Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2015. április 25. szombat, 14:39

Gondolatok az iskolából (iskoláról)

3. Iskola

Egész életemben iskolákban éltem, onnan vannak első emlékeim is, nem a családból, amelyet igencsak megviselt az idő, a történelem. Számomra az iskola otthon, szeretett közeg. Mindig is az volt. Akkor is, amikor nem reformkodtak, csak neveltek és arra építve oktattak – nem is akármilyen minőségben! Mert mi, akkori gyerekek, alkalmasak voltunk rá.
Egy sokkal nyugodtabb és emberibb világban éltünk, mint a mai kölykök. Ők már képtelenek olyan iskolákban nevelődni, mint mi annak idején, muszáj lenne tehát változni..A jó pedagógusok haladtak a változással, az átlagosak megelégedtek a tanult régivel. Minket még lehetett oktatni, mert hagytuk magunkat, mert tudtuk a lépést tartani a tanárral, mert fegyelmezettebbek voltunk, ma erre képtelenek a gyerekek.

Én úgy képzelem az iskolát, hogy nevel és motivál. Elsősorban motivál, felkelti az érdeklődést, a figyelmet, kihívásokkal él, mert nem igaz, hogy a gyerekek sérülnek a versengéstől, a kihívásoktól. Nagyon szeretem a projekteket, amelyekben a kölyköknek lehetőségük van alkotni, arról, ami érdekli őket, azt tehetik, amit szeretnek. De nagyon fontos, hogy mindig legyen eredménye, jussanak kicsit tovább annál, mint amit gondoltak korábban, mint, amit tudtak előtte. Ha a védett növényekkel foglalkoznak a projektjük során, akkor jusson eszükbe a lakóhelyükön (elméletben, vagy akár gyakorlatban) kialakítani egy saját tanösvényt! Ez már alkotás, ide eljuttatni a srácokat pedig művészet. Igazi iskola. Számomra templom, kultikus hely.

4. Lojalitás

Életemben nagyon sokszor kellett lojálisnak lennem. Álltam a kolléga mellett a folyosón, hallgattam a szülőt, akinek igaza volt és nem állhattam a szülő mellé, mert „kolléga” volt. A mai napig erkölcsi dilemma számomra, meddig „kell” és meddig lehet. Volt iskolámban is lojális voltam, mert azt tanultam, azt verték belém, hogy annak kell lennem. Persze ma már nem így látom. Ki kellett volna osztanom a kollégát, már sokkal korábban, meg kellett volna mondanom a szemébe a véleményemet. Nem finomkodni, nem óvatosan érzékeltetni, hogy valami nem stimmel, hanem keményen, becsületesen az arcukba vágni. Meg akartam tenni, amikor elmentem onnan, de megvonták a szót. Meg aztán körülnéztem az arcukon és láttam, hogy nem is értik, miről beszélek. Nem azért nem tettem meg, mert tartottam tőlük, mert féltettem az állásomat, hiszen megpróbáltak teljesen ellehetetleníteni, hanem valami rosszul értelmezett tolerancia, jólneveltség vagy a fene tudja, hogy mi akadályozott benne. Azt mondják, akik ismernek, hogy fát lehet hasogatni a hátamon. Lehet, így van, de akkor el kellett volna küldenem őket a fenébe.

Mikor megírtam az „Integrálunk. Valóban?” című cikkemet, akkor nagyon csúnya maileket kaptam: „szakma árulója” volt a legenyhébb titulus, mit rám aggattak. Az sem bántott, mert igazam volt. Gyerekek életével játszókkal az ember nem lehet méltányos, nem kötelezheti hűség és kitartás! Hiszem, hogy igazam volt. Persze kit érdekel ez? A Föld néhány milliárdnyi emberét egyáltalán nem érdekli az én véleményem, még hazánk néhány millióját sem, akkor miért félünk őszintén elmondani a véleményünket, kiállni mellette? Akkor miért kell lojálisnak lenni olyan emberekhez, akik nem méltóak rá? Egy szakma hitelességének védelmében? Ugyan már! Hogyan lehet az orvostársadalom lojális egy rossz, emberi életeket veszélyeztető orvoshoz? Még inkább a pedagógusok azokhoz, akik emberi életeket tesznek tönkre saját vagy érdekcsoportjaik védelmében? Lehet, nincs igazam – szerintetek – de egyáltalán nem érdekel, mert ha az én véleményem, életem, munkásságom csak egy kis porszem ebben a nagy mindenségben, akkor a tietek is az és éppen annyit számít, mint az enyém…. Semmit!

Leiner Károly

4 üzenet

  1. Anna szerint:

    Szeretném azt mondani, hogy ez nincs így, hogy nem értek egyet. De így van. Elvárt lojalitás és porszemség is. Próbálkozás, kudarc és értetlenség is. Ettől még persze tesszük a dolgunkat.
    Már csak a motor érdekelne, a hajtóerő, a miért? Vagy inkább: az még érdekelne.

  2. BUMara szerint:

    Nem lájkolom, mert nem tetszik,hogy így van, de sajnos így van. Köszönöm, hogy leírta.

  3. Zsóka szerint:

    A véleményemet ismered már. Igen, a rideg integráció, amitől felfordul a valamennyire is szakmai erkölccsel rendelkező ember gyomra. De nem féltelek. Tudom, hogy nem fogsz beállni a bégetők sorába. Ez pedig elégtétel nekem és sokunknak.

  4. Leiner Károly szerint:

    Kedves Anna, azt hiszem, hogy ez az egyik olyan kérdés, amire én sem vélem tudni a választ. Már ha jól értelmeztem a kérdést és arra vonatkozott, hogy miért tesszük még a dolgunkat? Azt hiszem, hogy van valami hajtóerő, valami, ami velünk született. Amiért az orvos is benn marad a kórházban és munkaidő után is lemegy a betegéhez… Persze, nem mindenki ilyen, de remélem…Szerintem ő sem tudja a választ arra, hogy miért teszi. Mert kell és kész. Azt gondolom, hogy annak idején felvettünk egy batyut a vállunkra, hátunkra és cipeljük, mert nem nagyon van kinek átvennie. Letenni pedig nem lehet. Azt gondolom, hogy a szociális érzékenységünket használják ki a mindenkori kormányok – a "nemzet napszámosai".
    Ha erre a félreértelmezett lojalitásra vonatkozott a kérdésed, arra tudom a választ. Csak nem értem meg és még kevésbé fogadom el. Mikor pedagógusnak ment az ember, akkor tudta, hogy ebből megélni sem nagyon fog – megjegyzem, hogy most se, az életpálya bevezetése után, nemhogy meggazdagodni. Elismerése pedig nincs, ha nem vagy elég közel a tűzhöz… "Érdemes" hát lojálisnak lenni a vezetőkhöz, a slepphez, mert akkor különböző előnyökhöz juthatsz, pozíciókat foglalhatsz el, biztos lesz az állásod stb. Természetesen én ezzel nem érthetek egyet, de megéltem… Ugyanakkor nagyon nehéz elfogadni, hogy így működik a világ…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.01.22.
Maruzsa Zoltán: a felvételin a szülők nem léphetnek az iskolákba – exkluzív interjú
Az ismert biztonsági óvintézkedések maradéktalan betartása végett, a korábbi évekkel ellentétben jóval több helyre lettek beosztva a jelentkezők – általános iskolákat is bevonva –,...
(Forrás: infostart)
--
2021.01.22.
Lázméréssel kezdődik a holnapi felvételi
Az érettségik során már alkalmazott és bevált járványügyi szabályok szigorú betartása mellett tartják meg holnap a középiskolai felvételi vizsgákat – közölte lapunkkal az Emberi Er...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2021.01.22.
Felvételi a vírus árnyékában
Az Oktatási Hivatal tájékoztatója szerint a koronavírus-járvány miatt elrendelt intézkedések megegyeznek a tavalyi érettségin bevezetett szabályokkal: mindenhol biztosítani kell a kézfert...
(Forrás: Népszava)
--
2021.01.22.
Távoktatással indulhat a következő félév az egyetemeken
A kormány dönteni fog a február 1-je utáni szabályokról, de jelen pillanatban változtatás nem várható. Tehát nagy valószínűséggel az egyetemek a korábbi távoktatás szerint kell, hogy...
(Forrás: hvg.hu)
--
2021.01.21.
Belebetegszenek, belefáradnak a tanárok a Covid alatti oktatásba
Súlyos mentális, és bürokratikus munkaügyi terheltség, romló kapcsolat a diákokkal és szüleikkel, kevés érdemi intézményes segítség. Ezek voltak azok a leggyakrabban leírt körülmények...
(Forrás: mérce)
--
2021.01.21.
TANÍTÁSHIÁNYOS FELKÉSZÜLÉSSEL ÉS JÁRVÁNYÜGYI KÉRDŐJELEKKEL INDULNAK SZOMBATON A KÖZÉPISKOLAI FELVÉTELIK
A mostani 10, 12 és 14 éves felvételizőknek ráadásul nemcsak a digitális oktatás hiányosságai miatti ismerethiánnyal, hanem a világjárvány mentális következményeivel is meg kell birkó...
(Forrás: Qubit)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep