Visszatekintés 2016-ra

Esélyegyenlőségi napló

A sorozat 2009 októberében indult, és ebben a naptári évben 5 újabb bejegyzés jelent meg a honlapon. A szerző L. Ritók Nóra annak idején a következő módon indokolta a napló indítását:

(A társasjátékról szóló 57. bejegyzés szerzője Lencse Máté.)

55. Sajátosan magyar oktatási szegregáció

Nálunk a roma integráció érdekesen alakul. Mert nálunk olyan folyamatok vannak, melyek nem csökkenteni igyekeznek, hanem éppen növelik a szegregáló hatásokat. Talán nem is szándékoltan, de összekapcsolva ezzel a furcsa, kényszeres vallási alapú újraépítéssel, beáldozva a leszakadókat is, egy más célért. Mert úgy tűnik, az egyházi iskolarendszer visszaállítása fontosabb, mint a szegregált oktatás felszámolása.

56. Mi lesz veled, Brigitta?

A szerző, L. Ritók Nóra a most kilencéves Brigitta példáján keresztül mutatja be a szegregátumban élő gyerekek helyzetének kilátástalanságát, és bizonyítja, hogy amennyiben nem történik e téren gyökeres változás, mindannyiunk számára meglehetősen szomorú jövő prognosztizálható.

57. Társasjáték verseny

És ott a 15 és a 16 éves fiú, magántanulóként, tele iskolai kudarcokkal, küszködve a nyolc osztályért. Ők, akik órákat ülnek hihetetlen komplex játékok fölött, akik megnyerték a háziversenyt, ami az ügyesség mellett a kitartásra épült leginkább. Nehéz megérteni, hogy olyan gyerekek, akik képesek több mint 100 társasjáték szabályának és mechanizmusának megértésére és elsajátítására, akik képesek órákon át egy helyben ülve koncentrálni, miért ne lehetnének sikeresek az iskolában (Lencse Máté).

58. A szociális készségek eróziója

Azt hiszem, ha az iskola nem fókuszál sürgősen a szociális készségek fejlesztésére, megállíthatatlanok lesznek a negatív folyamatok. A veszélyt azt hiszem, sokan nem látják. De talán a változásokat érzik a szegregált iskolák pedagógusai, és az „átlag” általános iskolák tanárai is. Ha az ember felveti, a boldog gyerek és az iskola összefüggését, gyakran hallani: „Naná, még mit nem! Nem szórakozni járnak ide! Nem kívánságműsor ez! Jobb, ha itt megtanulják, milyen az élet, mert aztán kint jön a pofára esés.”

59. Tanodák esélytelenségben

Az elutasított tanodák névsora is sokkoló volt, de a nyerteseké nem kevésbé. Mi, akik az esélyteremtés terén dolgozunk, hálózatoknak vagyunk tagjai, szakmai fórumokon vagyunk jelen, publikálunk, tapasztalatot cserélünk, rálátásunk van az egész ország területén az esélyegyenlőségre, értetetlenül néztük az ismeretlen nyerteseket, némelyik tíznél több nyertes tanodapályázattal.