Ez történt a digitális pedagógus konferencián 2.

Gyarmathy Éva: Szabadnak születtünk

Szabadnak születtünk, a szabad kalandozás, a próba-szerencse tanulás a vérünkben van, sőt leginkább az idegszálainkban. Az írásbeliséghez kötődő módszeres tanulás új keletű, csupán néhány ezer éves fejlesztés az emberiség, és az emberi idegrendszer számára. Ahogyan a földművelés helyhez kötötte a nomádokat, a könyv helyhez kötötte a tanulókat.

Az idegrendszer érése, a helyhez és könyvhöz kötött tanulásra való felkészítés, amelyet az írásbeliség kultúrája segít. Kérdés, hogy mennyi szükséges még ebből a fajta tanulásból, és hogy vajon a gyerekek egyre nagyobb arányú, különböző területeken diagnosztizált zavarai mit üzennek nekünk? Az írásbeliség kultúrájára nevelt idegrendszer hatékony-e az infokommunikációs világban, amikor az információ már mindenhol elérhető, és amikor kommunikációs partnerünk lett a gép is?

Az iskola, amely a középkori kolostorokban kezdett formát ölteni, és a 20. századra általánossá sőt kötelezővé vált, sikeressé tette az emberiséget. Ahogyan a földművelés is, amely helyhez kötötte az addig nomád életmódot folytató embereket. Viszont a 21. század elején újra megnőtt az emberiség mobilitása, és a nagyüzemi mezőgazdaságnak sem sok köze van a hagyományos földműveléshez.

A sikeresség most a korábbiaknál fokozottabban az információs hatékonyságon alapul. Ennek elérését pedig a gyerekek ismerik a legjobban, mert ők a 21. századba születtek. Nem köti őket az írásbeliség kultúrája, ezért tiszta képet mutat a tevékenységük. Ha építünk a 21. századi gyerekek tevékenységére és igényeire, optimális tanulási környezetet lehet kialakítani számukra.

Az oktatáskutatóknak a gyerekek az alábbiakat javasolják:

• Megosztás – új utak a kapcsolatokban
• Identitás áthelyezés – a létezés új módjai
• Mobilitás, határok átlépése – új utak a világok között
• Kommunikációs határok átlépése – új utak az idő-tér dimenzióban
• Játék – a szimulációk biztonságában tanulás
• „Buherálás” (bricoleur) – új kapcsolat a dolgokhoz