A bizalom iskolái

A napokban kezdődik az új tanév az iskolákban. A német Amazon könyveladási lista élvonalában Iskola/Oktatás témakörben ott van André Stern pár héttel ezelőtt megjelent új könyve: azé a szerzőé, aki maga egyetlen napot sem töltött soha iskolában. Vajon mi az üzenete, vajon miben rejlik sikerének titka? Pontosan nem tudjuk. Amit tudunk: nem az iskola és a tanárok ellen, hanem valami mellett emel szót: a bizalom és az együttműködés társadalma mellett. Pozitív, inspiráló üzenet – őszinte bátorítás, amelyre igen nagy szükségünk van manapság valamennyiünknek: szülőknek, tanároknak, nevelőknek, vezetőknek, döntéshozóknak.

André Stern első könyve (…és sosem jártam iskolába – Egy boldog gyermek története) saját gyermekkorának és iskolán kívüli tanulási folyamatainak felidézése, elmesélése volt. Ez a könyv „csak” azokra az egyre gyülemlő, és gyakran ismétlődő kérdésekre ad választ, amelyek azt próbálták megérteni, hogyan válhat iskolai kereteken kívül valaki több szakmát művelő, több nyelven beszélő, sikeres emberré. A szerző nem számított arra, hogy életútját ekkora érdeklődés kíséri, és ő maga a szabad tanulás nagykövete lesz Európa szerte. A könyv 6 kiadást élt meg német nyelvterületen, és eddig 6 nyelvre fordították le.

André Stern napjainkban népszerű előadó, akinek teltházas előadásain szülők, pedagógusok, nevelők, vállalati vezetők, társadalmi döntéshozók vesznek részt. Rendszeres vendége az oktatási válságból kiutat kereső szakmai vitáknak, tanárképző intézmények által szervezett műhelyfoglalkozásoknak, valamint a tágabb társadalmi kérdéseket megvitató fórumoknak. A Gyermekkor Ökológiája nevű nemzetközi mozgalom megalapítója.

A „Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj!” a szerző második önálló könyve¹. Ebben arra kaphatunk választ, hogy hol gyökerezik, és miként jelenik meg a hétköznapok gyakorlatában az a szemlélet, amely mellett az ő szülei már 45 évvel korábban elköteleződtek. André Stern az első könyve megjelenése óta eltelt 8 évben kétgyermekes édesapa lett, így ebben a könyvben a gyermekkori visszaemlékezések helyét átveszik az apai élmények és tapasztalatok Egy olyan család életébe kaphatunk bepillantást, ahol már a második generáció növekszik a teljes bizalom, a szabad játék és tanulás légkörében.

André Stern mélyen személyes és magával ragadó betekintést nyújt a család hétköznapjaiba, a tanulási folyamatokba, az egymást gazdagító generációk közötti együttműködésbe. Olyan helyzeteket és megoldásokat mutat be, amelyek mindannyiunk életében jelen vannak; olyan szokásokat, amelyeket mindenki, bármelyik pillanatban magáévá tehet, megváltoztathat, és gyakorolhat a családban, iskolában, saját közösségekben (anyagi helyzettől és más társadalmi státuszoktól valóban függetlenül), ezzel messzemenő pozitív változásokat indítva el közvetlen környezetében.

A könyvben számos vendégszerző írása árnyalja az összképet, gazdagítja az inspirációk tárházát. Többek között a következő szakemberek írásai olvashatók a kötetben: Sir Ken Robinson, oktatáskutató, a téma nemzetközileg elismert, II. Erzsébet Királynő által Lovagi Renddel kitüntetett előadója, Arno Stern, a szerző édesapja, nagyapa, rajzkutató, az általa 72 éve alapított Festőhely működtetője, Gerald Hüther, német agykutató neurobiológus, Erwin Wagenhofer és Sabine Kriechbaum. Filmrendezők, sikeres osztrák oktatáskritikusok, az Alphabet című dokumentumfilm alkotói.

André Stern és vendégszerzői nem kritikai szándékkal szólnak – bár hangvételük helyenként kijózanítóan direkt -, hanem saját tapasztalataikból táplálkozva kérdéseket vetnek fel, és saját gyakorlati válaszaikat osztják meg az olvasóval. Semmiképpen sem egy „tanácsadó” könyv, sokkal inkább meghívás, inspiráció és bátorítás a mindannyiunkat érintő társadalmi paradigmaváltásban való aktív részvételre, közös gondolkodásra és jövőképes megoldások kidolgozására.

„Mivel nincsenek felmenőink, akik egy generációt átívelően nem nevelési erőszakban, hanem feltétel nélküli bizalomban részesültek, nem tudjuk, hogy ennek az új hozzáállásnak hogyan is kellene működnie. Ez megnehezíti a dolgunkat, hiszen semmink nincs, amire támaszkodhatnánk. De ez egyben a hatalmas esélyünk is, hogy a belső vágyakozásunknak engedve, maximális szabadságban valami teljesen újat találjunk és fejlesszünk ki.”