Antigenderista ima és a beginák imája ¹

In: Egyházfórum- Világ-nézet, 2018. október 31.

Templomi hirdetőtáblákon, plébániai honlapokon és lépten-nyomon a neten (pl. https://nemzeti.net/antigenderista-esku-11759307.html) olvasható Dr. Barsi Balázs OFM Antigenderista eskű címet viselő – műfaja alapján szerintem – imája: „Ígérem és elfogadom szent esküvéssel elkötelezem magamat, ó Emberszerető, hogy teljes meggyőződéssel, a Te dicsőségedre és az emberek megmentésére minden erőmmel, minden pillanatban megvetem, elítélem a gender ideológia minden tételét, és életem árán is harcolok ellene. Elítélem az ember leépítésének azt az átkos ideológiáját, miszerint az ember biológiai nemétől függetlenül választhat más nemet pszichéjének és társadalmi vonatkozásainak területén, hogy aztán ahhoz biológiailag is átalakítsa saját magát.” A jámbor hívők túlnyomó többsége, persze, nem tudja, mi is az a gender, ha csak nem hallott a gender szak megszüntetéséről; ugyanonnan, ahonnan Brüsszel ármánykodásáról és a migránspárti Unió elleni szabadságharcról. Az internetező hívő – a kezdők Sevillai Szent Izidornak, az internet védőszentjének szárnyai alatt – a megbízható („nemzetikeresztény”) webhelyekről megtudhatja, hogy „a genderelmélet szerint az ember nem a születésekor »kapott« nemnek megfelelően (lány, fiú) viselkedik, gondolkodik, él, hanem az általa választott nem szerint, aminek nincs köze ahhoz, hogy milyen nemiszerv van a lába között” (https://ask.fm/A_Bolcs_2/answers/143065279660).

Mindennek ellenére a „gender” jelentése: társadalmi nem, azaz mindazon tulajdonságok, viselkedésformák és szerepek összessége, melyet a társadalom az egyéntől biológia neme folytán elvár. Egyszerűbben: hogy mi van az egyén lába között, az a „sex”, vagyis a biológiai nem, és hogy a társadalom a biológiai nem alapján milyen személyiségvonásokat tulajdonít az egyénnek, illetve milyen szerepeket vár el tőle (melyeket felnőtté válásunk során sajátítunk el), az a „gender,” magyarul a társadalmi nem. A hazánkban nemrégen betiltott Társadalmi nemek tanulmánya (gender studies) nevű mesterképzés olyan társadalomtudományi alapokon nyugvó interdiszciplináris (vagyis különböző tudományterületeket magában ötvöző) program volt, „melynek középpontjában a társadalmi nemek közötti viszonyok és a társadalmi struktúra közötti kölcsönhatások elméletileg megalapozott és szisztematikus módszertani apparátussal történő probléma-orientált vizsgálata áll”. Egyébként ne feledjük, bármely tisztességes elgondolásból lehet divatot, ideológiát, izmust csinálni, kabátlopás gyanújába keverni, lehet – ahogyan ezt az egykor lelki tükörben kamaszfejjel elborzadva olvastam – „szent dolgokból tréfát űzni”!

Egy olyan fajta tudományos megközelítésről van szó tehát, mely az emberi élet legkülönbözőbb területeinek kutatását segítheti, beleértve a vallási élet kutatását is. Ezt Marschütz bécsi morálteológus professzor azzal erősíti meg, hogy az egyház meg kellene, hogy lássa a gender studies-ban a növekedési lehetőséget a saját tanítása számára. Ez utóbbira váratlan példával találkoztam a Magyar Szociológiai Társaság vándorgyűlésének vallásszociológiai szekciójában, ahol Dr. Révay Edit (PhD, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Szociológia Tanszékének vezetője A középkori Begina mozgalom és a kortárs női szerzetesrendek intézményesülésének különbségei címmel tartott eladást. Az előadás bevezetőjében a kivetőn ezt olvashattuk: „1) Nők helyzete a középkori társadalmakban és az egyházban, 2) Die Frauenfrage – A nőkérdés helyzete a középkori Európában, 3) Nők egyik válasza: Begina mozgalom, 4) Szerzetesrendek versus Begina konventek.”

A hallgatóság csak pislogott, mert, ami azt illeti, ennek alapján ez, bizony, egy tőről metszett gender study-nak tűnt! Vallásszociológus kollégám védelmében mindjárt leszögezem: előadásában nem szerepelt sem a “gender”, sem a „társadalmi nem” kifejezés. Szerepeltek viszont a beginák, akik az előadás szinopszisa szerint „a buzgó hitű nők csoportjai voltak, akiket mindig is nehéz volt valamilyen kategóriába beilleszteni. A keresztény feministák számára ők jelentik a feminista mozgalom kezdetét. Az egyház mindig gyanakodva figyelte őket. Fő vád ellenük az volt, hogy nem engedelmeskednek a papságnak, regula nélkül élnek, habitust hordanak mint az apácák. (…) A középkor beginái jelentős autonómiával rendelkeztek, önfenntartók voltak, a mozgalom tagjai meglehetősen függetlenül élték mindennapjaikat és sikeres vállalkozásaik voltak. (…) Néhányuk engedelmességet vállalt a Pápának, többségük azonban Begina maradt. Kik voltak hát, mely aspektusokból tekinthetők a szerzetesekhez hasonlóaknak a beginák? Találunk-e intézményesülésük jellemzői közt rokon vonásokat, vagy a szerzetességtől egészen eltérő intézményesülési utat jártak be? A mai, modern, vagy modernizálódott szerzetesrendekkel vannak-e rokon vonások? A differenciálás sok nehézséget rejt, de korántsem lehetetlen, meglehetősen izgalmas vállalkozás.” Ezek a feltevések fényesen visszaigazolódtak a halltalanul érdekes előadásban, mely – bár ezt az előadó közvetlenül nem provokálta – alkalmat adott a hallgatóságnak, hogy témákat, kérdéseket fogalmazzon meg a nők katolikus egyházon belüli helyzetéről, lehetőségeiről. No meg arról is elgondolkodhattunk, hogy hány teológiai, vallás- és egyháztörténeti témát lehetne az eddiginél árnyaltabban, mélyebben, pontosabban kifejteni a társadalmi nemek nézőpontjának alkalmazásával. Elég csak a Szűz Mária-tisztelet, a nők szentté avatása, egyházi szerepe, papsága, a női egyházatyaság vagy a civil nők által alapított lelkiségi mozgalmak társadalmi mögöttesére gondolni. Az is eszünkbe juthatott nekünk vallásos vallásszociológusoknak, hogy vajon a begina-mozgalom mai utódjának tekinthető-e például a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége és a többi női imaszövetség. Végül pedig még az is megfordulhatott fejünkben, hogy a Jóisten feltehetően az ő végtelen toleranciájával reflektál az antigenderista imát kitalálók, propagálók és imádkozók bohóságra, ugyanakkor bizonyára felettébb kedves lehet számára a feminista beginák és a beginákat kutató genderista vallásszociológusok szívből fakadó imája is.

Kamarás István OJD

¹Az írás eredetileg itt jelent meg