Az OFOE portál 2014-es sikerlistája

A honlapunkon megjelent írásokat mechanikusan rangsoroltuk annak alapján, hogy melyik hány lájkot kapott. Tervezünk egy teljesebb tartalmi összefoglalót, de úgy véljük, hogy az itt szereplő összeállítás sem tanulság nélküli. Első sorban azt jelzi, hogy milyen témák iránt mutatnak látogatóink kimagasló érdeklődést. (SZJ)

L. Ritók Nóra: Egy nem reprezentatív statisztika

Találkoztam most egy nagyon elgondolkodtató számadattal egy átlagos létszámú osztályról, egy LHH kistérségből, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekről . Akik befejezték a nyolc általánost, és mindannyian szakiskolában tanultak tovább. Akik közül most, hogy tizedikesek, és elérték a tanköteles kor végét, vagyis a 16.életévüket, már csak öten tanulnak. A többiek otthon ülnek, számukra véget ért a tudásszerzés, legalábbis iskolai keretekben. Ha majd elérik a nagykorúságot, mennek munkaügyis tanfolyamra, növénytermesztőire leginkább, az mindenhol van, de mindegy is mire, munka nem lesz, a közmunkához meg nem kell tanulni. Addig meg kihúzzák majd valahogy, két év, addig „elvannak” otthon. Utána meg „ellesznek” a közmunkán. Ennyi a jövőkép, a karriertörténet. (49. esélyegyenlőségi napló)

A Független Diákparlament közleménye

2014. november 15-én, szombaton, Budapesten a Kürt Alapítványi Gimnáziumban megtartotta első plenáris ülését a Független Diákparlament, amely céljául az összes diák érdekeinek valódi képviseletét tűzte ki. A nap során 7 bizottság jött létre, melyek egy-egy témával fognak foglalkozni a tanév során. A képviselők ezekben a témákban kinyilvánították a véleményüket a jelenlegi helyzetről, továbbá a tanév során kidolgozandó javaslatokat is tettek.

Pfeifer Erzsébet: Gondolatok a (gyógy)pedagógiáról – Lesütött szemmel?

Sokféle pedagógus-attitűddel találkoztam már.

• Van, aki átjárónak tekinti az iskolát. Soha semmiféle afférja nincs diákkal, kollégával, szülővel. Csak éppen elhúz, amint kicsengetnek.
• Vannak a rózsaszínűek. Mindenki imádja őket, gyerek is, szülő is. Mert „rendesek”
• A güzülők mindig precízek. Minden statisztika naprakész.Óravázlaton órákig dolgoznak. Utálatos típus a diákok szemében.
• Aztán ott vannak a renitensek. Akik soha nem írnak be időben a naplóba, mert utálják az adminisztrációt. Viszont jókat beszélgetnek a gyerekekkel.
• A legrosszabb fajta, aki állandóan morog. Hol a kölyköt szidja, hol a felmenőit, hol az egész rendszert. De tudja, hogy melyik kölyök éhezik, és titokban szendvicset visz neki „edd már meg, nem akarom hazavinni” jelszóval.

Ártalmas viselkedési sémák a pedagógusok között – Dinnyei Béla – Mák Szilvia: A mi osztályunk (olvasónapló)

„Az örökös másra mutogatás, az egy helyben topogás csak oda vezethet, hogy az iskola soha nem lesz képes másra, mint a végletekig leegyszerűsített panelek és vulgarizált ismeretek mechanikus átadására. A közhelyek tömegévé alacsonyított lexikális adatok betanítása nem ad fogódzót ahhoz, hogy intelligens munkaerő, és okos egyetemi hallgató váljék a tagjaiból. A szellemiekben hiányos iskola tisztességtelenül bánik a diákjaival, akik, munkaerőként csak nehezen lesznek képesek követni a piaci változásokat, rossz esetben társadalmi egyenlőtlenségeiket is újratermelik. Ha a pedagógus maga sem érez késztetést az értelmiségi létre, akkor az iskola csupán termelőüzem, amely tömegcikként bocsátja ki a differenciált gondolkodásra képtelen és könnyedén manipulálható embereket.”

Alma a fán – A tanulás jövője1 1. A jövő oktatási trendjei – Interjú Halász Gáborral

A Tempus Közalapítvány a tanulás új trendjei iránt érdeklődő szakmabelieknek és laikusoknak, azaz a jövő generációt nevelő, tanító pedagógusoknak és szülőknek egyaránt ajánlja Alma a fán sorozat A tanulás jövője című kötetét. (Szerkesztők: B. Tier Noémi és Szegedi Eszter). Az oktatókkal, oktatáskutatókkal, gyakorló tanárokkal és iskolavezetővel készült interjúkban megfogalmazott gondolatok nemcsak víziókat formálnak a jövő tanulásáról, hanem rávilágítanak mindazokra a jelenségekre, amelyek a múltból vagy a jelenből elindulva a jövő lehetséges útjait, különböző irányait megteremthetik. Honlapunkon – a kiadó hozzájárulásával – sorozat formájában tesszük közzé az egyes interjúk részleteit.

Gyarmathy Éva: A tehetséggondozás változási kényszere

Egyre jobban észlelhető a gyors korszakváltás számos tényezője, és ezek közül a tehetséggondozást legjobban a digitális nemzedék képességeinek megváltozása érinti. A nagyobb környezeti ingertér utat ad az önálló tanulásnak, a nagyobb kommunikációs tér a társas tanulásnak. A 21. században ez átalakítja az iskolát, de a fentiek miatt még hamarabb hat a tehetséggondozásra. A tehetségesek előtt megnyílik az önfejlesztés sokféle lehetősége. A tehetségeseket nem kell felfedezni és fejleszteni, hanem egyéni utakat kell biztosítani egyéni fejlődésük számára a sokszínű fejlesztő környezetben. Vagyis nem a tehetséget kell „kihalászni és szerelgetni”, hanem a környezetet kell alkalmassá tenni a tehetségek fejlődésére.

Alma a fán – a tanulás jövője 8. – A 21. századi tanár – Interjú Prievara Tiborral

A siker többféleképpen jelenik meg. A legfontosabb a kudarc hiánya, ezt éli át legelőször az ember. A 21. századi tanár projekt során teljesen átalakítottam az értékelési rendszert, folyamatos értékelésre tértem át. A gyerekbetegségeiből kinőve, most már több mint két éve működik az új felállás. Egy olyan rendszerben tanítok, ahol a közvetlen jegyadás gyakorlatilag megszűnik, illetve átalakul. A néhány hetes etapok eredménye – vagyis minden, amit közben a diák teljesít – egy portfólióban gyűlik.

Filmek felnőtteknek gyerekekről – OFOE Filmklub

A filmek, az igazán jó filmek különösen alkalmasak arra, hogy révükön tapasztalatokat szerezzünk közeli és távoli világokról, mások történetein keresztül rálássunk saját dolgainkra, több dimenzióban tudjuk értelmezni azokat a problémákat, amelyek bennünket is foglalkoztatnak, olykor a mi életünkben is előfordulnak. A mai gyerekek, fiatalok világának változásairól rengeteg szó esik, a felnőttek sok esetben értetlenül, gyakran riadtan szembesülnek korábban ismeretlen, de mára egyre sűrűben jelentkező gondokkal. Ezek megértésében is segíthetnek a megfelelően megválasztott filmek. (Szekszárdi Júlia)

„Nincs rosszabb, mint önmagammal konfliktusban élni”

Nem tudtam belenyugodni ezekbe az enyhén szólva is inkorrekt módszerekbe, és mivel akkor még úgy gondoltam, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat, munkaügyi bírósághoz fordultam. A per több mint egy évig tartott. Ez idő alatt a gazdasági rendőrség kimutatta, hogy az intézmény vezetősége éveken keresztül hűtlenül kezelte az iskola pénzügyeit, és ennek a nyelvoktatás, a csoportbontások is áldozatul eshettek volna. A vezetőséget leváltották, de az állásomat én már nem kaptam vissza. Még mindig dolgoznak ott azonban kollégák, akiknek sikerült megmentenem az állását. (Jól esett volna, ha eljönnek mellettem tanúskodni a bíróságra. De ez legyen már az ő belső konfliktusuk!)

Fóti Péter: Mi a demokratikus nevelés?

Kétségtelenül vannak emberek, akik megértik az idők szavát. Ilyen ember volt az amerikai könyvkiadó és szerkesztő Harold Hart is, aki 1959-ben, miután elolvasta a skót A.S. Neill számos könyvét, arra gondolt, hogy az eddig nem túlzottan ismert Neillt népszerűsíteni lehetne, ha korábbi könyveiből egy tömörebb kötetet állítana össze. Hart levelet írt Neillnek, aki ekkor 76 éves volt, és megkérdezte tőle, hogy mit szólna az ötlethez. Neill beleegyezett, és hamarosan ott volt kezében a kézirat, négy korábbi könyvéből összeollózva. A szerkesztő és a szerző között több kérdésben vita bontakozott ki. Az egyik ilyen vitapont az volt, hogy legyen-e a könyvnek előszava, és ha igen, akkor ki írja. A vita végül azzal dőlt el, hogy Erich Fromm Amerikában élő német származású pszichológus vállalta az előszó megírását.

Szávai István: Meddig mehet a tanár az intimitásban?

Egy jó iskolarendszerben, normálisan működő polgári társadalomban a középosztályból érkező tanulók döntő többsége számára természetes, hogy az iskola a tanulás helye. A matektanártól matematikai logikát és persze készségeket, a testnevelőtől mindenféle sportmozgásokat, a képzőművészet tanárától művészeti technikákat, módszereket, művészettörténetet, a jelenkor képzőművészetét. Nincs szükség arra, hogy a tanár karizmatikus személyiségével győzze le a tanuló ellenállását. Ha belép a terembe, vele jön mesterségbeli tudása, az a kultúra szelet, amit aznap készülnek megismerni, vagy használni. Ott van a háta mögött egy gazdag szellemi-technikai eszköztár. (…) Ha egy iskolarendszerben hiányos a szellemi-technikai eszköztár, ha a gyerekek nem látnak világosan maguk előtt egy eljövendő, értékekkel, élményekkel teli életet, és nem érzik úgy, hogy napi tudásgyarapodásuk mindig egy újabb lépés e felé az élet felé, egyre nagyobb szerepe lesz a tanár személyiség-sugárzásának. Jön a folyosón, és jön vele valami „életerő”.

Dékán Haas Zsuzsa: Közmunkásokat tanítok – Naplórészletek

Tegnap lenyomtam 6 óra életvezetési ismereteket. Nem volt semmi extra a negyedik óra végéig. Figyeltek is, érdekelte is őket a dolog. A kommunikáció volt a téma. A negyedik óra végén az egyik hallgatónk, akit inkább beszélőnek kéne hívni, mert állandóan nyomja a szellemesnek gondolt hülyeségeket, egy felvetésre reagálva megkérdezte az egyik társát: miről nem akarsz vitát nyitni? A másságodról? (A fiatalembernek kicsit magasabb a hangja, mint általában megszoktuk egy férfitól, de senkivel nem kezdett ki, senkit nem bántott, teljesen normálisan viselkedett.)

Itt vége lett legendás türelmemnek, ezért kapott a csoport egy kétórás intenzív előadást toleranciára nevelés, a bármilyen másság elfogadása témakörben. Meglepődtek, de talán megértették, hogy a „más”-nak is van emberi méltósága. Talán az is eljutott a tudatukig, hogy semmilyen erkölcsi alapjuk nincs bárkit megalázni olyanért, amiről nem tehet, sőt megalázni bárkit akkor sincs joguk, ha önhibájukból kerültek „helyzetbe”. Nagyon szörnyű nem lehetett a tegnapi nap, mert azt kérték, hogy ma (egy kollégát helyettesítendő) folytassuk az életvezetési ismeretek modult.