóak indiánkönyveket és Fekete Istvánt olvasni, a Kőszívű emberről már nem is beszélve (az már a '80-as években is megosztó volt). De ezt el kellene fogadni, nem erőltetni azt, ami láthatóan nem megy. Vannak nagyon jó újabb könyvek is.
    Egyébként a könyvválasztáson felül az időzítés is valóban sokat rombol a gyerekekben. Ez az igazán szomorú, nem az, hogy változik az ízlés.

  11. János szerint:

    A versekkel is kellene valamit kezdeni, és megvizsgálni például, hogy 6 osztályos gimnázium 2. osztályában (8.-os korosztály) érdemes-e ilyet lenyomni a gyerekek torkán… (amúgy nem Balassi versével van bajom, hanem az időzítéssel, és azzal, aki ezt a tantervbe beemelte és engedélyeztette).

    Adj már csendességet…

    1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
    Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!

    2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
    Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!

    3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
    Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!

    4 Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
    Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

    5 Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?
    Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?

    6 Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint,
    Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,

    7 Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
    Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;

    8 Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
    Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!

  12. Juli szerint:

    Balassit közel hozni a gyerekekhez soha sem volt könnyű dolog teljesen megalapozottan hangsúlyozzák a legkiválóbb magyartanárok, hogy éppen az említett életkorban hangsúlyosan kortársirodalommal, a gyerekeket foglalkoztató kérdésekkel kellene foglalkozni, és miután ezt megemésztették, akkor elindulni lépésről lépésre, alkalmazkodva a diákok érdeklődéséhez,érettségi szintjéhez a klasszikusok felé, mert így még mielőtt megismerhetnék, és megértenék az üzeneteiket, megutálják az egészet. Nem véletlen, hogy manapság az irodalom az egyik legnépszerűtlenebb tantárgy. Hajdan még a legnépszerűbbek között volt.

  13. Szilvia szerint:

    A Kisködmön legfájóbb pontja a nyelvezete! Nem a történetek, nem a halál folyamatos jelenléte, mert a népmesékben is mindig meghal valaki, de azt élvezik a gyerekeim. A régies nyelvezet, melynek lényege, hogy a gyerek minden hétvégét átsírva és ha lehet a legtovább húzva az olvasónapló elkezdését lefordítsa. Mert Móra nyelvezete fordítást igényel! Nem 10 éveseknek való. A történetek lehet, de a szóhasználat egyáltalán nem. Ebben a félévben küzdünk vele, a gyerekem, aki eddig falta a könyveket, most utálja az olvasást! Ez a cél?

  14. Anna szerint:

    Mindannyiunknak más fáj, ha fáj egyáltalán valami. Angolul 800 szóval egy életet le lehet élni, 3000-rel már király lehetsz, legalábbis a nyelvvizsgán. Nem baj, ha bővül is a szókincsük. Szegény Móra nem tehet róla, hogy saját korának nyelvét használta, ahogy a gyerek se arról, hogy a a mostanit igyekszik. Ha nem találkoznak, hát nem találkoznak. Én nem érzek ekkora katasztrófát a szókincsben, de ízlések és pofonok… Azt kevéssé hiszem, hogy egyetlen könyv eltántorít egy szívesen olvasó gyereket a könyvektől, úgy általában.

    Iskolai papírgyűjtés. Térdig járunk a könyvekben. Akad ugyan egy-két Kincskereső kisködmön is, de teljes ismeretterjesztő sorozatok ebből az évezredből, néhány ködmönke, melyeket Harry Potter kötetek vetettek le, s a csúcs (vagy legmélyebb gödör) egy Márai kötet. Hibátlan, nem ázott, nem koszlott. Egy Füveskönyv. A papírgyűjtésben, kilója 8 forint. Ez nem az értéke, az ára.

    Az értékéről fogalmunk sincs, s így a gyerekeinknek sem tudjuk megtanítani.

  15. Leiner Károly szerint:

    Adjunk Mórát meg majd Jókait, később Nagy Lászlót stb! Nem hiszem, hogy a kötelezőkkel lenne a baj. Ha egy gyerek meséken nő fel, mielőtt még olvasni tudna, ha olvas, érdeklődik, érti a világot, megfelelően kommunikál, akkor megszerzi azt a szókincset és értelmet, amellyel a körtemuzsika nem lesz ismeretlen fogalom, amellyel együtt tud érezni Küsmödivel, amellyel megérti, hogy a tündérek a szívekben laknak. Mindenesetre, ha könyvespolcomra „új” könyvet akarnék tenni, hamarabb kerülne oda Móra, Milne, Exupery, mint a Harry Potter.
    2014-ben elég megdöbbentő hír volt Csapó Benőtől, hogy egy magyar tanuló szókincse 1800 szóra apadt – szemben egy 10 évvel korábbi angol tanulmányban szereplő 11 ezres angol tanulói szókincs mérettel. Így nehéz megérteni bármit is…

Hozzászólás a(z) AK bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep