2. Integráció

7 üzenet

1. Dr. Borján József szerint:

   2015.02.26. - 10:48

   Kedves Leiner Úr!
   Maximálisan egytértek Önnel. A XIX., XX. század nagy teljesítménye volt a sérölt emberek speciális gondozásának megszervezése. (Vakok intézete, hallássérültek intézete, mozgáskorlátozottak intézményei.)Ott speciálisan képzett szakemberek működtek. Láttam a vakok intézetében, milyen szeretettel foglalkoztak a gyerekekkel. Láttam a hallássérültek intézetében ugyanezt. És volt egy csoportom, ahol együtt tanultak legalább 5 különféle fogyatékossággal élő személyek. Iszonyűan nehéz volt ECDL vizsgára felkészíteni őket. Az "integráció" jelszavával ezt intézményesen igyekeztek felszámolni. A mozgássérülteket pedig ellehetetlenítették. Egy tollvinással elvonták a képzés fedezetét, pedig fejleszteni kellett volna. Az integrációval leteszi a felelősségét a társadalom, jobban mondva a társadalmat "képviselő" állam. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása pedig átcsapott üzleti vállalkozásba. Az állami hozzájárulás töredékét kapja a jogosult, a többi a vállalkozó haszna. Erre is konkrét példát ismerek. Szóval a világ, a társadalmunk teljesen rossz irányba indult és halad tovább. Ezen kellene fordítani.

   Válasz
2. Fekete Hajni szerint:

   2015.02.26. - 19:29

   Nincsenek fekete-fehér történetek. Természetesen nem lehet 25 fős osztályba 8 fogyatékost integrálni. De normális esetben nem is tesszük. (Tudom Karcsi, ez egy nemnormális ország)Mint ahogy nem lehetett volna évtizedeken át a vidéki Magyarország ezer általános iskolájában nyolcszáz társult EÁI osztály, amit nem gyógypedagógusok, hanem sehová sem jó kiégett , jórészt képesítés nélküli kollégák vezettek, s ahová egyenes útja volt a nem fogyatékos, de problémás gyereknek -s onnan aztán a zsákutca. S közben a fővárosban és néhány megyei jogú városban valóban kiváló speciális iskolák működtek – megfelelő szakmai feltételekkel.Van jó és van sikertelen integráció, s a baj nem a rendszerváltáskor kezdődött. S bár a pénz szükséges, de nem elégséges feltétel.

   Válasz
3. Leiner Károly szerint:

   2015.02.26. - 20:38

   Teljesen igazad van Hajni, egy normális országban ez nem történhetne meg. És valóban: nem csak pénzkérdés, de ha már bepakolunk egy osztályba 3-4 ilyen gyerkőcöt, akkor nem ártana, ha lenne pénz asszisztensre, eszközre, rengeteg fénymásolásra, stb. És persze kellene egy szemléletváltás, meg az, hogy a tanító néni vagy a felsős szaktanár legalább részben rendelkezzen azokkal a speciális tudásokkal, amikkel egy gyógypedagógus rendelkezik, ha már az osztályában ilyen gyerekek vannak és ő ott áll egyedül. És tényleg nem fekete vagy fehér a helyzet, de legjobb esetben is csak szürkének mondanám.

   Válasz
4. tanitoneni szerint:

   2015.02.27. - 18:07

   Harmadikos osztályomban négy sni-s gyerek van, közülük kettő értelmi fogyatékos. Van egy kis autistám és a negyedik tanulóm mozgássérült. Bár csak 27 gyerek van az osztályban, mégis teljesen tehetetlen vagyok. Persze, differenciáljak! És hogyan? Azonosak a tankönyveink és az sni-sek képtelenek egy bekezdést is elolvasni, értelmezni. Persze fénymásolnék én, dolgoznék ki nekik egyszerűbb szöveget, de erre nincs lehetőség (klikkesek vagyunk, örülünk, ha kicserélik a kiégett körtét). Ráadásul a többiek sem homogén csapat, nagyon eltérő képességekkel rendelkeznek és akkor még a btm-es gyerekekről nem is beszéltem. Hogyan tanítsak matematikát annak az sni-snek, akinek még számfogalma sincs??? Teljesen egyedül vagyok, a gyógypedagógus heti egy órában jön, de már ez is megváltás a többieknek, akik már sokadszor hallják ugyanazt az anyagot, mert nem tudunk haladni. Vagy hagyjam el az sni-seket? Leiner úr, Önnek teljesen igaza van. Mikor beleíratták az alapító okiratunkba az integrációt, akkor megkérdeztem az igazgatómat, hogy hogy fogjuk csinálni, mert mi nem értünk a fogyatékosokhoz. Nem volt válasz. Végre valaki ki merte mondani az igazságot! Köszönöm! Lassan megőrülünk és nem egy kolléganőm már elment a pályáról, mert azt mondta, hogy nem fog beleőrülni, nem ér annyit az egész. Pedig az enyimék még viszonylag problémamentesek, nem üvöltenek, mint a párhuzamos osztályban. Hát normális ez? Már elvittek két nagyon jó képességű gyereket egy másik iskolába. Nem velem voltak a szülők elégedetlenek, hanem a helyzettel, amit én nem tudok megoldani. Nincs segítségem, nincsenek eszközeim, nincsen hozzájuk tudásom, pedig olvastam könyveket, jártam önképzésre ebben a témában. A mozgássérült fiút most még tudjuk cipelgetni, de ha nagyobb lesz? mert természetesen nem akadálymentes az iskola! Még az a szerencse, hogy az alsósok a földszinten vannak és így csak néhány lépcső az akadály, de mi lesz felsőben? Elnézést a kiborulásért! Én is tisztelem az integrációt, de nem ezt, mert ezt mindannyian megszenvedjük!

   Válasz
5. s szerint:

   2015.03.08. - 12:24

   Kedves Leiner Károly! Szeretettel gratulálok, nagy bátorság kell ma megírni a valóságot! Minden tiszteletem az Öné!

   Válasz
6. Marcsi szerint:

   2015.03.30. - 18:31

   Mikor lehet végre ebben az országban egyenesen beszélni? Kedves Károly, gratulálok a bátorságáért! Persze, hogy nem működik az integráció (sem) források nélkül! Mikor bekerült fiam osztályába a hetedik ilyen gyerek, akkor döntöttünk úgy, hogy átíratjuk egy másik iskolába, mert nem lehetett tőlük tanítani. Legalábbis ezt mondta a tanító néni. pedig szerettük azt az iskolát! Szerencsénk volt, mert nagyobb vidéki városban élünk és választhattunk másikat, de mi lett volna egy kisebb helyen? El sem tudom képzelni!

   Válasz
7. Leiner Károly szerint:

   2015.03.31. - 11:07

   Kedves Marcsi, azért ez pedagógus hozzáállás, társadalmi gondolkodásmód kérdése is. Igen, fontosak a feltételek, de az iskolákban végül is mi vagyunk ott.

   Válasz